Pesti Srácok

Utcai antiszemitizmus ugyan nincs, de igény az lenne rá. A baloldalon

Utcai antiszemitizmus ugyan nincs, de igény az lenne rá. A baloldalon

Antiszemita plakátokat vett észre Panyi Szabolcs, a haladó baloldal neves újságírója és politikai aktivistája a körúton. (Hogy belül vagy kívül, az nem derült ki.) A plakátokból csak egyet mutatott, de azt rögtön mindenkinek. Úgy lett megint Budapest a világ antiszemitáinak fővárosa, ahogy a szivárványos zászlót égető ukrán nácik vendégjátéka után az Aurórából zsidó kulturális központ. Régi recept új köntösben.

Ahogy 2004-ben Bácsfi Diána látványától bújtak rémültem a menstruációs kanapé mögé a haladó skriblerek, úgy rémüldöznek most egy plakáttól, ami az Index két újságíróját ábrázolja egy izraeli zászló előterében. Ha eltekintünk attól, hogy magát az ominózus plakátot senki nem látta az egy szem Panyi Szabolcson kívül, még a plakátok azonnali felszámolását kilátásba helyező Karácsony Gergely is hiába kérdezgette, hogy akkor hova kell menni helyreállítani a rendet, akkor is inkább tűnik lábszagú provokációnak az egész, mint valódi, kipaleverős zsidózásnak. Onnan a sejtés, hogy a valódi nemzeti radikálisok és/vagy az ütődött antiszemita nyilasok nem pontosan úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint ahogy baloldali fejecskékben lévő fantáziarajz. De legalább 2004-ben még összekukáztak egy félbolond bölcsészlányt, aki pár suhanc kíséretében bejelentette, hogy ő Szálasi nemzetvezető elvtárs örökségének birtokosa, a kormány azonnal adja át neki a hatalmat. 2019-ben már senki nem emeli magasba a hamis zászlót, csak egy ügyetlenül photoshoppolt, otthon nyomtatott, korlátozott ideig megtekinthető A4-es plakát hivatott bizonyítani, hogy csak a haladó baloldal és személyes Karácsony Gergely áll a hazai zsidóság és a legrosszabb vészkorszak között.

Antiszemiták voltak, vannak és lesznek, de ezek nem az ő évtizedeik.

PestiSracok facebook image

Nyugaton akkora hiány van belőlük, hogy egyenesen a Közel-Keletről importálják a zsidógyűlöletet. Magyarországon pedig a Jobbik néppártosodásának során a Spinoza ház kelléktárában maradt a proletár gyűlöletből táplálkozó utcai antiszemitizmus. Az igazi nácik nem nagyon mutogatják magukat egy ideje, kb. azóta, mióta az első Orbán-kormány alatt felpofozták az összeset a Vikingben. Az elmúlt években arról szól az életük, hogy zárt csoportokban osztják meg egymással a tapasztalataikat a judeoplutokrata világösszeesküvésről és Marschalkó Lajos könyveket cserélgetnek egymással. Finomkodnak, hallgatnak, félnek, hogy becsukják őket. Egyiknek sem jutna eszébe kimenni plakátokkal a körútra abból a megkapó indíttatásból, hogy „a kurva anyját az összes kilincsorrúnak, most megmutatom nekik, hogy nem csak azért vettem színes nyomtatót, mert le volt értékelve!

Sőt!

A helyzet, legalábbis a haladó baloldal hazai lerakatának szempontjából, még sokkal rosszabb. Mióta a nemzetközi változatuk átrománkodta magát hettitasimogatóvá, Magyarországon mindenki bajban van. A szélsőjobb kénytelen-kelletlen, de vagy nem szólal meg, vagy kijelenti, hogy tulajdonképpen „ezek az izraeli zsidók elég jó arcok, bezzeg...” A hazai bal meg hamis balalajkán egyszerre játszik kifelé BDS-mozgalmárt, befelé pedig antifasisztát.

Eddig ez normál üzem. Ha viszont az a megbízás, hogy rombolni kell Magyarország nemzetközi renoméját, akkor kerül elő az a vicces fantáziarajz, miszerint a magyar antiszemiták izraeli zászlóval zsidóznak le másokat. Legalább a hagyományos, sima, sárga Dávid-csillaggal dolgoztak volna a derék provokátoraink, akkor maradt volna legalább egy pici bizonytalanság bennünk abban a kérdésben, hogy akadnak-e 2019-ben ennyire hülye szélsőjobboldali polgártársaink. Már tudjuk, nincsenek. Csak aljas kommunistáink.

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.