Az ellenzéket sajtóstól, értelmiségistől, Magyar Péterestől sokkolta a Békemenet. Mondjuk már előtte sem voltak túl jól, a közvélemény-kutatások szerint az ellenzék méretes zakókkal tarkított történetének legnagyobb buktájára készülődhet. És nem csak a Fidesztől fognak kikapni, hanem a régi ellenzéki pártok az alsóházi rangvesztőn a Magyar Péter messiás jellegű képződménytől is.
Persze egy választás eredményét soha nem lehet tudni előre, de ha a Fidesz mozgósítása működik és a 2022-es Fidesz szavazók elmennek, akkor ez akár a legnagyobb Fidesz- győzelem is lehet. A Fidesz ugyanis megtartotta a két évvel ezelőtti szavazóit, szinte teljes egészében, az ellenzékhez szinte senki nem ment át ebből a táborból. A Magyar Péter nélküli ellenzékről már a jelöltállítás után kiderült, hogy semmit vagy alig profitált az öt évvel ezelőtt megszerzett pozícióiból.
Az ellenzéki pártok kampányai pedig most már sorra pukkadnak ki, nem csak az EP választás, hanem önkormányzati szintjén is. A DK szinte minden olyan szavazatnyereségét elvesztette, amelyet legnagyobb ellenzéki pártként a szavazók lehetőségeinek beszűkülése miatt megszerzett. A Momentumnak vége, a világ két legunszimpatikusabb nőcije még a Fekete-Győr-Gelencsér páros teljesítményét is alulmúlta, ami valljuk meg minden józan számítás szerint fizikai és matematikai lehetetlenség egyszerre. A Kutyapárt az összes rossz döntést meghozta, amely csak adódott, kiderült, egyszerűen nem értik a saját szerepüket és helyzetüket. Az LMP mondanivalótlansága teljesen nyilvánvaló továbbra is, egy darab kultúremberként viselkedő pártvezetővel nem lehet szavazókat szerezni. Az MSZP maradékát meg ugye benyelte a DK, a Párbeszéd pedig eleve csak egy porszem volt valahol Karácsony ruházatán. Ez utóbbi pedig élete legkellemetlenebb öt éve elé néz, vagy el kell mennie életében először valami rendes “állásba”, vagy egy olyan közgyűléssel kell együtt “dolgoznia”, amelyben erős kisebbségben van. A politikai perverzió minősített esete lesz, ha ehhez még az is társul, hogy Magyar Péter pesti strómanjaival kell a DK-nak megegyeznie ahhoz, hogy valami többséget tákoljanak a “nagyvad” mögé. Ha ez a lehetőség összejön egyáltalán.
A Mi Hazánkat általában alul mérik a kutatások, pszichológiai értelemben nem olyan típusú szavazói vannak ennek a pártnak, akiket egy jól célzott Facebook-kampánnyal be lehet szippantani egy Take That jellegű rajongói klubba.
Magyar Péteren kívül pedig nincs más új belépő, a mikropártok azok is maradnak minden jel szerint.
De a fő kérdés az, hogy az önkormányzati választásokon hogyan viselkednek majd a csodaváró szavazók. A megyei listákon, illetve a falvakban és a kisebb-nagyobb városokban sem lehet ugyanis Magyar Péter helyi megtestesüléseire szavazni.
Minden kormányváltásban és a hétfő reggeli mennyországra ébredésben reménykedő szavazónak mérlegelnie kell, hogy az önkormányzati szavazólapokkal kezd-e valamit. Polgármester jelöltekre, egyéni képviselőjelöltekre, illetve polgármesterjelöltre, megyei listára és a helyi listára is szavazniuk kell. Illetve nem kell, de ha már ott vannak, akkor sokan fognak.
A nagy kérdés az, hogy ezzel a lehetőséggel miképp él ez az önmagától is megrészegült, a korábbi ellenzékből kiábrándult heterogén választói csoport? Visszaszavaz-e korábbi pártjaira, illetve azokra az (ál)civil szervezetekre, amelybe a korábbi pártjainak mamelukjai elrejtőztek, mert helyben is már nagyon ciki volt emeszpésnek, dékásnak, jobbikosnak, esetleg elempésnek és újabban momentumosnak lenni?
Ez a döntés nem magától értetődő. Magyar Péter nyilván nem szólíthatja fel a híveit arra, hogy a legfőbb ellenfeleire, például Gyurcsányra vagy valami liberális-kommunista fedőszervre szavazzanak. A tábora rettentően heterogén, jelentős szegmens benne a felszínesen, de hevesen nemzeti érzelmű exjobbikos, illetve a végtelen számú politikai csalódáson szocializálódott progresszív. Ennek a két csoportnak csak egy közös metszete van, az Orbán-eltűnésére vonatkozó csodavárás. Az exjobbikosok eleve nehezen szavaztak már két évvel ezelőtt is a DK-ra, a haladók meg régen, illetve most ábrándultak ki végleg belőle és nála sokkal kevésbé tehetséges nejéből. Az sok mindent, illetve mindent elmond a Momentum szavazóbázisának minőségéről, hogy egy Magyar Péter jellegű valami egy-két hónap alatt lezabálta róluk a szavazóik felét. Ha a trendet nézzük, a Momentum könnyen a Jobbik, az LMP, a Kutyapárt, a Jakab Péter, a Második Reformkor és az MZP jelzetű virtuális politikai objektumok között találhatja majd magát. Jó trend ez.
Miután a nem Fideszre szavazó ellenzéki választók bő fele jelenleg Magyar Péterre fixálódott, talán az algoritmus kegyelméből, a 2022-es ellenzék erősen 20 százalék alá zuhanhat. Tokkal, vonóval, gyantázóval, pót- és szakadt húrokkal együtt. Miután azonban nincs jelöltje a messiásnak az önkormányzati választásokon, a Fidesz-ellenzéki arány fenntartásához egy teljes átszavazás kellene ezen a terepen. Nagyon optimista gondolat lenne az, hogy vízenjáró hívei teljes létszámban bizonyosan átszavaznak az eddigi ellenzékre. Ha csak Magyar Péter híveinek egy ötöde dönt úgy, hogy nem szavaz vissza a korábbi ellenzékre, akkor ez a szavazói viselkedés teljesen felboríthatja az önkormányzati erőviszonyokat a korábbiakhoz képest, jelentősen növelve a Fidesz esélyeit.
Milyen szép is az élet, Magyar Péternek most az az érdeke, hogy a támogatóit még jobban eltávolítsa a korábbi ellenzéktől, hiszen ezzel elérheti, hogy az örökös kudarcellenzék hatalmas vereséget szenvedjen az önkormányzati választásokon is. Ami ugyebár egyenlő egy hatalmas Fidesz győzelemmel.
A Fidesz számára értelemszerűen ez egy optimista, de nem is különösebben valószínűtlen forgatókönyv. A korábbi ellenzéki pártok számára azonban ez egy valószínű forgatókönyv, ugyanis az ő nagyon jelentős visszaszorulásuk a Fidesz győzelmének mértékétől függetlenül, szinte bizonyosan bekövetkezik. Így legyen.
Vezető kép: 20240530 — Magyar Péter és hívei tüntetnek az Ep-listavezetők vitája alatt a Várkert Bazár előtt // fotó: Hatlaczki Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS