Bámulatos hisztériát produkál a balos sajtó, mióta a Facebook leépítette a tényellenőr-szakosztályt
Nagyon befeszültek a libsik, mióta Cukorhegyi leselejtezte a cenzorok egy részét, hogy az algoritmusokra és a megmaradt, csak már nem tényellenőrnek nevezett cenzorokra bízza a progesszív agenda érvényesülését. A 24.hu pl. két cikket is szentelt tegnap az őket roppant mód izgató témának, az egyikben tömeges menekülést vizionálnak a Facebookról, a másikban tippeket adnak, hogyan kell törölni a profilt, hátha mégse tennék meg azt maguktól tömegek. Ilyen az, amikor egy magyar lap magára húzza az amerikai balos szerkesztőségek hisztériáját. Nyami.
Cukorhegyi megpróbál új múltat írni magának Trump győzelme miatt, már sosem szerette a tényellenőrzésnek nevezett agitációs propaganda plusz cenzúra munkakört a cégénél. Állítja. Nem is az ő ötlete volt a szakosztály létrehozása, csak Biden nyomására kellett efféle politikai munkatársakat alkalmaznia, akik előkóstolták a tartalmakat, nehogy olyan álhírek terjedjenek el, hogy az elnök öreg és demens, a fia pedig kokainos nózival szokott kurvázni, miközben egy korrupt szarházi.
A balos skriblerek persze örültek a lehetőségnek, hiszen így a nagykövetségtől és a CIA-től érkező pénzek mellett egy kis piaci körülmények közepette képződött dollár is megjelenhetett a zsebükben. Ráadásul soha nem állt távol tőlük a gondolat, hogy jobbos konkurenciájukat hatósági eszközökkel, vagy ahhoz hasonlókkal korlátozzák. Mert számunkra az a szólás- és sajtószabadság, ha mindenki másnak kuss van.
A szép éveknek lassan vége, az amcsi adófizetői dodó mellett Cukorhegyi elvtárs is elzárta a mannacsapot, minek neki az a sok, magát tényellenőrnek hazudó, de amúgy mindközönségesen csak nagyképű és arrogáns firkász, ha az algoritmus és az AI fillérekből elvégzi a melót helyettük. Azt ugyanúgy be lehet tanítani arra, hogy Magyar Péternek hatalmas, erőtől duzzadó elérést produkáljon a zoknival kitömött, petyhüdt és szánalmasan apró valóság helyett, illetve simán kéretlen tartalomnak minősíti azt, ha a PS feliratkozóival megosztunk egy PS-es cikket, hogy aztán törölhesse. Ilyen az, amikor a robotok elveszik a munkát. Nem a képzett bádogos és liftszerelő kerül bajba, hanem a kis kortárs lendvaiildikók.
A Facebookot közben pont annyira hagyják ott tömegesen a felhasználók a cenzorokat ért tulajdonosi inzultus miatt, ahogy korábban a Twittert, amikor Musk birtokába került. Néhány hülyén kívül pár nagyobb cég, amelyek egytől egyig visszaszivárogtak azóta suttyomban. Mind a két közösségi médium köszöni szépen, elvan, számolgatja a pénzt, az őket felváltani akaró Bluesky pedig, ami tulajdonképpen az Amerikai Demokrata Párt levelezőlistája, erősen köhög. Ez van, Trump Truth Social-je sem lett sikertörténet egy körrel korábban.
Persze minket nem zavarna, ha Cukorhegyi elvtárs döntése nem a kármentést szolgálná, hanem valódi reformokhoz vezetne, mondjuk érvényesülnének az olyan vívmányok, mint a szólás-, vélemény- és sajtószabadság, továbbá nem neveznének mindent orosz dezinformációnak, amit el akarnak hallgatni a balosok, de semmi jóra nem számítunk.
Legalább a liberális könnyek finomak, a hisztérikus sikongatásaikat pedig szívesen végignézzük. Ez a szegény ember kétharmada.
