Más az erkölcsi, és más a jogi igazság

A Kúria elnökhelyettese, Kónya István után a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség vezetőjével beszélgettünk a magyar igazságszolgáltatás helyzetéről és annak jelenlegi megítéléséről. Ihász Sándor a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában többek között beszélt a főügyészséget érintő változásokról, a büntetőügyek elhúzódásának okairól, a nagy társadalmi felháborodást keltő bírósági döntésekről, valamint azokról a politikai támadásokról, melyek az úgynevezett “elszámoltatás” kudarca miatt érték az ügyészséget.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Ön 2012. július 1-jétől vezeti a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészséget. Hivatalba lépésekor mik voltak a legfontosabb célkitűzései és ebből mit sikerült megvalósítani? 

Tulajdonképpen a célom az volt, hogy a korábbi vezető és kollégák által már elért eredményeket megőrizzük. Nem kellett ugyanis semmit radikálisan megváltoztatni, megújítani, mivel ez egy jól összeszokott, szakmailag kiválóan működő szervezet volt, és most is az. Az persze igaz, hogy közben történtek olyan változások, amikre reagálni kellett. Fontos megemlíteni például, hogy a büntetőügyek súlypontja a másodfokú, illetve részben a harmadfokú bíróságokra tevődött át. Korábban az elsőfokú eljárásra helyeződött a hangsúly, ám ez mára megváltozott, és a jogerős döntés sokszor eltér az elsőfokú ítélettől.

Mi miatt húzódnak el ennyire az eljárások?

Ma már sajnos általános jelenség a büntetőügyek elhúzódása. Gondoljon a Kulcsár-ügyre: 2003-ban kezdődött és csak tavaly decemberben hozott a bíróság elsőfokú ítéletet. Az elhúzódás egyik oka például az, hogy a tárgyaláson a bírónak a nyomozás során elvégzett bizonyítási cselekményeket és a beszerzett bizonyítékokat újra közvetlenül meg kell vizsgálnia és az eljárás anyagává kell tennie.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ha jól tudom, ezt próbálták is egyszerűsíteni.

Több változtatás történt ezzel kapcsolatban, de ettől függetlenül még mindig van probléma. Megjegyezném, az is elhúzza az eljárást, hogy első fokon sokszor nem lehet megtartani a tárgyalást, vagy azon érdemben határozni azért, mert az idézettek – tanúk, szakértők – nem jelennek meg.  Az eljárások elhúzódásának további oka az is, hogy több esetben a másodfokú bíróság nem dönt érdemben, hanem az elsőfokú ítéletet akkor is hatályon kívül helyezi, ha az abban észlelt megalapozatlanságot, hibát a törvény szerint saját maga is kiküszöbölhetné. Ilyenkor az elsőfokú bírósági eljárás előröl kezdőik.

Ezzel kapcsolatban, a Kúria januárban a Biszku-ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy a hatályon kívül helyező döntés csak végső eszköz lehet a másodfokú bíróságok kezében. Egyetért azokkal a vélekedésekkel, hogy ez felgyorsíthatja az eljárásokat?

A döntéssel egyetértek, de a törvény korábban is úgy rendelkezett, hogy hatályon kívül helyezésre csak a másodfokú bíróság által ki nem küszöbölhető teljes megalapozatlanság esetén kerülhetett sor. Az ön által hivatkozott konkrét ügyben hozott Kúriai határozat is ezt erősítette meg. A Prisztás József sérelmére elkövetett emberölés ügyében vetődött föl először konkrétan az a probléma, hogy egy másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására utasító végzése ellen – abban az esetben, ha az törvénysértő – a törvény szerint sem fellebbezésre, sem rendkívüli jogorvoslatra nincs lehetőség. A legfőbb ügyész ezután nyújtott be rendkívüli perorvoslatot a törvényesség érdekében, ám ezt első körben a Kúria elutasította.

Azonban a Kúria tavaly nyári jogegységi határozatának köszönhetően végül mégis kimondták a törvénysértést.

A Kúria elutasító döntését követően a legfőbb ügyész jogegységi eljárást kezdeményezett és az ennek eredményeként meghozott jogegységi határozat rögzítette, hogy az ilyen esetekben is törvényes lehetőség van a jogorvoslatra úgy, hogy a legfőbb ügyész jogorvoslat a törvényesség érdekében nevű jogintézmény alkalmazásával fordulhat a Kúriához a törvénysértés megállapítását kérve.  A legfőbb bírói fórum pedig a Prisztás-ügyön kívül a Biszku, illetve még másik két ügyben is kimondta azt, hogy a jelenlegi törvényi szabályok szerint a másodfokú bíróság érdemi döntést hozhatott volna, azonban a Kúria határozatának a konkrét ügyekben hozott döntésre nincs érdemi kihatása.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Lehetséges, hogy tömegével lehetnek még olyan kevésbé ismert ügyek, amiket ugyancsak törvénysértően helyeztek hatályon kívül?

Inkább azt mondanám, hogy ez egy szemlélet, és természetesen vélelmezhető, hogy nem csak a kiemelt ügyeknél történhetett ez így. Én azt tartanám fontosnak hangsúlyozni, hogy az utóbbi években megváltozott a bíróságok megközelítése a büntetőügyekhez.  Az biztos, hogy nőtt a hatályon kívül helyezett és új eljárásra utasított ügyek száma a korábbiakhoz képest. Érdemes még megjegyezni, hogy az új, készülő büntetőeljárási törvény koncepciójából kiolvasható egyfajta szemléletváltás: az lesz a főszabály, hogy másodfokon minden hiányosságot ki lehet küszöbölni, ehhez joga lesz a bíróságnak, sőt eltérő tényállást is megállapíthat, illetve a megalapozatlanság kiküszöbölésére széles körű bizonyítást vehet majd fel. Azaz az lesz a fő elvárás, hogy az ügyeket másodfokon érdemben döntsék el.

Ez viszont azt eredményezheti, hogy a Kúrián torlódhatnak fel az eljárások.

Nos, jelenleg harmadfokra akkor van lehetőség, ha a bűnösség tekintetében eltérő ítélet születik. Az megint egy nagyon fontos jogalkotási kérdés, hogy általánossá teszik-e a másodfellebbezés előterjesztésének lehetőségét. Ha ez így lesz, akkor a fellebbviteli főügyészségek súlypontja szakmailag és szervezetileg fel fog értékelődni, hiszen nagyobb munkateher fog a szervezetekre hárulni.

A hatályon kívül helyezéssel egyébként még az is egy probléma, hogy az időmúlás miatt az elkövetők kevesebb börtönévet kapnak, amire jó példa a már többször említett Prisztás-ügy.

Ez persze igaz és több más ügyet is ide lehet sorolni. Az nyilvánvaló, hogy a vádlottnak fel nem róható időmúlás enyhébb elbírálást eredményez. Ez azonban még nem baj, ha tényleg megalapozatlan volt a hatályon kívül helyezett alapügy.  Csakhogy az ön által említett ügyben nem erről volt szó, hiszen a Kúria is kimondta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése törvénysértő volt. De általánosságban elmondható, hogy a bíróságnak az a feladata, hogy a vádról döntsön méghozzá szakmailag megalapozottan, gyorsan és érdemben.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Nemrég született több, a közvéleményt is megbotránkoztató elsőfokú döntés, például a Vörösiszap-perben, vagy a Hagyó-ügyben.  Mit szól ezekhez az ítéletekhez?

A konkrét ügyek ismerete nélkül nem szeretnék véleményt alkotni. Annyit elmondhatok, hogy egyik ítélet sem jogerős, az ügyészség a döntést megfellebbezte és a szakmai álláspontját a másodfokú eljárásban következetesen képviselni fogja.

Pedig az ügyészség mindkét ügyben nyilvánosan szólalt meg és sajtótájékoztatót tartott, vélhetően a nagy társadalmi felháborodás miatt.

Emblematikus ügyekben a szakmai döntéseket álláspontom szerint  széles körben kell kommunikálni, úgy, hogy az közérthető legyen. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy az ügyészi fellebbezés tartalmát is megismerhesse a közvélemény.

Arról mi a véleménye, hogy a politikusok az utóbbi időben kemény kritikát fogalmaztak meg a bírósági döntésekkel kapcsolatban?

Szerintem egy nem jogerős ítéletről nyilvánosan mondott vélemény esetén előállhat olyan helyzet, amikor a laikus külső szemlélő számára nehéz másodfokon megindokolni bármilyen, egyébként szakmailag korrekt érdemi döntést. Pedig az elsőfokú ítélet nem kőbevésett döntés, ráadásul az első fokot ért kritikáknak köszönhetően a másodfokú hatóság is nagyon nehéz helyzetbe tud kerülni. Más dolog az erkölcsi igazság, és más a jogi igazság. Utóbbi arról szól, hogy a törvény szabályai szerint kétséget kizáróan kell bizonyítani valakinek a bűnösségét. De attól még egy cselekmény erkölcsileg elítélhető, hogy az jogilag nem bizonyított.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Azokhoz a politikai kritikákhoz mit szól, amelyek egyrészt az elszámoltatás kudarcáért a vádhatóságot teszik felelőssé, míg a másik oldal a kormány kiszolgálójának nevezi az ügyészséget?

Erre azt tudom mondani, hogy ha valaki szakmailag tisztességesen, vállalhatóan és következetesen jár el, akkor ma ezzel szembetalálkozik. Én főügyészként is voltam már minden, kaptam hideget, meleget. De mondhatnám azt is, hogy ha valakit mind a két politikai oldalról ér támadás, akkor valamit jól csinál. Az kizárt, hogy az ügyészségen bárki úgy dolgozzon, hogy ügyek között bármilyen okból különbséget tegyen.

Olyan előfordult már bármikor is, hogy egy-egy, a politikát is érintő ügyben megpróbáltak nyomást gyakorolni az ügyészségre?

Nem. Olyan információ hozzám soha nem jutott el, hogy bármilyen ügyben presszionálni próbálták volna az ügyészséget.

A Fenyő-gyilkosság nyomozásába sem nyúlt bele a politika? Ezt már csak azért is kérdezem, mivel az ügyben kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező közéleti szereplők érintettsége is felmerült.

Abban az ügyben meg különösen nem volt politikai presszió. A Fenyő-gyilkosság egyébként egy nagyon bonyolult ügy, ami igaz az abban az időszakban elkövetett robbantásos-leszámolásos ügyekre is.  A merénylet kapcsán inkább a közvélemény részéről éreztünk nyomást, hogy valami történjen, fogják el az elkövetőt és vonják felelősségre.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu