Csodálatos sikert hozott a küzdeni tudás és győzni akarás - Női kézilabda-vb: Magyarország–Románia 34–29 (18–16)
Fotó: Szigetváry Zsolt
Elképesztő szívvel és hatalmas küzdőszellemmel legyőzte Romániát a magyar női kézilabda-válogatott a világbajnokság első középdöntős mérkőzésén. Csapatunk ezzel továbbra is százszázalékos a tornán és lányainkat már csak egy győzelem választja el attól, hogy bekerüljenek a női kézilabda torna legjobb nyolc csapata közé.
„Rendkívül fontos mérkőzés vár ránk, amelyet minden körülmények között meg kell nyerni!” A fenti mondatot az egyik legismertebb román kézilabda szaktekintély mondta, egy nappal a mai, Magyarország–Románia középdöntős mérkőzés előtt. S mivel mi is elmondhattuk volna éppen ugyanezt, így már ebből is látható, hogy mennyire nagy jelentősége volt a két válogatott mai párharcának. Miután női kézilabda válogatottunk két győzelmet, s ezzel négy pontot hozott magával a csoportkörből, így nekünk egy mai győzelem már szinte tálcán kínálta volna a legjobb nyolc közé kerülést, ami az előzetesen kitűzött cél – az első hat helyezés valamelyikének a megszerzése – előfeltétele.
A feladat annak ellenére is megoldhatónak látszott, hogy csapatunk alaposan átalakult a tavalyi Európa-bajnoksághoz képest, és – ahogyan Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a mérkőzés előtt fogalmazott – a harmadik emeletre törekszünk, de még csak az első emeletig jutottunk. További változás volt nálunk, hogy Grosch Viviennek sérülés miatt haza kellett utaznia, helyére otthonról Kovács Anett érkezett a csapathoz. S Kovács már nem Németországba, hanem Hollandiába utazott, ugyanis a középdöntőt csapatunk már Rotterdamban vívja majd.
Első félidő
Az eddigi legjobb mérkőzéskezdést produkálta válogatottunk ezen a kiemelt fontosságú mérkőzésen. Nagyszerű tempóban játszottunk, elöl is és hátul is élesek, pontosak voltunk. Bár ez gólokban csak az 7. perctől mutatkozott igazán meg, de onnantól előbb kettő, majd három és négy góllal is vezettünk, sőt, az első negyedóra végére ötgólos előnyt sikerült felépítenünk (10–5). Kuczora Csenge kiválóan játszott, a jobb szélen Falusi-Udvardi Laura is jól kezdett, hátul a kapuban Szemerey Zsófira pedig hamar elfogyni látszottak a jelzőink. Gyönyörű védésekkel segítette csapatunkat. Jött is a román időkérés, majd miután ez érdemi változást nem igazán hozott, kapust is cseréltek a piros mezesek. Ostase, Mihai és Grozav vezérletével aztán kicsit magukra találtak a románok. A 20. perc végén Golovin Vlagyimir is kikérte első idejét, amelyben csak annyit kritikát fogalmazott meg, hogy kicsit talán elvitte a lányokat a hév. Nyugodtabb, megfontoltabb befejezésekre sarkallta csapatát. Sajnos igazán jelentős hatása a mi időkérésünknek sem lett, igaz, ehhez az is kellett, hogy elöl elkezdtünk belehibázni, a cserekapusuk jól szállt be a meccsbe, miközben védekezésünk nem mindig találta az ellenszerét a románok szélsőjátékának, lerohanásainak. Szemerey sem tudott csodát tenni a kapuban, így feljöttek kettőre (14–12). Sajnos azonban nem tudtunk újabb megnyugtató előnyt felépíteni, mert a félidő végén kétszer is emberhátrányba kerültünk. A játékrész második fele inkább a románoké volt, így örülnünk kellett, hogy kétgólos előnnyel mehetünk pihenni (18–16).
Második félidő
Kapust cseréltünk a szünetben, a folytatásra Janurik Kinga állt be a kapunkba. Idegesen, kapkodva kezdtük a második félidőt, öt percen keresztül eredménytelenek maradtunk, nagy szerencse volt, hogy egy kivételével a románok is elpuskázták lehetőségeiket. Így, amikor a 36. percben Vámos Petra végre betalált, ismét kettőre nőtt az előnyünk (19–17). Innentől felváltva estek a gólok, elhúzni sajnos nem tudtunk, de egyetlen pillanatra sem lett újra egyenlő az állás, vagyis az a lélektani előny mindvégig nálunk volt, hogy a románoknak kellett folyamatosan az eredmény után futniuk. Tóvizi és Vámos továbbra is megvillant elöl, amikor nagyon kellett, így vezettünk. Vezettünk, de látszott, hogy ha csak valami hatalmas változás nem áll be a mérkőzés folyásába, akkor a küzdeni tudásra legalább akkora szükség lesz, mint a kézilabda-tudásra. Csapatunk küzdőszellemére nem is lehetett panasz. Ha kellett, összeszorított foggal harcoltak, belevetődve mentettek, félelmet nem ismerve ütköztek, Tóvizi pedig a 45. percben ötödik gólját is megszerezte, vagyis éppen a legfontosabb pillanatban vette elő legjobb beálló-játékát. Ismét érkezett a román időkérés, háromgólos magyar vezetésnél (25–22). Szerencsére, semmi érdemi javulást nem eredményezett a románok játékában az időkérés, sőt, érkezett két gyors góllal Albek Anna, s mivel a második Albek-gól után Janurik hatalmasat védett, az 53. perc elején pedig Albek harmadszor is beköszönt, így újra öttel vezettünk (29–24).
Kezdett nyílni az olló, de nem lankadhatott a figyelem, mert a románok sem mentek a szomszédba a küzdeni tudásért. Nem véletlen, hogy Golovin Vlagyimir is kikérte második idejét, hogy egy kicsit igazítson még lányaink játékán. A mi időkérésünk után a románok lőttek gólt, amellyel feljöttek háromra (30–27). Nagyszerű és izgalmas meccset láthattunk, igaz, ezt könnyebb lélekkel tudtuk leírni, miközben azért végig mi vezettünk. A hátralévő percekben igazi örömkézilabdát mutattak be a lányok, Janurik Kinga két fontos pillanatban mutatott be remek védést, és a rövid pihenő után visszatérő Klujber és Kuczora góljaival minden kérdés eldőlt.
Rendkívül fontos győzelmet aratott a női kézilabda-válogatott
- Válogatottunk megszerezte a rendkívül fontos győzelmet, amellyel immáron hat pontos a középdöntőben, és a legszebb reményekkel tekinthet a folytatásra. Legközelebb pénteken Japán ellen lépünk pályára, és ha ott sikerül nyernünk, akkor a biztossá válik a nyolc közé kerülés.
Vezető kép: a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalos Facebook-oldala
