Tegnap volt a kommunista diktatúrák áldozatainak magyarországi emléknapja, amelynek kapcsán számos megemlékezést tartottak szerte az országban. Főhajtással és koszorúzással emlékezett a Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) is Óbudán, az Árpád fejedelem útján álló GULAG-emlékműnél.
„Ez a háború nem olyan, mint a korábbiak voltak. Az elfoglalt területekre a győztes most a saját társadalmi rendjét is rá fogja kényszeríteni. Mindenki a saját társadalmi rendjét vezeti be mindenütt, ameddig csak seregei eljutnak!”
(Joszif Visszarionovics Sztálin, 1944)
A rettegett bolsevik hóhér, Sztálin még 1944 végén tett fenyegető előrejelzése valósággá vált, miután a II. világháború lezárását követően hazánk – Közép- és Kelet-Európa más országaihoz hasonlóan – a szovjet érdekszférába került, ugyanis ez valóban meghatározta országunk politikai berendezkedését is. A négy évtizeden át tartó kommunista uralom mérhetetlen károkat és rombolást okozott az országban és a magyar emberek lelkében.
A bolsevik kommunisták az első pillanattól fogva a terrorra készültek, amit igazol, hogy 1944/45-ben első és legfontosabb feladatuknak a fegyveres testületek feletti hatalom megszerzését tekintették. Még javában a II. világháború műveleti területe hazánk, zajlik a főváros, Budapest ostroma, amikor 1945. január 15–17. között megtartotta első jelentős ülését a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága. Ezen kimondatott, hogy meg kell szervezni a kommunista irányítás alatt működő Politikai Rendőrséget. Ezt a feladatot Kádár Jánosra, a budapesti helyettes rendőrfőkapitányra ruházták rá.
Mivel a Politikai Rendészeti Osztály (PRO) volt a jogelődje a később létrejövő Államvédelmi Osztálynak (ÁVO), valamint az Államvédelmi Hatóságnak (ÁVH), így kijelenthető, hogy Kádárnak kulcsszerepe volt és lett a Rákosi-korszak legvéresebb terrorszervezetének megszervezésében, ezáltal pedig legalábbis erkölcsileg közvetve felelősnek is tekinthető a szervezet valamennyi jogsértéséért. Kádárnak nemcsak a szervezet létrejöttében volt kulcsszerepe, de abban is, hogy annak vezetője Péter Gábor lett.
Amint a lehetőségek engedték, az akkor már ÁVO néven műkődő politikai rendőrség megkezdte a politikai élet „megtisztítását” is. Ennek lett első áldozata a Független Kisgazdapárt akkori főtitkára, Kovács Béla, akit 1947. február 25-én tartóztattak le a kommunisták. Erre a drámai eseményre emlékezve született meg az a döntés még 2000-ben, az első Orbán-kormány idején, hogy az emléknap – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja – erre a napra essen.
Tegnap országszerte megemlékezéseket tartottak a tragikus eseményekről. A Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) Óbudán, az Árpád fejedelem útján álló GULAG-emlékműnél tartotta koszorúzással egybekötött megemlékezését.
A rendezvény szónoka Menczer Erzsébet korábbi országgyűlési képviselő, a SZORAKÉSZ elnöke volt, aki kiemelte: a kommunista diktatúra az élet minden területén szedte áldozatait. Közéleti személyiségek, papok, tanárok, művészek egyaránt a politikai rendőrség célkeresztjébe kerülhettek.
Nem lehet elégszer felidézni a történteket és emlékezni az áldozatokra. Egyrészt azért, mert ezzel tartozunk azok emlékének, akik elszenvedői voltak a bolsevik terrornak, másrészt pedig azért, mert egyedül ez jelenthet garanciát arra, hogy a borzalmak ne ismétlődhessenek meg többé!
– hívta fel a figyelmet az emlékezés kiemelt jelentőségére a SZORAKÉSZ vezetője. A gyertyagyújtással és koszorúzással egybekötött csendes megemlékezésen részt vett a Braunhaxler Egyesület, valamint több, a kommunista áldozatok emlékét őrző civil szervezet is, amelynek tagjai a SZORAKÉSZ tagságával közösen hajtottak fejet a kommunista diktatúrák áldozatai előtt.
Vezető kép: A SZORAKÉSZ megemlékezése a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján Óbudán, a GULAG-emlékműnél. Géher Ferenc felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS