Még a nemzeti ünnep előtt lépett fel Budapesten a Putyin-ellenes performaszairól ismert Pussy Riot zenekar az Akváriumban, ahol vendégszerzőnknek, Erdélyi Eszkimó Péternek volt alkalma meghallgatni a feminista lázadó lányok beszámolóját, kérdezni, beszélgetni velük hányattatásaikról és a brutális, a Gulág táborok rémségeit idéző börtönélményeikről. A cikket különösen ajánljuk azoknak, akik a magyar demokrácia állapotát az oroszéhoz hasonlítgatják.
Már javában sokkol bennünket a vészjóslóan pergő zene, amikor a színpadon megjelenik Marija Aljokhina. Meglepődve látom, hogy egészen apró, törékeny nőszemély, de amint rázendít a jelmondat-szerű kiabálásra, megérezzük acélos erejét. Egy pillanatra mintha Edit Piaf jelent volna meg előttem – símaszkkal a fején. Megrázom magam és figyelni kezdem a Pussy Riot mondatait.
Kiakadtam Putyintól!
– kiáltják az aktivisták.
Hányunk a hazugságoktól! A szabadságunkért harcolunk!
– ismétlik hangosan, miközben szól a zene és kivetítőn láthatjuk a Pussy Riot flashmobjait, amelyek közül a Megváltó Krisztus Székesegyházban tartott istentiszteletükkel lépték át a Kreml ingerküszöblét. Ekkor indult be ellenük az igazságszolgáltatás kegyetlen gépezete, a két egykori KGB-s jóbarát Kirill pátriárka és Vlagyimir Putyin elnök összefogott ellenük – állítják az együttes tagjai.
Mindeközben a hangulat az őrület határig fokozódik, és nekem eszembe jut annak az öt neves orosz újságíró kollégának a reakciója, akikkel a koncert előtt az interneten keresztül beszéltem a Pussy Riotról. Jellemző, hogy mindannyian megtiltották nevük megjelenését a cikkemben igaz, csak ketten találták nevetségesnek a Lázadó Puncik villámcsődületeit, a harmadiknak „egyszerűen nincs vélekedése”, a negyediket vidéki kiküldetése zavarja a véleményalkotásban, míg az ötödik kajánul azt kérdezte egy szmájli kíséretében, hogy „pénzért mentek hozzátok a lányok?”
A bevillant gondolataimból hidegzuhany ránt vissza a valóságba. Kirill Maseka jeges üvegekből kezdett el locsolni bennünket a színpad széléről, majd az üvegek a tömegbe vágódnak. Egyik palack tartalma a másik után fröcsög ránk, majd a fejek fölött repülnek az üres flaskák. A közönség ordít, egyes üvegek visszaszállnak a színpadra, összetörnek a világot jelentő deszkákon.
Ettől mindenki felocsúdik, mert a kivetítőn az ítélet napját láthatjuk: az együttes három tagja két-két évnyi börtönt kapott (az egyiket felfüggesztették) a „Szűzanya zavard el Putyint!” mondatért. Ezt persze minden ellenfele tagadja, a büntetést a bíróság huliganizmus (magyarul garázdaság) valamint vallási gyűlölet szítása miatt rótták rájuk, pedig a Pussy Riot elfogott tagjai állítják, semmi mást nem tettek, csupán sajátosan imádkoztak. A védekezés eredménytelen, irány az embertelen szibériai „zóna”, a modern idők lágere!
Halál a börtönre, szabadságot a tiltakozásnak!
– kiáltja a négy aktivista.
Valójában helyes, hogy letartóztatták őket és helyes ítéletet hozott a bíróság. Nem szabad aláásni az erkölcsi alapokat és ezzel rombolni az országot. Mivel maradunk mi akkor?
– ezek már az orosz elnök szavai, amelyeket a központi NTV műsorában mondott a jogerős ítéletet követően.
Miközben Marija büntetési idejét töltötte, több pert is megnyert a börtönigazgatósággal szemben. Először a rá vonatkozó szabálysértéseket vonták ügyvédnőjével kétségbe, azután a többi elítélt nőre vonatkozó ügyek következtek, most éppen negyven egyéni ügyben dolgoznak együtt. Munkájuknak köszönhetően a szabálysértési eljárásokat megszüntették ellene, a kolóniát megbüntették a jogtalanságok elkövetése miatt, majd rendbe hoztak a barakkokat, megrövidítették a 10-12 órás (kényszer)munkaidőt, meleg kendőket szereztek be. Ne feledjük, hogy Oroszországban nem ritka a -35 fokos hideg! – sorolja Marija kisebb-nagyobb győzelmeit Olga Ognyeva, az együttes mindenese, aki a csapat pólóit és Aljokhina könyvét árulja.
A kegyetlen bosszúról azonban Olga nem szólt: Marijára egyéni szabályokat hoztak, például rendszeres testüreg-ellenőrzésre kényszerítették, az alapvető higiéniai szabályok figyelembevétele nélkül. Persze törvényellenesen, de ez nem zavarta a végrehajtókat odabent.
2016-ban Maria és én új vállalkozásba kezdtünk Pussy Riot Theatre címmel, melynek alapját Alyokhina, Riot Days című könyve adta. Ezzel a performansszal érkeztünk Budapestre, az Akvárium klubba. Az előadáson a tagok közül négyen léptek színpadon, két férfi és két nő: Marija Aljohina, Kirill Maseka és az AWOTT (Asian women on the telephone) duója, Nasztya és Max.
– magyarázza Alekszandr Cseparuhin zenei producer.
Marija megvárat bennünket, a koncert után fél órával jelenik, hogy dedikálja a könyvét, beszéljen a közönségével. Egyszerű sötét ruhában, hosszú kendőbe burkolódzva, lép hozzánk, haja kócos, nedves. Csak a barátságos, szemei világítanak meleg fénnyel ránk.
Nem nagyon fáradtam el – felel a kérdésemre, miközben a körömágyát rágja, és erős nikotinszagot áraszt, nagy dohányos lehet, még a színpadon is rágyújtott. Viselkedésén érződnek a börtönévek és a mai napig tartó megfigyelésének súlya. Űzött vadként kucorodik a székre. A börtönévekről faggatom, hogy megértették-e, elfogadták-e a börtönlakók?
Boldog vagyok, hogy sok lány, akikkel ott ismerkedtünk össze, a szabadulásuk után igazi barátnőim lettek. Azt gondolom, hogy semmi sem hozza ilyen közel egymáshoz az embereket, mint a börtönkolónia megpróbáltatásai
– hadarja szelíden és meggyőzően Marija.
Aztán arról beszélni, hogy miközben a bírósági vasketrecben ülve igyekeztek megvédeni igazukat, erősnek érezték magukat, hiszen nagyon sokan keltek a védelmükre világszerte. Többek között Madonna is tiltakozott, Joko Ono pedig kérelmet nyújtott be a bíróságra. Az elmarasztaló ítélet ellenére azonban „győzelem közeli érzésük” volt és azóta is tovább harcolnak az igazukért.
Nem az elnöki székbe kívánkozom, hanem az a célom, hogy elmondhassam az igazat és a saját eszközeimmel változtassak az országunk állapotán. Mindig azokra figyelek, akik nem félnek támogatni bennünket. Például a Krímben, Szevasztopolban, ahol többször jártam, a helyi aktivisták hadiállapotban élnek, letartóztatják őket, házkutatást tartanak náluk csak azért, mert békésen kifejezik a véleményüket. Akikkel én legutóbb találkoztam, azokat 10-15 napra előzetes letartóztatásba helyezték pusztán amiatt, mert beültek velünk kávézni, vagy az utcán kísértek. Amit a putyini hatalom a Krímmel tett, az szerintem bűncselekmény. Nem csupán Ukrajnával szemben, de a krími lakosokkal szemben is
– mondja az ifjú ellenzéki aktivista.
Marija szerint Oroszország ellentétben Nyugat-Európával, vagy az USA-val, egyenesen kiprovokálja az olyan radikális gesztusokat, amelyeket ők szerveztek például a Vörös téren álló Lobnoje Meszto párkányán, az FSZB-székház előtt, 1. számú gyűjtőfogház tetején, vagy más nyilvános helyeken.
Legfontosabb célunk az, hogy hazánkban leváltsuk a hatalmat. Ehhez pedig fel kell hívnunk az emberek figyelmét a rezsim hibáira, valamint a társadalmi problémákra is
– vallja a fiatal forradalmár.
Legutóbb pedig december 20-án a „Boldog születésnapot hóhérok!” molinóval hívta fel magára a figyelmet a Pussy Riot csapata. Akciójukat a Ljubanka téren tartották, így köszöntve fel az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatot (FSZB) 100. születésnapja alkalmából.
Érdekes, hogy nem, csupán a lányokat tartóztatták le, hanem az őket filmező, fényképező személyeket is, akiket egy álló napig tartottak fogva a rendőrségen. Marija Aljohinát pedig 40 órányi közmunkára ítélték.
Itt jegyezzük meg, hogy a Pussy Riot tagjai gyakran változnak, mert az állandó zaklatás és fenyegetések miatt sokan visszavonultak, vagy egyenesen szülőföldjük elhagyására kényszerültek. Így tett például Luszine Dzsanjan festőművész és férje Alekszej Knedljakovszkij aktivista, akik közös fiúkkal politikai menedékjogot kértek Svédországban. A fiatal párt azután kezdték üldözni, hogy 2014-ben, az olimpiai játékok alatt tiltakozáson vettek részt, ahol elénekelték a “Putyin megtanít szeretni a hazádat” című dalukat. Az előadást kozákok brutálisan verték szét. Ezek után Dzsanjan elveszítette állását az egyik krasznodari egyetemen, és elmondása szerint meg is verték őt és kedvesét. Jelenleg egy menekültközpontban vannak, ahol azt nyilatkozták, hogy „sokkal rosszabbak azok a körülmények, melyek ránk várnak, ha visszatérünk Oroszországba. Itt nem kell állandóan félnünk.”
ERDÉLYI ESZKIMÓ PÉTER (A PestiSrácok.hu vendégszerzője)
Vezető kép: Maria Aljohina és Kiril Konsztantszina a Pussy Riot budapesti előadásán, az Akvárium Klubban, 2018. március 12-én.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS