A bolsevista terror fokozódik – Kommunista bűnök (III.rész)
Az ÁVO-ból ÁVH, Államvédelmi Hatóság lesz, amely a magyarországi kommunista pártállami diktatúra magánhadseregeként működik 1948 és 1956 között. Feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt. Ténylegesen Rákosi Mátyás pártfőtitkár által mozgatott szervezet volt az állampárton belüli hatalmi küzdelmek részese, és a politikai leszámolások fő eszköze és végrehajtója is volt.
Az ÁVH-nak kiemelkedő szerepe volt az egyházüldözésben - egyházi iskolák államosítása, szerzetesrendek feloszlatása, egyházi birtokok elkobzása... -a kínzásokban, a keresztény egyházak megfélemlítésében. A konzervatív gondolkodású Ravasz László református püspököt lemondásra kényszerítik, az evangélikus Ordass Lajos püspököt letartóztatják állítólagos valutaüzérkedés miatt és börtönbe zárják. Egyházi vezetők, papok ellen véget nem érő koncepciós perek zajlanak, sőt számos papot megölnek, agyonvernek, megkínoznak. Kétségkívül a legnagyobb nyilvánosságot a Mindszenty József bíboros elleni per kapott. Magyarország legnagyobb egyházának, a katolikusoknak lelki vezetőjét, Mindszenty József esztergomi érseket, hercegprímást a kommunista rendszer, az ÁVH 1948. december 26-án letartóztatja. Péter Gáborék politikai rendőrsége az Andrássy út 60.-ban, majd az ügyészségi kihallgatás harmincnyolc napig tart. Mindszentyt papi és emberi méltóságában megalázzák, megkínozzák, fizikai kényszerrel, akaratgyengítő gyógyszerekkel, kábítószerekkel veszik rá a vallomásra, a bírósági komédiára, a kirakatperre.
A klerikális reakció elleni harcot Rákosi Mátyás, Révai József és Farkas Mihály hirdette meg. Lényege az volt, hogy ki kell szorítani a reakciós befolyást, a vallást, elsősorban a munkásság és a parasztság köréből. Másrészt Mindszenty tevékenységét és a mindszentyzmust rendőrileg, politikailag, gazdaságilag lehetetlenné kell tenni. Volt mitől félniük a kommunistáknak, hiszen a Mária évben 1947 augusztus 15-től 1948. december 8-áig négy és fél millióan zarándokoltak el a hercegprímás felhívására Máriaremetére. Tehát a Boldogasszony éve a 20. század egyik legjelentősebb, az ország újraevangelizálását szolgáló programja volt Mindszenty József bíboros szervezésében. A Boldogasszony évének jelszava: Vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság ősi életforrásaihoz. Ezért kellett a hercegprímás ellen a lejárató koncepciós per megrendezése. A Budapesti Népbíróság Különtanácsa, Olti Vilmos tanácselnök vezetésével, 1949. február elején tárgyalta a Mindszenty-ügyet. A népügyész Alapy Gyula volt. A képtelen vádak ellenére - hűtlenség és a magyar demokrácia megdöntésére irányuló tevékenység, kémkedés, valutaüzérkedés...- a Budapesti Népbíróság a kardinálist bűnösnek mondta ki, életfogytiglani fegyházra ítélte.
A népi demokrácia ellenségeinek keresése napi feladattá vált. Tízezreket kitelepítettek zárt táborokba a Hortobágyra, Nagykunságba és a Hajdúságba. Az ÁVO után az 1949. december 24-én létrejött Államvédelmi Hatóság, már független szervként működik. Bank Barbara történész kutatásai szerint az ÁVH 1950-ben kapott két internálótábort (Kistarcsa, Recsk), a Váci Fegyházat és Börtönt - itt halt meg nyomorúságos körülmények között Hóman Bálint történész, az MTA tagja, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, vallás-és közoktatásügyi miniszter, illetve az ÁVH kezébe került a Mosonyi utcai Toloncház. A többi között ebben a rabkórházban halt meg rejtélyes körülmények között vitéz Somogyváry Gyula író, a Rongyos Gárda tagja (nekik köszönhető Sopron és hét falu visszaszerzése 1922-ben), akit a németek zsidómentés miatt a mauthauseni lágerbe hurcoltak és az úgynevezett népi demokráciában a kommunisták miatt hal meg. Ki hitte volna? Mert magyar volt?
Az ÁVH kezelésében működő internáló táborok folyamatosan bővültek, megkapták a Pest Vidéki Fogházat, a Budapesti Gyűjtőfogházzal és a Conti utcai részleggel. 1951 legelején már a tiszalöki és kazincbarcikai internálótábor is a kezükbe került. Felügyeletüket Princz Gyula és Lőke Gyula ávéhás tisztek látták el. Bank Barbara történész kutatásai szerint a rabmunkákban összesen 26 ezer ember foglalkoztattak. A táborokban a verés, a kínzás mindennapos volt. Az őrök unaloműzésként sorozatosan megalázták az internáltakat.
Ugyanakkor a sajtóban a bértollnokok úgy tettek, mintha minden rendben lenne, béke lenne és öröm. Urbán Ernő költő ezt tudja megírni a ,,Vezér" születésnapjára:
Rákosi! Rákosi! — hömpölygeti, zúgja a hegyek, a völgyek hangos koszorúja .. . S távoli harangok örömhírül hozzák: Rákosit köszönti egész Magyarország.
Mesterházi Lajos, többszörösen kitüntetett költő sem különb. A Személyes segítség című versében ezt írja:
A világ legtermészetesebb dolga, hogy Rákosi elvtárs mindig velünk van, köztünk jár.
Egymásnak esnek
A kommunisták nemcsak a népi demokrácia vélt osztályellenségeit üldözték, hanem a hatalomért folyó marakodásban maguk között is keresték az ellenséget, a kommunizmus árulóit. Így kerültek vád alá 1949-től Rajk László, a véres kezű kommunista és társai. Amit ő csinált belügyminiszterként az ellenfeleivel, azt most vele folytatták. Besúgás, hűtlenség s a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével megvádolják Rajk Lászlót. Ugyanezekkel a bűnökkel megvádolták az MDP vezető káderét Szőnyi Tibort és helyettesét, Szalai Andrást. A Rajk-perrel párhuzamosan folyik Pálffy György tábornok (KATPOL vezetője) és Korondy Béla alezredes pere is. A vád szintén népellenes szervezkedés büntette volt, az ítélet halál. Aztán követték őket az akasztófán Sólyom László, Illy Gusztáv, Beleznay és Révai tábornokok. Lefejezték a tábornoki kart.
A Rajk-ügy során 141 személyt tartóztatott le az ÁVH. A kihallgatást, a kínvallatást Péter Gábor, az ÁVH parancsnoka felügyeli. Az ítéletet 1949. október 24-én hajtják végre a Conti utcai ÁVH-s börtön udvarán. Kiszely Gábor könyvében ezt írja a kivégzés tanúiról. Előbb Péter Gábor emlékezik
... reggel, amikor Rajk Lászlót felakasztották, hárman indultunk el Farkas Mihály lakásáról Rajk László akasztásához: Farkas Mihály, Kádár János és én. Már közvetlenül az akasztás után megjegyezte Farkas Mihály, "elhoztam Kádárt, hadd lássa, nem árt".
Kádár János feljegyzése a börtönbe készült 1954. júliusában (elvtársai őt is börtönbe csukták): ,,1949 októberében jelen voltam Rajk, Szőnyi és Szalai kivégzésén. Itt Rajk Sztálint és Rákosit éltette. Szalai pedig azt kiáltozta, hogy nem vagyok áruló." Mások így emlékeztek, például Károlyi Márton ávéhás őrnagy, a Rajk -ügy vizsgálója:
...a kivégzés után a parancsnoki szobában voltak Farkas Mihály, Kádár János, Décsi, Farkas Vladimir és Szücs Ernő. Ittak, gratuláltak egymásnak - nekem is - ott tudtam meg Farkas Mihálytól, hogy kitüntetést fogok kapni - vígan voltak...
Szenvtelenségük, kegyetlenségük, érzéketlenségük nem ismert határt. Itt van például Szücs Ernő ezredes, Péter Gábor helyettese. Ő se kerülte el a sorsát. Először a testvérét, Szücs Miklós mérnököt kémkedés gyanújával agyonverik az ÁVH valamelyik börtönében. Bauer Miklós és Vajda Tibor ávéhások vizsgálták az ügyét. Szücs Ernő, Miklós testvére a kínzások hatására bevallja, hogy félrevezette a pártot, de végül is Péter Gáborék, Farkas Vladimírék agyonverik. Hozzá kell tenni, hogy a kommunista bűnökért Sztálin halála után (1953) magát Péter Gábort is felelősségre vonják elvtársai hivatali visszaélés miatt, személyesen gyilkos társa, Kádár János. A börtönből 1959-ben szabadul. Péter Gábor 94 évesen (1993) békében ágyban és párnák között hal meg.
ÉV 1946 KÉPSZÁM 155540 FOTÓ ADOMÁNYOZÓ Fortepan
Ez az ÁVH-nél a verés, a gúzsba kötés ,,népi" szokás volt. Azok a szociáldemokraták, akik nem voltak hajlandók besimulni a kommunista pártba, azokat vagy internálták vagy agyonverték. Ez történ Ries István, volt igazságügyminiszterrel is. Hűtlenséggel, korrupcióval és elkövetett szabotázzsal vádolták. Kiszelly Gábor szerint Bauer Miklós ávh-s alezredeshez került az ügy. Bauer 1950-ben a kihallgatásról a jelentésében ezt írja: ,,...beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni." Végül is a volt igazságügyi miniszter beismerő vallomása ellenére, bántalmazás miatt halt meg. Így jártak azok, akik a kommunista terrorlegények kezébe kerültek. Ez volt a népi demokrácia: a parasztok megnyomorítása, a padláslesöprés, a kisiparosok felszámolása, a kisvállalatok bedarálása, a szakmunkásréteg felhígítása, az értelmiség megfélemlítése, a szólás,- és sajtószabadság eltörlése, a magyar önazonosság tudat megnyirbálása, Sztálin, Rákosi és a Szovjetunió imádata.
Mi lett ebből a rendszerből? Vasfüggöny, a nyugati határ aláaknásítása, gyilkosságok, törvénytelenségek, az ország csőd szélére kerülése. Lett jegyrendszer, lett szegénység, lett kilátástalanság, lett tömeges menekülés az országból, emigrálás- az ő szóhasználatuk szerint disszidálás. Szépen fogyott a magyar. Márai Sándor, a magyar polgárság utolsó nagy írója, Magyarország elhagyása előtt így látta Rákosiék rémuralmát 1948-ban:
Görögországban már fürtökben akasztják a kommunistákat- s természetesen itt is ez következik, ha egyszer változik a világhelyzet és a belső helyzet. Minden sérelem és megalázó bántalom dacára, amit a kommunista fronttól nekem is el kell viselnem, nem kívánom ezt az üldözést. Nem kívánok semmi egyebet, csak azt, menjenek el a kommunisták a Szovjetunióba, békében, s ott tökéletesítsék a kommunista rendszert, amíg emberszabású lesz és elviselhető. De ne rajtunk gyakorolják ezt a kísérletet.
Az elmúlt 75 év azonban azt bizonyította, hogy a magyar jobboldal, amely komolyan vette a keresztény értékeket, az nem volt bosszúálló. Olyannyira nem, hogy még az igazságtételi törvényt, a minimális felelősségre vonást a kommunista bűnökért, még azt sem érvényesítette. Meg lett annak az ára is. Varga László ügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő, a rendszerváltás után a KDNP elnöke, a magyar parlament doyenje, kicsit reálisabban fogalmaz. Így foglalta össze a kommunizmus lényegét a Fények a ködben című könyvében: ,,A kommunizmus nemcsak a zsarnokság egyik formája, hanem egy új vallás is, ahol a hatalmat birtoklók ellentmondást nem tűrő meggyőződésből vallják, hogy aki akár cselekvőleg, vagy akár gondolatban, sőt érzelemben is, nem támogatja a rendszert, vagyis nem hisz a különösen, ha vezető egyéniség- el kell távolítani a múltból."
Az 1917-es orosz forradalom óta tudjuk, milyen módszerekkel. Tudjuk azt is, hogy a világ kommunistái a Szovjetunióval, Kínával, Kambodzsával, Vietnámmal, Kubával az élen több mint 100 millió embert pusztítottak el. Ugyanígy nincsenek illúzióim a marxizmusból táplálkozó jelen liberálisairól, a múltat leromboló woke-istákról sem.
Vezető kép: Markó utca 27., a Fővárosi Törvényszék épületének nagy esküdtszéki terme. A Budapesti Népbíróság különtanácsa által lefolytatott Mindszenty József bíboros, hercegprímás és vádlott társainak koncepciós pere 1949. február 3-5 között. A mikrofonnál Mindszenty József bíboros, hercegprímás, mögötte a vádlottak padján dr. Baranyay Jusztin ciszterci szerzetes, egyházjogász, egyetemi tanár, Zakar András érseki titkár, Esterházy Pál herceg, Nagy Miklós pap, költő, író és Actio Catholica titkár, takarva dr. Ispánki Béla egyetemi lelkész és Tóth László a Nemzeti Újság volt főszerkesztője. ÉV 1949 KÉPSZÁM 164849 FOTÓ ADOMÁNYOZÓ Fortepan/Album045 SZERZŐ Bass Tibor
