1919-ben még csak felvillantották, mire lehet tőlük számítani. Többre akkor nem tellett, mert a Tanácsköztársaság 133 terrorral átitatott nap után csúfosan megbukott, a gyilkos rendszer működtetői pedig eltakarodtak a hatalomból. Aztán 1945 után elérkezett az ő világuk. Építhették a „népi demokráciát”. Nyomukban elhurcolások, letartóztatások, megkínzások, kivégzések jártak, a paraszti társadalom és az egyházak megtörése, valamint a nemzettudat elsorvasztása. Mert nekünk kommunistából is a legalja jutott…
A kommunisták létezésüktől fogva csak a terrort, a vérontást ismerték. 1919-ben elsők között szervezték meg a Vörös Őrséget, 1945 után a Politikai Rendészeti Osztályt (a későbbi ÁVO/ÁVH elődjét), a forradalom után pedig a pufajkás karhatalmat, majd a Munkásőrséget. Ezért a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján ahelyett, hogy Kovács Béla kisgazda főtitkár 1947. február 25-én bekövetkező letartóztatásának történetére szorítkoznánk, érdemes és ajánlatos inkább feleleveníteni, hogy milyen jóvátehetetlen bűnöket követtek el nemzetünk ellen a vörös csillag jegyében. Érdemes és ajánlatos, mert a gyalázatos emlékű Rákosi-, majd Kádár-korszak rémtettei egyre gyakrabban válnak viszonylagossá és merülnek lassanként a feledés homályába, miközben Nyugaton hosszú ideje zajlik egyfajta reneszánsza azoknak a marxista eszméknek, amelyek előidézői voltak a világ nagy részén végigsöprő és összességében több mint százmillió életet kioltó bolsevik–kommunista terrornak.
A paraszti társadalom tönkretétele
A paraszti réteg tudatos kivéreztetése és elsorvasztása talán mind közül a súlyosabb bűne a kommunistáknak. Ez a társadalmi réteg volt ugyanis a magyarság ezeréves társadalmi tartópillére, amely több tekintetben is a fundamentumát adta a nemzetnek. Lélekszámát tekintve is a parasztság képezte a magyarság túlnyomó többségét, így demográfiai szempontból is ők voltak a nemzet fennmaradásának kulcsfontosságú rétege. De emellett ők testesítették meg a magyar morált, a magyar erkölcsöt, és nem véletlen a köznyelvben máig élő kifejezés a józan paraszti észről, amely egyszerre tükrözi, hogy a parasztság két lábbal áll a földön, miközben igenis életre való és megvan a szükséges értelme is ahhoz, hogy sikerrel vívja meg mindennapos harcát a fennmaradásért.
Részben ez okozta, hogy ez a réteg sosem lett a kommunizmus híve, csak kényszerből lépett be a termelőszövetkezetekbe, kényszerből jegyzett békekölcsönt. Ezzel viszont halálra ítélte magát a gyökértelen, internacionalista, a magyar néplélektől eleve rettegő és idegenkedő kommunista rendszerben. Rákosiék jól tudták, hogy ez a társadalmi réteg a családja mellett a földjéhez kötődik a legjobban, így nem lesz könnyű dolog a parasztság megtörése. Végül brutális erőszakkal oldották meg a kollektivizálást és a mezőgazdaság kommunista típusú kialakítását.
Ahhoz, hogy a paraszti társadalom tagjaival szemben erőszakkal fel lehessen lépni, és ez ne váltsa ki adott esetben még a vidéki kommunista szimpatizánsok, egyszerű párttagok értetlenségét, netán haragját is, meg kellett teremteni a feltételeket. Fontos volt, hogy a kommunisták által általánosan alkalmazott „bűnbakképzés” egyes paraszti csoportokra is ráirányuljon. Mivel a Horthy-korszak nagybirtokosai, valamint az arisztokraták eleve a régi rendszer képviselőiként lettek aposztrofálva, kézenfekvő volt, hogy ezt a gondolatmenetet továbbfejlesztve kerüljön kijelölésre az „ellenség”.
A parasztság anyagilag leginkább jómódú rétegét már a cári Oroszországban kuláknak nevezték. Ez alapvetően nem volt negatív jelző, csak a bolsevik hatalomátvétel és a Szovjetunió megalakulása után vált azzá. Onnantól kezdve a kulák, mint jelző, rokon értelmű kifejezése lett a „népellenségnek”, a „szabotőrnek”, aki szándékosan folytat „aknamunkát”, hogy „aláássa a kommunizmus építését”. Az államhatalom a kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő akadályozói. A kulákokat a „dolgozó nép” ellenségének kiáltották ki, és megindult a béreseket foglalkoztató módosabb parasztok módszeres üldözése. Huszonöt hold lett a birtokhatár, akinek annál nagyobb földje volt, lényegében hivatalosan is kulákká minősíttetett. Emellett kulák lett az is, akinek öt holdnyi, vagy annál nagyobb szőlője volt, és szintén azonnal kulákká nyilvánították a cséplőgép-tulajdonosokat, valamint a malmok üzemeltetőit, esetleges tulajdonosait. Amennyiben valakinek nem volt ekkora földterülete, nem volt cséplőgépe sem, de bármilyen tekintetben „vétett a népi demokrácia” ellen, szintén bármikor kulákká minősülhetett.
A kulák mint fogalom Kádár János belügyminisztersége idején nyert igazán teret, illetve került be a rendőri, valamint ÁVO/ÁVH-s fogalomtárba is, mint üldözendő dolog. Birtokosa, vagyis az, akire ráfogták, hogy kulák, egyre inkább retteghetett. Elindult ugyanis a tudatos üldözés, a módszeres fellépés a paraszti társadalom tagjaival szemben.
„Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges, operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik és ellátja a kulákok baját.”
„Van olyan falu, ahol kifejezetten kulák burzsoá diktatúra van. Ezért kell ezeken a helyeken különleges szervek segítségével, különleges módszerekkel beavatkozni. El kell érni, hogy a kulák reszkessen, a szegény örüljön, ha meglátja az új egyenruhát… A mi hatalmunk igazságos és azért nincs szükségünk arra, hogy ezt a fellépésünket ilyen értelemben konspiráljuk… Azt mi nem bánjuk, ha az emberek beszélnek róla… Az akcióba mindenkor vonjuk bele a helyi rendőrség vezetőjét és mindenkor vegyen részt a helyi őrs minden tagja.”
„Az új egyenruha egyik jelentősége éppen abban van, hogy a fejlődés irányát dokumentálja. Jobb a kulákot az új egyenruhában megverni, mert ez a megmagyarázásnak nem rossz módja.”
Mindhárom idézet Kádár János belügyminisztertől származik, mindhárom 1949-ben hangzott el a szájából a különböző pártértekezleteken. A manapság sokak által dicsőített, felmagasztalt Kádár János tehát nem csupán részt vett a kuláküldözésekben, de ő maga szabta meg annak fő irányvonalát és ellenőrizte, adott esetben kérte számon a fellépések hatékonyságát, eredményeit. Miként beszolgáltatási miniszterként hosszú ideig felügyelte a padláslesöpréseket Nagy Imre is.
A paraszti társadalom az 1956-os forradalom leverése után is átélt még egy erőszakos kollektivizálást, és bár később a „háztáji gazdálkodás” engedélyezésével javult a vidékiek helyzete, összességében a kommunizmus évtizedei szinte teljesen felszámolták a magyar paraszti társadalmat, amely a bolsevikok elévülhetetlen bűnei közé tartozik.
Az egyházak lefejezése
A magyarság az Árpád-kor óta keresztény nemzet. Ezt nem csupán egyházi, de kulturális és egyéb vonatkozások is visszaigazolják. A hit mindig is alapvető fontossággal bírt a magyar emberek életében, hétköznapjaiban. A kommunisták uralomra jutásával azonban sajnos 180 fokos fordulat következett be a magyarság és a kereszténység kapcsolatában.
A materialista, mélységesen istenellenes eszmerendszer szinte teljesen maga alá gyűrte társadalmunkat, amelynek részeként a kommunisták hadjáratot intéztek a történelmi egyházak ellen. Ennek oka nyilvánvaló volt: az általuk képviselt materialista, bolsevista szemlélet alapvetően ellentétes a kereszténységgel. De jól tudták azt is, hogy a vallásosság, valamint a keresztény élettel együtt járó értékrend, világlátás veszélyes a céljaik elérésére nézve. Veszélyes, mert a Jézus által felmutatott, újszövetségi törvények életképessége két évezred óta bizonyított tény, ezzel szemben a bolsevik kommunizmus tanainak sosem lehetett hosszú távú jövőképe.
Tisztában voltak ezzel a kommunisták is, ezért már 1945-től módszeresen támadták az egyházakat, igaz, ekkor még nem összpontosult olyan erő a kezükben, mint 1948-tól. Amint lehetőségük nyílt rá, támadásuk többfrontos lett és nem nélkülözte a terrort sem. Négy nappal az egységes bolsevik párt (Magyar Dolgozók Pártja) létrejötte után, 1948. június 16-án máris az egyházi iskolák államosítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta az országgyűlés. A kommunista többség keresztül is vitte ezt, amelynek következtében 4885 egyházi iskolát államosítottak.
Az egyházi általános iskolák, valamint a főiskolák és az egyetemek mindegyike állami fennhatóság alá került. A reformátusoknak és a zsidó egyháznak mindössze egy középiskolája maradt, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, valamint az egyéb felekezeteknek pedig egyáltalán nem maradt tanintézménye. Mindezek eredményeként csak a katolikus felekezet vonatkozásában közel egymillió (!) iskolás tanulót kényszerített a törvény állami – s ezáltal kommunista ideológiát képviselő – iskolába.
A fenti számadatok talán nem is tükrözik igazán, milyen megrendítő csapást mért ez a törvény a nemzetre, ugyanis az egész nemzet érintett lett, nemcsak az egyházak oktatási intézményrendszere. A dominóelv ugyanis itt is működött. Az államosítás után az addig ezekben az intézményekben pedagógusi-nevelői munkát végzők nagy többsége utcára került, más munka után kellett, hogy nézzen. Ezzel jelentősen csökkent az oktatás addigi – az egyházi iskolákat felekezettől függetlenül jellemző, rendkívül magas – színvonala.
Ennél is nagyobb deficitet szenvedett el a nevelés. Hiszen az egyházi iskolák nem csupán az oktatás, de a nevelés, a humánus, becsületes, tisztességes emberré nevelés legjobb színterei is voltak. Az itt tanuló diákok erkölcsi nevelése, emberi tartása mindig is átlag feletti volt. Ez is odaveszett az államosítással, hiszen könnyű elképzelni, hogy egy olyan iskolában, tanteremben, ahol a Feszület helyére Sztálin vagy Rákosi portréja került – mert a személyi kultusz idején ez mindenütt így történt –, és ahol a keresztény értékrend tanítása helyébe a bolsevik értékrend átadása lépett, milyen erkölcsi nevelést kaptak a tanuló ifjúság tagjai. Ezzel két legyen ütöttek egy csapásra, hiszen egyszerre mértek csapást az egyházakra, és oltották be kommunista szellemiséggel az oktatást.
De nem érték be ennyivel, folytatták az egyházak lefejezését. 1948 karácsonyán (!) letartóztatták Mindszenty József hercegprímást, esztergomi érseket, akinek pere – a hírhedt pócspetri üggyel együtt – az egész Rákosi-korszak egyik legaljasabb, egyházellenes szégyenfoltja. A hercegprímás hányatott sorsa csak egy volt a sok közül, ugyanis – Havasy Gyula plébános atya gyűjtése szerint – a Rákosi-érában összesen 566 egyházi személyt (315 egyházmegyés papot, 224 szerzetest és 27 apácát) börtönöztek be, és ez csak a római katolikus egyházban szolgálók létszáma. Sokakat megkínoztak, számos pap (mások mellett Kiss Szaléz, Meszlényi Zoltán vagy Freesz József) életét veszítette a válogatott kínzások eredményeként.
Bár az 1956-os forradalom az egyházak életébe is felszabadulást és reményt hozott, a kedvező folyamatok itt is megrekedtek. A forradalom vérbe fojtásával és a kommunista visszarendeződéssel nemcsak az ország, de a történelmi egyházak szabadságának lehetősége is elveszett és – jóllehet az érett Kádár-korszakban a korábbinál némileg szabadabban működhettek, mint korábban – egészen a rendszerváltozásig nem is tért többé vissza. Bár 2010 óta az egyházak megbecsültsége szerencsére a helyére került, a kommunista időszakban elszenvedett törés utóhatásait máig nem heverték ki történelmi egyházaink.
A nemzettudat elsorvasztása
A sokszor elhangzó verdikt, miszerint nekünk a kommunistákból is a legrosszabb jutott, talán a nemzettudat területén érhető a leginkább tetten. Mert a „kollektívbe” mindenütt bekényszerítették a parasztembert vagy éppen a muzsikot, az egyházak is mindenütt ki voltak téve az üldöztetésnek, de azt, hogy a nemzeti identitást is ennyire tudatosan sorvasszák, sőt, üldözzék, az csak nálunk volt jellemző. Messze több volt ez, mint a „kommunista nemzetköziség”, amelyet betegesen hirdettek és terjesztettek.
Gyűlölték a nemzettudatot, és éppen ezért sorvasztották, sőt, irtották, ahol csak tudták. Márpedig a totális hatalomátvételt követően erre minden eszköz a kezükben volt. Ez a négy évtized, és ennek tudatos, nemzetellenes politikája drámaian mély nyomot hagyott a társadalomban. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem is hallhattak az elszakított területen élő nemzettársainkról, mert akár csak a létezésük felemlegetése is sovinizmusnak, nacionalizmusnak számított. Ennek máig ható eredménye, hogy sokan a mai napig románnak, szlováknak, ukránnak, szerbnek azonosítják a határon túli magyarokat, függően attól, hogy melyik elcsatolt részről származik.
A nemzettudat kérdése ugyanakkor az, amelyen keresztül a legnyíltabban tetten érhető, hogy a rendszerváltozás utáni közéletben kik voltak és kik ma az egykorvolt bolsevik-kommunisták szellemi örökösei.
Nyilvánvaló, hogy a szélsőségesen liberális, újabban zöld és ki tudja, milyen jelzőket magára aggató kör számít a kommunisták örököseinek, hiszen nemzetpolitikai kérdésekben ugyanazokat az árulásokat követik el, mint egykori szellemi elődeik, és sok esetben közvetlen rokoni felmenőik. Csak amíg a kommunizmus idején a „kommunista internacionalizmus”, addig ma az „egyesült Európa” jelszavával árulják el szakmányban a hazát, a nemzetet.
Mindezek ellenére talán éppen a nemzettudat az, ahol a legígéretesebb állapotot láthatjuk. Hiába négy évtized kommunista sorvasztása, majd az ezt követő húsz évnyi fékevesztett liberalizmus, mégis: létezik egy több milliós „kemény mag”, amely szereti a hazáját, büszke magyarságára és továbbadja ezt a nemzeti büszkeséget. Ennek a kemény magnak a megőrzése és lehetőség szerinti gyarapítása az előttünk álló időszak nagy feladata.
Összegezés
Komoly, sőt minden bizonnyal lehetetlen szociológiai vállalkozás volna annak feltárása, hogy a kommunizmus négy évtizede pontosan milyen mélységeiben mételyezte meg a magyar társadalmat. Úgyszintén lehetetlen megmondani, hogy egy mentálisan, de különösen a magyar érzület szempontjából egészségesebb korszakban mennyi időnek kell majd eltelnie, hogy megszabaduljunk mindattól, ami a kommunizmus alatt beépült társadalmunk lelkének mélyrétegeibe. Amint a fenti három terület is mutatja, a kommunista diktatúra éppen azokon a területeken intézett támadást a magyarság ellen, amely létezésünk legfontosabb fundamentumai voltak. Nem csupán a működésüket kísérő mérhetetlen terror és rombolás okán, de emiatt is örökre emlékezünk kell arra, mit tettek ezzel a nemzettel.
Az a tény, hogy Kisfaludyval szólva „él magyar, áll Buda még”, valóságos csoda, amelyet minden erőnkkel óvnunk és őriznünk kell. Ezért a mai emléknap kapcsán ezért nemcsak az áldozatokról való méltó megemlékezés a feladatunk, hanem az is, hogy hozzásegítsük a következő nemzedékeket a tisztánlátáshoz. Soha többé kommunizmust, és semmi egyebet sem, amelyet az egykori vörös terroristák szellemi és – sok esetben – egyenes ági örökösei képviselnek!
Vezető kép: Az egykori recski haláltábor helyén felállított emlékmű. A szerző felvétele
Tények
2024-03-04 at 14:45
és a mocskos pétergábor még budapesti temetőben is nyugodhat, éppúgy a perverz zsidókurva rosenberg ibolya!
Fekete Zsuzsa
2024-02-27 at 16:24
Tisztelt Kovács Attila szerző úr! Hálás vagyok azért, ahogyan 75 év távlatából megemlékezett a kommunista diktatúrák áldozatairól, elsősorban azokról, akik kényszermunkatáborban vagy börtönökben sínylődtek, vagy kegyetlenül kivégezték őket. Emlékszem Nagyszüleim sanyarú sorsára… titkos hittanórákról és keresztelőkről suttogtak. Szenvedtek a kulák bélyegtől, a kiköltöztetéstől, a termény-beszolgáltatásoktól, az erőszakos kollektivizálástól. Sajnos, igen sok sorstársam van, akik felmenői szintén megfélemlítve, nyomorban éltek. Szerintem ők is hálásak azért, hogy a nemzedékükben vannak írástudó támogatók, akik a nevükben is logikusan és választékosan képesek megfogalmazni a történteket, az általa kiváltott gondolatokat, és érzelmeket. Szerző úr, köszönjük, hogy írásaival azt is elősegíti, hogy a mai fiatalok, diákok minél jobban megismerjék a kommunista hatalmi rendszer szörnyűségét, és a diktatúra hétköznapi valóságát, mert akkor könnyebben felismerik és azonosítják a köztünk élő utódokat is, és már ennek ismeretében viszonyulnak hozzájuk. A kommunista ivadékok köztünk élnek, sőt a közélet hangadóiként fenyegetnek, mint ahogy azt Gyurcsányék, a Momentum-, a Szikra mozgalom tagjai teszik. Jogi mentoruk 2022-ben, a baloldal győzelme esetén lehetségesnek tartotta a jogállam időleges felfüggesztését, a feles törvényekkel történő alkotmányozást, – „gyors, minimalista, sebészi pontosságú beavatkozással”, – s hogy hogy nem, a brüsszeli balliberális progresszió támogatásával. „Nem szabad feledni, amit tettek nemzetünkkel, hazánkkal, hogy bűneik ne váljanak viszonylagossá és ne merüljenek a feledés homályába”
Római jogász
2024-02-26 at 09:37
Box Hill2024-02-25 at 18:58
Volt egy kormányrendelet akkor is, amelyik a “maszek”okat adóztatta.
Kivetéses adó volt, azaz a tanács embere kiment és megsaccolta,hogy kb. mennyi jövedelme volt a maszeknek és saccperkábé alapon mondott egy számot.
Ami persze mindig kisebb lett, ahogy az adószedő zsebe dagadt…
A bérből-fizetésből élők meg semmilyen adót nem fizettek. Csak járulékot.
Ez volt az a rendszer.
Római jogász
2024-02-26 at 09:33
TS2024-02-25 at 14:20
Hát, ha maga tanító volt, akkor sajnálom azokat a gyerekeket, akiket maga “tanított”.
Merthogy maga még olvasni sem tud.
Azt írtam, hogy FELESÉGEM SZÜLEI éltek falun.
És az általuk tanított gyerekek sorra nyerték a legkülönfélébb országos versenyeket – a kis faluból, ahonnan jöttek.
Ja, és nem voltak párttagok.
Apósomat a neve miatt – egy keresztény politikusnő családjából származik – nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért lett tanító.
Mivel a faluban tekntély volt – az esze miatt – egyszer megtette azt a csínyt, hogy a párttagoknak a kocsmárost javasolta párttitkárnak, aki nem is volt párttag!!
Maga helyett, mert egyébként őt akarták megválasztani párttitkárnak!!
És aki elfogadta aztán a megválasztást és szépen el is látta a feladatát, elszámolt a tagdíjakkal, és csak vagy 10 év után derült ki, hogy nem is párttag!!
Nem élt maga vidéken sehol, nem tud maga erről a világról semmit.
Egyébként a szocializmus összességében egy ócska-szar-tahó világ volt – pont olyan, mint maga -, csak az sem igaz, hogy mindig minden ilyen volt benne.
A mezőgazdaság tűrhetően működött.
Az az idealizált kisparaszti világ, amiről főleg városiak delirálnak, meg már a háború előtti világban sem működött, nem létezett, illetve persze voltak még elemei, de aki tehette, az már akkor is menekült onnan.
És a mezőgazdaság csakis nagyüzemben hatékony a tömegtermelésben.
A munkaigényes ágazatokban meg valóban kell a kézi munkaerő.
Kellene: mert magyar mezőgazdaság mára nincsen.
Csak magyarországi mezőgazdaság van.
Tömegtermeléses gabonatermesztés.
Minden más eltűnt – ahogy a háztáji felszámolódott.
Úgyhogy menjen maga a frászba!
Nem tud maga semmit!
Orientál
2024-02-25 at 20:31
Kádárék aljasan alakították a kommunistát de miattuk 1990-re több mint 20milliárd dollár adósságot tartozást csináltak kommunistákként az imperialista kapitalista kizsákmányoló nyugati bankárok javára.
Box Hill
2024-02-25 at 18:58
Római jogász!
Mennyi jövedelem adót fizettek a kádári gazdagok?
Egyáltalán, mennyi adót?
TS
2024-02-25 at 14:20
Római jogász szüleiről. Szerintem.
Műveletlen suttyók voltak, akik szakérettségi után tanítók lettek, mert a régi, tisztességes tanítót kirakták az állásából a komcsik. A szüleid nyomták a süket dumát a kizsákmányolásról, miközben dicsérték a téeszcsét, és a hatalom elvette a parasztoktól a földjeiket; rengetegen öngyilkosságot is elkövettek emiatt. Apád meg anyád meg azt gondolta, járulékos veszteségek. Művelődni nem művelődtek, olvasták a Nők Lapját. A párttagsággal büszkélkedtek. A “Tüske a köröm alatt” című fimen csak röhögtek, és egyes túlkapások miatt, amiről a film szól, nem csökkent a hitük a cucializmusban. Szóval sötét gyökerek voltak. Ismertem ilyeneket. Legszebb példányuk egy biológiát “szakfelügyelő” (!) rokona volt a feleségemnek, aki azt mondta, azért lázas a gyerek, mert sokáig volt a hóna alatt a lázmérő.
Szerintem. Szerintem ennyit ér a témában, kik voltak a szüleid. Ha nem így volt, érvnek akkor sem érv, hogy kik és mik voltak. Hogy meddig láttak, azt bebizonyítottad.
mébell
2024-02-25 at 14:16
A kommunizmus áldozatainak emléknapján a legvéresebb kezű kommunista leszármazottja fog ma tüntetést szervezni a Kossuth térre. Mivan???
TS
2024-02-25 at 14:11
Római jogász, biztos igazad van, mert van egy nagy érved: a szüleid hol éltek. Grat! Esetleg arról amit írtam? Sajnos elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem, és ahhoz meg eléggé szeretem a hazámat, hogy ne annak higgyek csak, hogy Kádár-kockák is épültek, mert lehet tájékozódni is.
Én sokfelé éltem, sokat voltam falun, főleg az Alföldön, és épp, amikor elengedték a földet a falusiak (parasztnak nehezen mondanám őket), falun tanítottam. Tehát igazam van. Te honnan tájékozódtál, a Kádár-korban vizsgáltad a halálozási mutatókat?
Római jogász
2024-02-25 at 11:38
TS2024-02-25 at 11:21
Feleségem szülei falusi tanítók voltak a kádári világban Cegléd mellett egy kis faluban.
Nekik is volt háztájijuk.
Nagyon sokan nagyon jól éltek ott és akkor, és voltak már akkor is hullagazdagok közöttük (nem apósomékra gondolok), pld. volt egy juhász, akinek ugye juhai voltak és évente cserélte a Ladáit.
Te hol éltél akkor???
Merthogy nem itt, az biztos!
TS
2024-02-25 at 11:21
Római jogász, a Kádár-korban sokkal kevesebb paraszti származású gyerek volt az egyetemen, mint a Horthy-korban. Nemcsak azért, mert már kevesebben voltak. A falusi gyereket az apja agyba-főbe verte, ha tanulni akart.
A falu a Kádár-korban elvesztette a kultúráját.
Ezen kívül a hatvanas-hetvenes években 10-szeresére nőtt a vidéki daganatos betegek száma a mértéktelen vegyszerhasználat miatt (kétszeres termésnövekedés ellenében).
A falu népét a 90-es években jól előkészítve a folyamatot a zöld-vörös komcsi bárók kifosztották a vagyonából ÖRÖKRE. Jól belesimult ebbe Antall Jóska is a kárpótlási jeggyel. Miért tehették meg? Mert szegények olyan tanulatlanok voltak, hogy bármit becumiztak a régi téeszfűrerektől, akiknek, azt hitték, “az idején jobb volt”. Akkor jobb is volt, mint később.
Mondom: örökre kiforgatták őket a földvagyonból.
A többi stimmel. Próbálj meg szélesebb nézőpont alapján ítélni.
Orientál
2024-02-25 at 11:12
Kommunista Sztálinék Rákosiék Péter Gábor Kádárék utódaik folytatják a hazaárulást minta balliberálisok zöldek Gyurcsány vezetésével.
Római jogász
2024-02-25 at 10:44
A paraszti réteget a szocializmus idején Kádárék annyira “kivéreztették”, hogy az egyetemen a téesz-parasztok gyerekei voltak a leggazdagabbak!
És ez nem irigység, hanem tényközlés!!
A téesz és a háztáji ugyanis MŰKÖDÖTT (talán ez volt az egyetlen ágazat, ami működött akkor).
Voltunk őszi betakarítási munkán és a téesz földjén szó szerint két méteres gazban szedtük (volna) a paprikát, míg ott volt mellette a téesz-paraszt földje és abban egy szem gaz nem volt!
Kár gyalázni így azt a világot, mert ezzel a mai baloldalon/ellenzéken nem ütünk egyet sem: ennek az ellenzéknek ugyanis semmi köze semmiféle szocializmushoz: ez egy komprádor, kozmopolita vérkapitalista banda.
Egyébként meg a kommunizmusnak bőven voltak a nép körében is támogatói és hívei – pont az előző – a háború előtti és alatti – rendszer brutális kegyetlensége és kizsákmányolása miatt.
56 volt egyébéként a világ első és utolsó valódi szocialista felkelése (forradalomnak nem mondanám, mert nem volt kiforrott ideológiája – hál’istennek, ettől volt magasabbrendű, mint egy akármilyen “forrdalom”).
És 56 nélkül Kádár sem fogta volna vissza magát – nem felejtette el egy pillanatra sem, hogy milyen az, amikor a nép kést ránt és torkára teszi azt!
Mi itt egy végnélküli “hatás-ellenhatás” világban élünk, sajnos. Lehet, hogy ebből nem is lehet kiszállni. De enyhíteni lehet a dolgokon.
Sajnos az ország jelenleg egy dél-amerikai típusú társadalom és gazdaság felé menetel.
Ennek nem (sem) lesz jó vége.
A Föld vezérei
2024-02-25 at 09:54
Antal J. is be volt kötve felesége révén .
Éljetek -szaporodjatok-lepjétek el a Földet -már közel a siker .A “GOND” csak EGY a végén EZEK A SÁTÁN FAJZATOK EGYMÁST IS FÖLFALJÁK ! Ámen-ámen -ámen … ,halleluja.
Puncius Pinatus
2024-02-25 at 09:20
És ezeknek a tetves gazembereknek utódai, érdek vagy abnormalitás miatt ma is köztönk élhetnek.
Továbbra is végezhetik elődeik aljas emberiségellenes tevékenységeiket, új formába öltöztetve, ugyanazzal a céllal.
Most még csak “antifa szinten” bántalmazzák az embereket, hatalomra kerülésük esetén törvénybe iktatva tennék ezt.
Kérdésem miért nincsenek még “hátravíve és agyonlőve???
Ahogy tették elődeik.
Ha egy sebet sokáig nyalogatnak, nehezen gyógyul, elfertőződhet!
bl
2024-02-25 at 09:19
A magyar paraszti társadalom támadt fel Főnixként minden idegen betörés után. A paraszti társadalom azonban nyugaton is tönkrement, beköltöztek a városokba a népek.
A liberalizmus is épp azt a lelkiismeretes viselkedést bontja le, ami az éltetője a világnak. A pénz, a pénz, a pénz, a szabadság, a szabadság, a szabadság oda vezetett, hogy minden eladó és bármilyen gonoszságra képesek vagyunk. Gátat kell neki szabni!
amlodipin
2024-02-25 at 09:16
Elképesztő erővel nyomják “influenszerek” tömegei (vajon kik pénzelik őket??) ugyanazt a vérproli, irigy dumát ma is, mint az elődeik. Hergelik az alja népet, hogy egy családé a fél ország. Már 1992-ben azt mantrázták, hogy az Antall családé a fél Dunántúl, és ezt az alja irigy prolik el is hitték (lásd 1994!!). Szégyelltem magam, mikor azt hallom, hogy erdélyi gazemberek azzal hergelik ott is a primitíveket, hogy miért költi a magyar állam az adófizetők pénzét ottani kastélyok renoválására. Miért nem osztják szét inkább a szegényeknek. Sok olyan ottani (és sajnos itteni) “szegény”(dologtalan lumpen) de leginkább ezek felmenői is nagyban hozzájárult annak idején ahhoz, hogy ezek az értékes épületek lepusztuljanak. Hordták ki belőlük ami csak mozdítható volt, sőt a téglát, gerendákat, cserepeket is. Most ezek a senkik ágálnak az ellen, hogy az állam ne költsön már a történelmi emlékeink megőrzésére, pláne ne ott, ahol az új “honfoglalók” is mindent megtesznek azért, hogy azok gyorsan eltűnjenek. Azt se mondja el egyik hergelő influenszer sem, hogy pl. Tiborc kitől vett szállodákat. Talán csak nem a komcsi leisztingertől, aki valahogy a rendszerváltás után véletlenül “hozzá jutott” ezekhez. Ha az én anyósom állami bankjától kaptam volna 700 milliót, én is meg tudtam volna venni a timföldgyárat, stb.
CSAK AZ IRIGYSÉG FAKTORT NYOMJÁK, HERGELIK MINDEN CSATORNÁN MA IS A LUMPENEKET ÉS SAJNOS AZOKAT A FIATALOKAT IS, AKIKNEK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN NEM TANÍTOTTÁK MEG A TÖRTÉNELMET. MOST ŐK FOGJÁK ISMÉT HATALOMBA JUTTATNI A VÉRGŐZÖSÖK UNOKÁIT.
bl
2024-02-25 at 09:09
A kommunistát onnan lehet megismerni, hogy nincsen lelkiismerete, mindig a másik a hibás minden bajért. Csak a lelkiismeretes, keresztény gyökerű gondolkodásnak van jövője.
Ez az a gondolkodás ami “magában rejti a fékek és ellensúlyok rendszerét”, anélkül, hogy “valaha is le lehetne győzni”.
Ez az a gondolkodás aminek az élesztgetése a legfontosabb a világon, ez fogja megmenteni azt vagy semmi.
Ez az a gondolkodás ami rámutat arra, hogy az eredeti európai keresztény gondolkodás több bármilyen szuper államberendezkedésnél, úgy rejti magában a korrekció lehetőségét, hogy nem kell hozzá erő. Az igazság elvesztésekor meg kell tapasztalni az ellenkezőjét is. Aki megtapasztalja az ellenkezőjét, az erőtlenné válik. Aki pedig erőtlenné válik és újra rálel az igazságra, na az a lelkiismeretes ember, az hordozza a feltámadás misztériumát.
futóbolond
2024-02-25 at 09:04
na4: van ott narancs is, nem csak zöld, azok a nyavalyás ügynökakták nem véletlenül maradnak titokban.
amúgy meg ki szívja most is a Xí “micimackó” Jìnpíng …t? hagyjuk már ezt az álszent dumát.
P.S.
2024-02-25 at 09:02
Két gulág halottam, Apám, Nagyagyapám, kitelepítés, vagyonelkobzás.
Veletek nem kell elszámolni, 1953! (Mai napig senki nem számolt el velünk.
A helytartók, Sólyom László és tsai, AB és a kollaboránsok vigyáztak az elődök védelmére, napjainkig.
Mi vagyunk az elfelejtett generáció, elfelejtett “osztály”. Ma emlékezhetünk, ha megengedik.
Logikus
2024-02-25 at 08:47
Mikor lesznek már végre perbe fogva a még élő vagy éppen újjászületőben lévő kommunisták?
matrix
2024-02-25 at 08:30
Azok akik hosszú éveken át a Nikita Chruschtschow és a Bezsnyev farkából
szopták a maradék rest alkoholt !
Most 1$ a soros-buzi-buzi soros spermát szivják nyelik !
Bér-judások ribancok szajhák !Haza nép nemzetáruló söpredék !Akkor mint ma !
Ennyi !
na4
2024-02-25 at 07:49
A rendszerváltás után nekünk is kellett volna egy nürnbergi per. Ezért haragszom Antall Józsefre. Történelmi pillanatot mulasztott el, és ennek most isszuk a levét. A komcsik görögdinnyében reinkarnálódtak: kívül zöld, belül (rohadt) vörös.👎