Hét év börtönre ítélték a darnózseli hentest

A bíró indokolásában kifejtette, hogy továbbra sem tartják minden kétséget kizáróan bizonyosnak, hogy a nő halálát N. János szándékosan okozta, így a számára kedvezőbb vádpontban ítélték el, nem pedig emberölésért. Az ügyész a büntetés súlyosbítását, a vádlott ügyvédje az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. N. János bejelentette, hogy fellebbezni kíván az ítélet ellen. Az ügyész indítványozta a férfi letartóztatását, ezt a bíróság elutasította. A döntés ellen az ügyész fellebbez.

Az ügyészség N. János ellen 2015-ben emelt vádat emberölés miatt, mert az addig beszerzett bizonyítékok alapján igazoltnak látta, hogy a férfi 2014 májusában megölte feleségét, majd a holttestet a háza alatti húsfeldolgozóban feldarabolta és ledarálta. A maradványok egy részét pedig elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta. Később sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket, illetve a gépkocsija huzatát is megsemmisítette.

Egy évvel később, 2016-ban azonban a Tatabányai Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette N. Jánost, akinek a letartóztatását is megszüntették, így szabadon távozhatott a bíróságról. A Győri Ítélőtábla ugyanakkor a felmentő ítéletet megalapozatlanság, valamint az indoklás hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot, amely idén márciusban újra felmentő határozatot hozott. A bíró az indokolásában kifejtette, hogy még az emberölésre sincs bizonyíték, hiszen nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Szabó Ferenc szerint a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem támasztja alá, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel ugyanis a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni – mondta a bíró, hozzáfűzve, hogy az ugyanakkor bebizonyosodott, hogy N. János kétszer nem mondott igazat: valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az is hazugság volt, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig alátámasztották, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíró azt is elmondta: a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.

Az ügy másodfokon újra a Győri Ítélőtáblához került, ahol az ügyész perbeszédében kifejtette, más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére, amit szerinte a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: N. János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította: ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna. Mindezek miatt a vádhatóság a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását kérte a vádlottra, mert „a test horrorisztikus megsemmisítése gátlástalan, brutális cselekmény volt”. Az ügyész mindezek mellett hozzáfűzte, mivel nem lehet megállapítani, hogyan ölte meg N. János a feleségét, ezért azt indítványozta, halált okozó testi sértésért vonják őt felelősségre.

Jován László, a darnózseli hentes védője ugyanakkor az elsőfokon eljáró bíróságok döntését dicsérte, hozzátéve, hogy az eljárás során nem találtak ok-okozati kapcsolatot a vádlott és az áldozat halála között, így az ügyvédnek meggyőződése, hogy védencét másodfokon is fel fogják menteni.N. János korábban, még az elsőfokú bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt állította: nem ölte meg a feleségét és nincs miért magyarázkodnia, a vádiratról pedig úgy nyilatkozott, hogy az „egy magyar népmese 18-as karikával”. A sértett családját képviselő ügyvéd, Gál András szerint N. János előre eltervezte a gyilkosságot és azt is, miként fogja megsemmisíteni a bizonyítékokat, ezzel megnehezítve a nyomozást. Az ügyvéd is megjegyezte: van olyan tanú, aki látta, hogyan szórja szét a réten felesége maradványait, ezért szerinte nem kell közvetlen bizonyíték a gyilkosságra, mivel a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak: bizonyítható ugyanis, hogy a vádlott másfél órán át lesben várakozott a felesége munkahelyénél, majd amikor a sértett hazaindult volna, ő behajtott a parkolóba és Judit ettől kezdve nem vette fel többé a telefonját. A jogász is megemlítette, hogy a cellainformációk igazolták, hogy aznap este N. János egy helyen volt a sértettel, akinek DNS-ét a rendőrség megtalálta a vádlott csomagtartójában. Gál András abban is biztos, hogy a vádlott szűk családi körének felnőtt tagjai valamilyen módon érintettek az ügyben: a sógor fényképfelvételeket készített a későbbi elkövetés helyszínéről, nővére – többedmagával – alibit próbált igazolni, de egy tanúvallomás alapján arra is fény derült, hogy a terhelt apja már órákkal az elkövetés előtt tudhatott arról, hogy mire készül a fia.