„Lehet, hogy Haris Éva adott tanácsokat, de bárki adhat” – Elkezdődött az olimpiai pályázat megtorpedózása

Egyik lábukról a másikra állnak, kezüket dörzsölgetik, lehelgetik a MoMo fiatal aktivistái a fővárosi Blaha Lujza téren, ahol csütörtök reggel óta a budapesti olimpia elkaszálásáért gyűjtik az aláírásokat. Szállingóznak az aláírók, ők is a kezüket dörzsölgetik. Mindenki fázik, és ahelyett, hogy otthon vagy a munkahelyen forró teát szürcsölnének, azon fáradoznak, hogy egy – nem túlzás – korszakos esemény, a 2024-es olimpia magyar pályázatát megfúrják. (Aktuálisabb kifejezéssel: meghekkeljék.) Az esélyét is elvennék annak, hogy a bírálóbizottság esetleg a mi pályázatunkat válassza. (Lásd még: „Merjünk kicsik lenni!”) Kinek jó ez? Hogy ezt kiderítsük, odalépünk a szintén didergő Fekete-Győr Andráshoz, a MoMo vezetőjéhez, aki néhány nap alatt villámkarriert csinált magának a sajtó egyik felében, és csak az nem készített vele eddig interjút, aki nem akart.

A PestiSrácok.hu-nak arról beszél: ha összegyűjtik a szükséges 138 ezer aláírást a fővárosi népszavazás kiírásához, és a referendum érvényes és eredményes lesz, akkor a Fővárosi Közgyűlésnek kötelező lesz visszavonnia az olimpiai pályázatát. Szóba hozom az Átlátszó.hu újságírójának, Erdélyi Katalinnak az országos (tehát nem helyi!) „olimpiafúró” népszavazási kezdeményezését, amelyet a Kúria tavaly elkaszált. Erre magabiztosan azt feleli, az övéké jogilag támadhatatlan és sikeres lesz. Szerinte 170 ezer szignót fognak összegyűjteni egy hónap alatt.Ennek érdekében minden nap három helyen gyűjtenek majd (Blaha, Nyugati tér, Móricz Zsigmond körtér), délután négy és este nyolc között pedig további 23 helyszínen. Eddig másfél óra alatt kilencven gyűlt össze csak itt – mutat a nolimpiás pultjukra.

Angyalföld, bulinegyed, jövünk!

Ráadásul mennek „kopogtatni” is. Vagyis sokakhoz bekopogtatnak, becsöngetnek majd. (Aztán valamit majd kapnak: jobb esetben egy aláírást – a szerk.)Kérdésünkre, mely kerületekben számíthatunk a fölbukkanásukra, a Fekete-Győr mellett álló egyik aktivista felel: elsősorban azokban, ahol sok volt a kormányellenes szavazat 2014-ben. Például Angyalföldön. De azt is megtudjuk, hogy esténként a bulinegyedben is föltűnnek majd. (Ez veszélyes terep: igaz, a fiatalok egyik fele könnyebben meggyőzhető kapatos állapotában, miért nem jó nekünk az olimpia, a másik fele viszont hevesebben reagálhat, mint egy józan nyugdíjas itt, a Blahán.)

Mi újság Haris Évával?

A MoMo elnöke egyből hárít, amikor csütörtöki cikkünkről kezdem faggatni. „Ez kamu” – jelenti ki. – Mármint mi a kamu? Hogy volt, aki kilépett a szervezetből? – kérdezem. Erre azért csak kiderül, hogy három ember tényleg távozott a MoMó-ból, de egyikük biztos nem írt volna névtelen levelet, mert vele máig jóban vannak. A másik kettő esetében már nem ennyire kategorikus a tagadás: velük kapcsolatban csak azt jegyzik meg, hogy hivatalosan nem is voltak tagok, csak ott voltak a szervezkedés kezdetétől. Menthetetlenül Haris Évára terelem a szót, az MSZP választmányának egykori helyettes vezetőjére, aki olyan "sikeres" baloldali brand-ek fölépítéséből vette ki a részét, mint Falus Ferenc, vagy a Haza és Haladás Egyesület. A PestiSrácok.hu-nak levelet író volt MoMo-tag ugyanis arról számolt be, hogy Haris trenírozza a fiatal csapatot, ügyes manipulálással ő szabja az irányt az egészből talán valami városias forradalmárkodást érzékelő fiataloknak. Erre Fekete-Győr András úgy felel:

Beszámolója szerint a Fideszben csalódott jobboldali személyiségekből (Chikán Attila, Bod Péter Ákos, Mellár Tamás) álló Eötvös József Csoport is meg szokta keresni őket, nemcsak Harisék, de ez nem jelenti azt, hogy ők irányítanák a MoMó-t. Világos. Ezután azt kérdezem az elnöktől, miért nem az aluljáróban gyűjtik az aláírásokat, ott talán nem kékülnének el annyira a hidegtől. Mire Fekete-Győr jelzi: ez egy jó tanács, talán megfogadják. Elnök úrnak ekkor mennie kell, mert egy másik helyszínen újabb interjút kell adnia. Mi pedig a Nyugati tér felé vesszük az irányt.

Sorok kígyóznak a Nyugati aluljáróban a Nolimpia-pult előtt. Egy idős úr jogilag fölvilágosít minket, hogy miért ne fotózzuk őt. Ha már így szóba elegyedtünk, megkérdezzük, miért szignózta a papírt. Ha a Holdról jöttem volna, talán meglepne a válasza:

Majd arról sztorizgat, hogy a tanítványa lehetnék, mert ő négy egyetemen tanított jogot, de már nyugdíjas. Mikor megtudja, hogy én bölcsész voltam, legyint, és feleségét karon fogva elindul haza.

„Ma Tarsoly, holnap Matolcsy”

Ötven méterrel arrébb, de sajnos a szabad (és hideg) ég alatt a Quaestor-károsultak tüntetnek Matolcsy György és a kormány ellen. Hogy mi mégis idejövünk, annak oka, hogy a momósokat is idehívták aláírást gyűjteni. Hogy mi köze az olimpiának a Quaestor-ügyhöz, arról Bezsenyi Gabriella tüntetésszervező világosít föl minket, aki a megafont letéve közli: az olimpiai falu a tervek szerint azon a Duna City nevű, 33 hektáros Quaestor-ingatlanon lesz, amelynek ellenértékéből ki lehetne fizetni a mintegy 12 ezer károsultat, akik még egyetlen forintjukat sem kapták vissza. Felháborítónak nevezi, hogy miközben Ghaith Pharaon még 87 milliárdot adott volna az ingatlanért, ami elegendő is lenne a kártalanításhoz, addig a felszámoló most mindössze 27 milliárdért hirdeti azt.

– mondja elkeseredetten Bezsenyi Gabriella, aki egyébként angolt és spanyolt tanítana, de állítása szerint a quaestoros tüntetések szervezése miatt nem kap munkát.

Közben föltűnnek a momósok a kis standjukkal, összeeszkábálják, és már jönnek is az aláírók. Egy Erdélyből érkezett tüntető azért szomorú, mert nem írhatja alá az ívet. Sokan táblákat tartanak a magasba, egy hölgy például azt hirdeti transzparensén: „Ma Tarsoly, holnap Matolcsy. Előbb-utóbb együtt lesztek!”

MSZP-s logika

Mivel nem maradhatunk le Molnár Gyula és Horváth Csaba sajtótájékoztatójáról sem, átsietünk, stílszerűen az Olimpia parkba. Az MSZP elnöke azzal indít, hogy ők születésüktől fogva mennyire sport- meg olimpiapártiak, de mivel (most Orbánék kezdeményezték, és nem a Geszti Péterrel fölálló Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM), mint 2006-ban) Magyarország nem áll erre készen, ezért ők támogatják a „civilek” aláírásgyűjtését. Sőt, ők is hamarosan aláírnak. De ez persze nem azt jelenti, hogy ők ellenzik az olimpiát, dehogy. Ők csak azt akarják, hogy a nép elmondhassa a véleményét. Vagyis alapból támogatják az olimpiát, épp ezért támogatják most az olimpiaellenes népszavazást. Logikus.

Aztán kellemetlen kérdés érkezik Haris Éváról, illetve Szabó Pálról, aki a Magyar Idők csütörtöki cikke szerint szintén ott bábáskodik a MoMo hátterében. Szabó a Gyurcsány-kormány közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztere volt, aki 2002-től 2008-ig a postát vezérigazgatta. A kínos kérdés azt feszegeti, miféle „civil” szervezet az, amelyből az MSZP választmányának egykori helyettes vezetője és egy gyurcsányista miniszter lólába kandikál kifele. Molnár próbál nem zavarba jönni:

– fogalmaz. Majd azzal próbálta terelni a témát, hogy Magyarország kicsi ország, ahol fideszesekhez és szocialistákhoz is „három lépésben el lehet jutni”. Molnár úgy látja, a MoMo jó ügyet karolt fel, de kevés esélyt lát arra, hogy parlamenti párttá váljon. Mikor visszaindulunk a szerkesztőségbe, a Nyugati aluljáróban még látjuk, ahogy az LMP is standokat állított, és a MoMó-sok mellett olimpiaellenes szavazatokat gyűjt. Az LMP legalább következetes, még ha destruktív is, hiszen anno a Fővárosi Közgyűlésben sem támogatták az olimpiai pályázat benyújtását. Nem úgy, mint a szocik.