Liberális szélvihar Gyöngyöspata miatt

A töredezett magyar baloldal szereplői jócskán lemaradtak az ideológiai kanyargásban; ha a társadalompolitika egyes kérdéseit szemléljük, akkor határozottan állítható, hogy közelről sem követik a szocialista, kiváltképp a szociáldemokrata elveket. Horn Gyula még kereste a baloldal új hangját, más kérdés, hogy pufajkás múltja miatt az egész posztkommunista „banda” olyan hiteltelenül bukdácsolt a demokráciában, mint „Pisti a vérzivatarban”. Gyurcsány azonban rátalált a balliberális elvekre (rendkívül gyengén lemásolva Tony Blairt vagy Gerhard Schrödert), amit azóta sem tud magáról lerázni a hazai baloldal – lett légyen az MSZP, DK, Párbeszéd… Jobbik? Ha a „segélyeken alapuló szociális háló” kontra „munkaalapú társadalom” (Orbán-kormány) vitáját tesszük a politikai mikroszkóp lencséje alá, akkor kicsiben láthatjuk azt, ami nagyban is igaz: a baloldal belemumifikálódott a közösségeinkre és a társadalmi stabilitásra leginkább veszélyes liberális balzsamba. Kicsiben Gyöngyöspatán…

A liberalizmus ma

A modern liberális filozófia sosem volt egységes eszmerendszer, szerteágazott, mint a vadk(g)ender levele, mára azonban jól láthatóan legalább három főcsoportba sorolhatjuk a szabadelvűeket. A szabad piacot hangsúlyozó individualista-típus, közkeletű néven a neoliberalizmus; azután a csoportok versenyében hívő „pluralista”, amely úgy tűnik, hogy szép lassan feloldódik a zöldmozgalmak keblén; végül pedig az egyenlőség eszményét kergető „egalitárius”, vagy „szociálliberalista” – újságírói kifejezéssel egyszerűen csak “balliberális” oldal. Utóbbit erőltette Gyurcsány Ferenc is, és igaza lehet Szanyi Tibornak vagy az intellektuálisan kissé magasabban mozgó Tamás Gáspár Miklósnak is abban, hogy ezzel el is vesztette a baloldal a baloldali identitását – és lett belőle valamiféle liberális torzó. És így igazat adhatunk a miniszterelnöknek is, aki azt találta mondani, hogy

a liberális nem más, mint „diplomás kommunista”.

Az egymással is versengő, egymást lekönyöklő balliberális szereplők által kialakított katyvaszban ez, ahol csupán a liberális politikai ügyek rendeznek egymás mellé gondolkodókat, politikusokat máig meghatározó maradt. A káoszban azonban kiviláglik az, hogy abban minden liberális (a balliberális is) egyetért, hogy az egyén feltétlen hatalmát és korlátlan szabadságát kell támogatni, szemben a közösségek, kiváltképp a természetes (vagy hagyományos) közösségek (nemzet, hagyományos családmodell, hitbéli közösség) ellenében; továbbá a fogyasztói társadalom kínálta hedonizmust lehet mellé, mint “népnyugtatót” kínálni.

Gyurcsány hozta liberalizmus

Az egalitárius liberálisok – akik úgy tűnik, hogy Gyurcsány óta nálunk is meghatározzák az úgynevezett baloldalt – látszólag a szabad piac által okozta vagyoni és társadalmi egyenlőtlenségre igyekeznek igazságosabb választ adni. De valójában még nagyobb igazságtalanságot okoznak.

Már a 19. századi John Stuart Mill is azt javasolja, hogy a gazdaságot osszuk két részre: termelő és elosztó dimenzióra. A termelő legyen szabad, ahogy ezt az individualista liberálisok követelik, de az elosztóba avatkozzon be az állam. Azaz a versenyben maradjon a szabadság, az újraelosztásban érvényesüljön az egyenlőség. A 2. világháború után, a modern szociálliberalisták is innen indulnak el (J. Dewey, R. Dahrendorf, J. Rawls), majd átesnek a ló másik oldalára. Ott is egyenlőséget kiáltanak, ahol nem érdemli meg mindenki. Velük harcol a magyar származású konzervatív John Kekes, a már magyarul is olvasható műveiben. 

De hogy jutottak el a hazai, úgynevezett baloldali szereplők a pozitív diszkriminációig, a munka nélkül támogató és segélyezési rendszerig? Hogy jutunk el a „gyöngyöspatai-ügy” végkifejletéig? Ahhoz, mikor a balliberális oldal igazságosnak tartja azt, hogy a szegregációnak kinevezett, de leginkább felzárkóztatás kényszere pénzt hozzon azok konyhájára, akik közül sokan nem is akartak felzárkózni. Ugyanis, és ezt ne felejtsük el,

azóta van kényszer csoportbontás az egyes általános iskolai osztályokban (amit most tévesen szegregációnak neveznek), mióta a Gyurcsány-kormány megszüntette a felzárkóztató, közkeletű nevén “kisegítő iskolákat” és igyekezett beintegrálni a “lemaradókat” is.

Ezt pedig nem volt jó senkinek sem…

De ha a most aktuális ügyben (lesz még hasonló település) vizsgálódunk, akkor meglepő módon azt találjuk, hogy Gyöngyöspatán sokan visszautasítják azt a lehetőséget, hogy ingyen tanulhassanak.

fotó: Die Welt

A balliberálisok tagadják az igazságot és a valóságot

Valójában az a fajta igazság, ami nem veszi figyelembe az érdemeket, az erkölcsöt és pusztán az anyagi individuumot szemléli – nagyfokú igazságtalansághoz vezet. Ezt látjuk. „Kinek-kinek, amit megérdemel” – hangzott több ezer éven keresztül az igazságosság definíciója. A szociálliberálisok ezt írják át azért, hogy közben védhessék a szabadpiacon garázdálkodó nagytőkét. Így azt a látszatot tudják fenntartani, hogy a földgolyó javaiból mindenki részesül. A jóllakott ember nem csinál forradalmat! Így érdemre tekintet nélkül, tömjük meg egy kicsit mindenki hasát, miközben a nagytőke hízhat csak igazán. Aki inaktív és nem is akar dolgozni, az is el van a segélyekből. Ezért történik meg az, hogy elbírhatatlan mennyiségű „potyautast” hordoznak hátukon az ilyen típusú liberális demokráciák. (Nem az önhibájukon kívül állásnélkülivé váló, tanulni és dolgozni vágyókat nevezem potyautasnak, hanem azokat, akik röhögve szemlélik a többséget, miközben az állam újraelosztó csecsein csüngnek.) Nekik mindig több jár, mert ők „hátrányos helyzetűek” – függetlenül attól, hogy cigányok-e vagy sem. Ez ma a pozitív diszkrimináció kiindulópontja.

A kevesek hamis igazsága, ami a többség igazságtalansága. Mint Gyöngyöspatán.

Magyarországon is megjelent egy olyan társadalmi csoport, amely pusztán létéből követeli a jussát – köszönhetően a Medgyessy-Gyurcsány érának (és persze előtte már a ’80-as évek szociálpolitikájának “hála”). Dolgozni nem akar, de autóval és okostelefonnal jár (járna, ha még létezne a régi formájában) a segélyéért – függetlenül attól, hogy cigány vagy nem cigány. Igaz azonban az, hogy számára többet hoz(hat) a pozitív diszkrimináció és a segélyek, mint a nyolc-tíz órás munka, az Orbán-kormánynak hála a közmunka lehetősége. Vígan hegedül, akár a tücsök a mesében. Liberálisainknak (balliberális) „hála”, nálunk már az oktatásban is érvényesül a pozitív diszkrimináció.

A balliberális, „összegyurcsányosított” eszme azért téved elméletben és gyakorlatban is, mert az egyenlőség kérdésében is az egyénből indul ki. Nem veszi figyelembe azt, hogy a közösség is létező, jogokkal és igazsággal rendelkező élőlény. Vannak, akik ennek hasznos és vannak, akik érdemtelen tagjai. A patrióta eszme szerint viszont: „hálót adj, ne halat!” Ne segélyt, hanem munkát és feladatot! Ha valaki pedig nem él a lehetőséggel, nem akar tagja lenni egy közösségnek, az ne is követelje a jussát!

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS