Lónak a Hadházyja
A jelek szerint máris véget értek a boldog mézeshetek az ellenzéki oldalon, újrakezdődött a láthatósági verseny és a botránypolitizálás – legalábbis azok közül, akik kimaradtak az összefogásból. Mi meg készüljünk, az ominózus jelenetek a tévészékházból nem a téli megőrülés pillanatai voltak, hanem a normál ügymenet része, amit csak a kampány miatt függesztettek fel.
Az önkormányzati választásnak – természetesen a fővárosi Fidesz mellett – a gazdátlanná vált ellenzéki roninok lettek a fő vesztesei. Azok, akik összeférhetetlenségből, vagy a ritka, sorstársak nélkül megélt, szokatlan elmebetegségeik miatt egyedül, párt nélkül maradtak. Mert minden várakozással szemben az ellenzéki pártok mégis megállapodtak egymással, félretettek mindent, ami nem az elosztható pozíciókat és megszerezhető zsákmányt érinti, és azok a szereplők, akik mintegy zsűriként, esernyőként, kovászként akarták befektetett politikai munka nélkül lefölözni a sikert, most hoppon maradtak. Se Szél Bertalan, se Márky-Zay Péter, se Hadházy Ákos nem kell már senkinek, az általuk gründolt mozgalmak, kapcsolatrendszerek és címlisták nélkül is versenyképes, néhol sikeres tudott lenni az ellenzék, főképpen persze Magyarország aszfalttal borított részein.
Hadházy Ákost egészen biztos, hogy nem Orbánnak szemben érzett gyűlölete vezette odáig, hogy megint hülyét csináljon magából a parlamentben. A kétségbeesés. Az ellenzék, eddig összeönthetetlennek hitt tagjai simán egy fedél alá költöztek, és egy hangos szó nem csattant még el köztük. A már emlegetett téli bolondozásaiknak egyetlen hozadéka az maradt, hogy nemcsak megtanulták elviselni egymást, hanem kölcsönös szimpátia alakult ki tévészékházas beköltözős buli tagjai között. Kiderült, nincs is akkora távolság a szocialista, a liberális és a náci között, ha bebeszélik maguknak, hogy ellenséges területen járnak. Akkor össze kell fogni, mint a bodycop filmekben a tökéletesen ellentétes karaktereknek. Ezt a vonzalmat pedig magukkal vitték pártjaikba, sőt, a választóikat is meggyőzték arról, nyugodtan leszavazhatnak mindenkire, aki nem a Fideszt képviseli.
A centrális erőtér egyelőre megszűnt, két nagy politikai tömörülés vív egymással, a többieknek pedig nem osztanak lapot. Állítólag ez a demokratikus fejlődés és az ellenzék tanulási képességének a bizonyítéka. Ez ugyan nem biztos, hogy így van, de az mindenképpen pozitív fejlemény, hogy Hadházy Ákos egyedül maradt. A lónak a faszával.
