Nagy hiba lenne, ha a jobboldal kampány üzemmódban maradna!

Kifejezetten nehéz persze leszállni a kampány üzemmódról akkor, ha éppen új kormány alakul, amely teljes rendezkedést kíván végrehajtani. De azért nagyon komoly érvek hozhatóak fel amellett, hogy el kellene engedni “a mindenre is reagálunk” kommunikációs technikát és át kellene állni arra, hogy csak azokra a dolgokra reagálunk ami az embereknek fontos. A kampányban ugyanis kiderült, hogy ami nekünk fontos, az jól láthatóan nem fontos az emberek egy nagyon jelentős részének.

A kampány üzemmód rombolja a lelket

Sajnos tényként megállapítható, hogy legalább 3,4 millió választópolgárt nem érdekelnek jelenleg a geopolitikai kihívások, a gender kérdés, a migráció (a népvándorlás se) és a nemzeti reneszánsz. Utóbbi esetében pedig, ha igen, akkor azt nagyon másképp képzelik el, mint mi. Békén kellene hagyni őket minden olyasmivel, ami idegesíti őket.

Különösen azért kellene leszállni róluk, mert attól tartok, hogy habár biztos fognak kapni a nyár folyamán is rendesen cirkuszt az új kormányzattól, de bizonyosan nem olyan kenyér jár majd a cirkuszhoz, amelyet szerettek volna. Eleve rengeteg féle kenyeret szerettek volna, az új hatalomtól, de ráadásul nem kizárólag liszt alapanyagú kenyéren járt az eszük, hanem egyenként más recept alapján és más ideig sült kenyeret szerettek volna, amely ráadásul nem csak nekik ízlik, hanem mindenki másnak is. Ez egy olyan szavazótábor, amelyik nem tudja még, hogy a saját kedvenc kenyerét nem kényszerítheti rá arra a fogyasztóra, aki éppen mellette ünnepel átszellemülten a Kossuth téren.

Az ország el szeretne menni pihenni nyáron és arra akar hazajönni, hogy “minden jó”. Ez egy teljesen méltánylandó elvárás, én is ezt szeretném, csak nekem, a Tisza szavazók nagy részével ellentétben van egy olyan várakozásom, hogy sajnos ez nem fog összejönni. Ne tőlünk tudják meg a nyaralásuk közepén, hogy mi megy gajra éppen, hanem jöjjenek rá maguk, kívánom nekik, hogy csak akkor, amikor már hazajöttek a nyaralásból. Nekünk csak annyi dolgunk van, hogy velük sajnálkozzunk, hogy nem jöttek be a várakozásaik és nagyon megértőek legyünk.

Távolról sem szeretnék tanácsokat adni a zseniális kampánycsapatunknak, de tanulni kellene a “lángos ára” típusú kommunikációból. Kezdve ott, hogy az embereket nem az aszály, hanem az abból következő áremelkedés zavarja. Az emberek ilyenek. Lehet, hogy most már ilyenek és régen nem voltak, de most ez van. Ki kell választani néhány témát, ami megtestesíti a “nem jót”, és csak azt kell követelni, hogy az legyen jó. A kellemetlen áthallások elkerülése végett javaslom, hogy ezeknek a “nem jóknak”, ha lehet fogalmilag se, de szóhasználatilag aztán végképp ne legyen közük azokhoz a “nem jó” dolgokhoz, amelyek az elmúlt 16 évben ránk égtek.

Továbbá kérem vegyék figyelembe, hogy ezeket a “jótanácsokat” nem néhány tízmilliárd forintért adtam, hanem teljesen ingyen. A jóakaratom jeleként.