Megint kizárnának bennünket vasárnap a boltból!

Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordul több százezer ágazati munkavállaló nevében a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete. Vasárnapi boltzárat szeretnének. Kár, hogy nem akkor szerették volna, amikor volt.

A magyar rögvaló egyik fontos tulajdonsága, hogy a lakosság, a dolgozók, a nép, a nemzet, a vásárlók, a kereskedelmi dolgozók egy része, vagy a liberális újságírók (ők úgy együtt) sohasem azt szeretnék, ami van, ami lehetséges, ami elintézhető vagy ami már el van intézve, hanem garantáltan valami mást.

Néhány éve hatalmas hacacáré volt belőle, azt hiszem, az Orbán-kormány több száz bukása közül ez volt a százharminckettedik, és ezért vesztette el annyira csúnyán a választásokat is a Fidesz, mert bezáratta a nagy áruházakat vasárnapra. Ez egy szelíd kulturális utalás volt arra, hogy vasárnap nem bevásárolni kellene, hanem kirándulni vagy beszélgetni a gyerekkel, végül is a vasárnap egy olyan nap, amikor csak annak szabad dolgozni, aki nélkül tényleg megáll az élet. De ez nem volt így jó, a kormány meghajolt az emberek akarata előtt és visszacsinálta a dolgot.

A liberálisok megírták, hogy senkinek nem jó a boltzár, a bigott keresztény vallásosság megnyilvánulása KDNP-s hülyeség, rossz a vásárlóknak, mert nem tudnak bevásárolni máskor, mert az Orbán-kormány annyira halálra dolgoztatja őket hétköznap, inkább akkor már a hétköznapra kellene boltzár, a kereskedelmi dolgozók kevesebbet fognak keresni és elbocsájtják őket, bántják a multikat, és ha azok megsértődnek, akkor jaj nekünk.

A kormány azonban nem tanult a korábbi hibákból, tovább nőttek a fizetések (persze a liberálisok szerint nem, de ezzel most ne törődjünk), sőt, a foglalkoztatottság is a teljeshez közelít a kormányzati felelőtlenség miatt, és ezért munkaerőhiány lépett fel. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy már a multinacionális kereskedelmi vállalatok is a közgazdasági nonszenszhez voltak kénytelenek nyúlni, amit csak a kormány multinyúzó politikája indokol és fizetést emeltek. A dolgozók, a pénztárosok, az árufeltöltők, az eladók fizetését és nem a háeresekét, akik a régi szép időkben, amikor minden rendben volt, a tömeges leépítéseket intézték. Sőt, hatalmas forgalomnövekedés is van, ami tovább fokozza a katasztrofális gazdaságpolitika hatásait és aminek persze majd meglesz a böjtje, a Fidesz 2022-ben sem fog kormányra kerülni, de valamit már lépni kell.

Vegyük újra sorra a dolgokat:

• A lakosság, a vásárlók nem akarnak vasárnapi boltzárat.

• A nagy kiskereskedelmi láncok nem akarnak többet fizetni a dolgozóiknak, mert akkor csökkenne a helyi menedzsment prémiuma.

• A dolgozók nem akarnak vasárnap dolgozni, de nem akarnak kevesebbet keresni.

Egyértelmű, hogy a kormánynak kellene elvinni a balhét. Ő teremtette meg a munkaerőhiány feltételeit a gazdasági növekedéssel, most viselje a politikai következményeit, az emberek rá haragudjanak, hogy a több pénzüket nem tudják vasárnap elkölteni.

Mert az nem opció, hogy az egyébként kifejezetten nyereséges nagykereskedelmi vállalatok a megnövekedett forgalom hasznából annyira megemeljék a fizetéseket, hogy érdemes legyen olyanoknak is Magyarországon a kereskedelemben dolgozni, akiknek ez eddig nem érte meg valamiért. Az egész liberalizmus a piac működéséről szól állítólag. Érdekes, hogy ebben a modern gazdaságban nem nagyon találunk példát a piac egészséges működésére, legyen szó léalmáról vagy munkaerőhiányról a kereskedelemben. Azt ugye érezzük, hogy a hatalmas forgalmat lebonyolító áruházláncok nem mennének csődbe egy versenyképes bérezéstől, egyszerűen eddig nem kényszerültek rá, hogy ilyesmin elgondolkozzanak. Kevés ennél stabilabb üzletág van, ezek a cégek a csúcsmenedzsment hülyesége miatt szoktak csődbe menni, mert eszetlenül terjeszkednek és nem azért, mert az emberek hirtelen felhagynak a bevásárlással.

Az azonban nagyon elgondolkoztató, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete miért nem a munkáltatókkal hadakozik és miért tekinti reálisabb célnak a kormány meggyőzését?

Ideje lenne észrevennünk, hogy a magyar szakszervezetek nem különösebben virgoncak. A jobboldali kormányoknak még csak-csak nekimennek, de a multinacionális cégekkel szemben nem szoktak fellépni, pedig ahhoz könnyen találhatnának maguknak szövetségeseket, mert a kormány is nagy híve a multinacionális tőke korlátozásának és piaci versenyre kényszerítésének. Persze nálunk ez is fordítva van, pontosabban már ugyanúgy fordítva van, mint nyugaton, a baloldali pártok és a szakszervezetek a nagytőkéhez jobban „be vannak kötve”, mint a jobboldali pártok.

A kormány nem is tartja aktuálisnak a kérdést, nem tervez jogszabályváltozást. Az érintettek bölcsességére bízza a helyzet kezelését.

Legyünk nyugodtak, a magyar piaci és gazdasági-társadalmi környezet biztonsága és a jövedelmezőség magasabb bérszínvonal esetén is itt tartja ezeket a cégeket és befektetőket.