Május elseje egy pszichózis, vagy a gyerekcsinálás intézményesített napja? (PS Mozi)

Vajon milyen következtetést vonhatunk le abból, hogy május 1-je még mindig működik? Hogy még mindig kell a virsli és a sör, kell a lufizsiráf és a körhinta, kell a vattacukor és a tömeg, és kell mindez leöntve valamely negédes szocialista mézgával a munkáról, a szakszervezetről, a szocializmusról, a kisemberről meg a jogairól. A 21. században élvén azt hihetnénk, hogy az emberi munka egyre inkább a hasznosság, a tehetség, a  személyes képesség kibontakoztatásának irányába halad. Ahogy azonban körbenézünk 2014 majálisán, be kell látunk, hogy közel sincs olyan távol a rendszerváltás és a ’80-as évek, az őzikés tapéta és a kockás abrosz, mint ahogyan szeretnénk, és a manapság reneszánszát élő retro valakinek még mindennapi valóság. Valakinek még jelen az elfelejteni vágyott múlt.

Május 1-je egyeseknek börtön, amiből egyelőre nincs szabadulás. A május 1-jében rekedt embertömeget kiöregedett munkásőrök vigyázzák vattacukorral és vörös csillaggal felfegyverkezve, és bőszen kacsingatnak, hogy ugye emlékszel, hogy Kádár idejében mennyivel jobb volt. Ugye hiszel még bennünk, akiket elvtársnak szólítottál? Ugye te elhiszed, hogy igazán jót akartunk, csak a körülmények furcsa összjátéka folytán bizonyult kevésnek 40 év, hogy megváltsuk neked a világot. Ugye te szépnek, fiatalnak és tettrekésznek látsz még mindig minket? Ugye emlékszer még az Internacionálé első sorára…?

Május 1-je egy pszichózis, de ki lehet belőle gyógyulni. Május 1-je lehet még a tavasz ünnepe, a fesztiválszezon nyitánya, a gyerekcsinálás intézményesített napja, vagy akármi… Csak mentse végre ki valaki a szocialisták munkaünnepében rekedt szerencsétleneket. Engedjék végre élni őket ebben a valóságban…

PS-publicisztika, PS Mozi, Írta: Susánszky Mátyás, Videó: Ambrózy Áron és Kerekes András