Meglehetősen morbid dolog, de mióta vezető politikusok is arról beszélnek, hogy ez a háború az “utolsó ukránig” fog tartani, azóta már nemcsak azt számolgatjuk, hogy mikor fogynak ki a felek a lőszerből, hanem azt is, hogy meddig van még épkézláb katona, aki használhatná azokat. A demográfiai mutatók sem Oroszországban, sem Ukrajnában nem festenek túl fényesen, azonban az utóbbi egyértelműen rosszabbul áll a dologban, és ez a fő oka annak, hogy veszteségeikről nincsenek nyilvános adatok. De lássuk, hogy mit tudunk kiböngészni a félinformációkból.
A háborúkban először az igazság hal meg. Nem meglepő tehát, hogy bár a szomszédunkban dúlnak a harcok, alig kapunk értékelhető tájékoztatást arról, hogyan állnak a harcoló felek. Persze, a front (egyre lassabb) mozgását valamelyest nyomon követhetjük, de az áldozatokról, az alakulatok feltöltöttségéről csak sejtéseink lehetnek. Ezekre a sejtésekre azonban alapozhatunk, így ha pontos képet nem is, de tükör általi, homályos elképzelést alkothatunk arról, hányan képesek még fegyvert fogni ott, Keleten.
Sokan vannak, mint az oroszok
Kezdjük azzal, hogy elsősorban kitérünk arra, hogy Oroszországnak sokkal nagyobbak veszteségei, mert a támadók mindig háromszor annyi katonát veszítenek. Elsősorban: nem, nem vesztenek a támadók minden esetben háromszor annyi embert, mint a védekezők. Ráadásul Oroszország most a szó szoros értelmében nem támad. A megszállt területeken védelmi állások mögül várja a hónapok óta beharangozott, majd elkezdődő, majd letagadott ukrán ellentámadást.
Ennek ellenére az oroszok komoly vérveszteségeket szenvedtek, különösen tavaly, a háború első hónapjaiban. És ez a történelem első háborúja, amikor az oroszok nincsenek sokan. Egy alig több mint százezres hadsereggel kezdték meg az offenzívát, amit a kelet-ukrajnai miliciákkal duzzasztottak fel. A veszteségeik nagy részét ezek a szeparatista harcosok tették ki. De mik is ezek a veszteségek? Nos, egyes ukrán források szerint az orosz haderő már nem is létezik, ugyanis negyedmillió halottjuk és több mint nyolcszázezer sebesültjük van. Az amerikai források már óvatosabbak: ők 120 ezer halott és nagyjából 200 ezer sebesült orosz katonáról számolnak be, míg az orosz hivatalos jelentések szerint kevesebb mint tízezer katonát vesztettek.
Hogy ezek közül melyik lenne valós adat? Egyik sem. Talán az amerikai jelentéseket vehetjük valamelyest komolyan. De a legközelebbi számot a realitás talaján maradva az orosz liberális csatornáktól kapjuk: ezek szerint nagyjából 80 ezer halottról, és 200–250 ezer sebesültről lehet szó. Ha ezeket az adatokat összevetjük Washington számításaival, akkor arra jutunk, hogy az egyik oldal a halottak, a másik pedig a sebesültek számával zsonglőrködik. Tegyük tehát fel, hogy az orosz hadsereg teljes vesztesége (hadra már nem fogható sebesültek, halottak, hadifogylok) nagyjából 300 ezer főre tehető. Ne feledjük, hogy ebben benne vannak a szakadár milíciák tagjai és a Wagner harcosai is, azonban az egyszerűség kedvéért soroljuk őket is az orosz veszteséglistára, még ha Moszkva nagyvonalúan meg is szokott feledkezni róluk a jelentéseiben.
Az orosz hadsereg létszáma 900 ezer fő, a tartalékosokkal együtt több mint kétmillió. Ez a veszteség tehát kifejezetten magasnak nevezhető, ha összehasonlítjuk a teljes állománnyal. Az orosz veszteségek az utóbbi hónapokban (amióta átálltak a védekező harcmodorra) jelentősen visszaestek és csökkenő tendenciát mutatnak. De nézzük, hogy mi a helyzet a másik oldalon, ahol a tankönyvek szerint ugyanebben az időben háromszoros veszteségeket kellene elszenvednie.
Az utolsó ukránig
Az ukrán hadsereg létszáma a háború kezdetén 250 ezer fő volt hivatalosan, ehhez járultak még hozzá a félkatonai alakulatok, mint az Azov-légió vagy a Nemzeti Gárda. A sereg létszámát Zelenszkij tavaly nyáron félmillió főre tervezte bővíteni, de valószínűleg ennél már akkor is több katonával rendelkeztek.
A veszteségeikről Kijev vezetői nem adnak ki adatokat. A legközelebbi jelentés idén júniusban látott napvilágot, amikor a hivatalos források tízezer halottról és húszezer eltűntről számoltak be. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy Ursula von der Leyen tavaly decemberben már 100 ezer halott ukrán katonáról beszélt. Tartsuk észben, hogy a teljes veszteséglistában benne vannak azok a sebesültek, akik harcképtelenné váltak, és a hadifoglyok is. Mindez lassan egy évvel ezelőtt történt, amikor Ukrajna még védekezett, és csak álmokban jelent meg a nagy tavaszi ellentámadás.
Ha már a sebesülteknél tartunk, szintén az ellentámadás kezdete előtt kijött egy tanulmány, amelyben arról számoltak be, hogy a háború kezdete óta megközelítőleg 50 ezer amputációt hajtottak végre a háborúban megsérült ukrán katonákon. Csak a miheztartás végett: az első világháború négy éve alatt 108 ezer amputációra került sor a front mindkét oldalán összesen.
Számoljunk egy kicsit: tegyük fel, hogy Ursula asszony fölé lőtt, és tavaly decemberben nem százezer, hanem mindössze ötvenezer ukrán katona vesztette életét a harcokban. Ebben az esetben is könnyen kiszámítható, hogy ha nagyon alá is számolunk, Kijev már 2022 decemberében elvesztette hadserege közel negyven százalékát (ismét, a halottakon kívül a sebesültekkel, hadifoglyokkal együtt). A valós számok azonban ennél valószínűleg jóval magasabbak. A kényszersorozásra most inkább ne is térjünk ki, de látható, hogy Ukrajna mindent megtesz, hogy feltöltse alakulatait.
És most térjünk ki az ellentámadás során elszenvedett veszteségekre. Nevét érthető okokból nem vállaló, fronton tartózkodó forrásaink szerint általánosan megfigyelhető, hogy amióta az orosz védvonalak ellen harcolnak, azóta egy tíz fős rajból átlagosan négyen térnek vissza saját lábukon a saját vonalaik mögé. Ez hatvan százalékos veszteség. Persze az alapvető egységek veszteségei nem vetíthetőek ki a teljes hadseregre, de az információink szerint elkönyvelhető, hogy egy frissen a frontra kerülő katona átlagos élettartama egy (valóban harcban töltött) nap.
Bár hivatalos források nem állnak rendelkezésünkre, azért tegyünk egy óvatos számítást, ami közelebb van a valósághoz, mint a fenti, nagyon óvatos becslés. Tegyük fel, hogy Ursula asszony tavaly decemberben igazat mondott (vele is előfordulhat), és már akkor százezer halottról volt szó; ezt kerekítsük fel a súlyos sérültek és a hadifoglyok számával (itt a hadászathoz értők általában hármas szorzót használnak), így egy nagyjából 300 ezres, de legalább negyedmilliós veszteséglistát kapunk. Mindez az ellentámadás előtt.
Június óta az ukránok támadó harcot vívnak a beásott orosz vonalak ellen. Ha egy nagy ugrással december és az offenzíva kezdete között nem számítunk veszteségeket, akkor is egy nagyon keserű következtetésre juthatunk: az ukrán veszteségek jelenleg megközelíthetik az 500 ezer főt. Mielőtt az önjelölt szakértők meglovagolnák a szavaimat, és azt következtetnék ki, hogy “de hát akkor az ukrán hadsereg megszűnt”, le kell hűtsem a kedélyeket. A hadsereg és a területvédelmi egységek folyamatos feltöltés alatt állnak. Az ukrán katonák kiképzése jelenleg három hétig tart, aztán a frontra kerülnek. Tehát igen, mondhatni, az ukrán hadsereg megszűnt, azóta azonban állományában már szinte teljesen ki is cserélődött.
Az üres sztyeppe
Ukrajnában már a háború előtt is demográfiai válság volt. Tegyük hozzá, hogy a szakadár régiók az ország legnépesebb területei közé tartoztak, ahogy a Krím is, Szevasztopol több százezres lakosságával. Hivatalosan 48 millióan éltek keleti szomszédunk határai között, azonban ez az adat még a kilencvenes évekből való, hiszen azóta nem tartottak népszámlálást. A háború kitörését megelőző időkben Ukrajnában már legalább tízmillióval kevesebben éltek, mint amiről a hivatalos adatok beszámoltak. Tegyük ehhez hozzá a háborús veszteségeket, a több millió menekültet (érdekesség, hogy az Oroszország felé menekülőket egyik statisztikában sem tüntették fel, pedig van belőlük is jó néhány), és oda jutunk, hogy ha Ukrajnában ma élnek harmincmillióan, akkor nagyon optimisták vagyunk.
Robert C. Castel egyszer arról beszélt, hogy ha egy ország elveszti hadra fogható lakosságának 25 százalékát, akkor az összeomlik. Kérdés, hogy ha az utolsó ukrán is elesik, ki lesz az, aki még fegyvert ragad a Krím felszabadításáért?
Forrás: minusrus, Ministry of Defence of the Russian Federation, Bennfentes; Fotó: MTI/EPA/Pavlo Pahomenko
Facebook
Twitter
YouTube
RSS