Ha a magyarok egységesek, mindig győznek. A magyarok a családjukért és a hazájukért mindenre képesek – hangoztatta a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője hétfőn, Budakeszin.
Menczer Tamás ünnepi beszédében azt mondta, 1956 októberében a magyarok világos, egyértelmű és félreérthetetlen döntést hoztak: a szabadságukat, a függetlenségüket, az önrendelkezésüket nem adják, és ha kell, harcolnak is érte. A nyugati világ nagy szimpátiával figyelte a magyarok szabadságharcát, de segíteni elfelejtett – tette hozzá –, így az ’56-osok is tudhatták, hogy a magyarok szabadsága csak a magyaroknak fontos, “a mi harcunkat helyettünk senki nem vívja meg”.
Az ’56-osok a legnemesebb célért harcoltak, a családjukért és a hazájukért; ez egyesítette a magyarokat, és ez az egység adta az erőt
– emelte ki az államtitkár. Bizonyára voltak, akik féltek, de legyőzték félelmüket – mutatott rá –, mert nem saját maguk, hanem a közösségeik voltak fontosak: a család és a haza.
Ma, a válságok korában kiemelten fontos tisztázni a szabadság kérdéseit, azaz azt, melyek azok a kérdések, amelyekről kizárólag a magyarok dönthetnek. Az első a családról, a gyermekről szól: csak a szülő mondhatja meg gyermekének, hogy mi a jó, és mi a rossz, csak ő nevelheti, és csak ő igazíthatja el a világ fontos kérdéseiben. És ha én azt gondolom, hogy az apa férfi és az anya nő, akkor ez így fog a gyerekem fejében is megmaradni
– jelentette ki. Hozzátette: de amikor népvándorlás van a világban, a szuverenitás kérdése az is, hogy egy országnak joga van a biztonságát megvédeni, és a szabadság kérdése az is, hogy “csak mi, magyarok dönthetjük el, hogy egy háború a mi háborúnk vagy nem a mi háborúnk. És ha mi azt mondjuk, hogy nem a mi háborúnk, és békét akarunk, akkor senki nem kényszeríthet minket bele egy háborúba se.” Menczer Tamás a szuverenitással kapcsolatban beszélt arról is, hogy az Európai Unió olyan szövetségi rendszer, amelyben ott van Magyarország helye, és amely arra épül, hogy az integrációban minden ország egyenlő, a legfontosabb kérdéseket közösen döntik el, mindenki szava ugyanannyit ér.
Alapvető szabadság kérdése az, hogy ezt megőrizzük
– jelentette ki. Az ötödik kérdés pedig – folytatta –, hogy a magyarok közösen elért eredményeiről ne mások döntsenek, mert ez lehetetlen és elfogadhatatlan. Hangsúlyozta: nem fizethetik meg a magyar emberek azoknak a döntéseknek az árát, amelyeket nem ők hoztak.
Győri Ottilia (Fidesz–KDNP) polgármester egyebek mellett arról beszélt: 1956 októberében a történelem ismételten bebizonyította, hogy az erő az összefogásban van.
Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség
– idézte Wass Albertet, hozzátéve, hogy közös erővel lehet csak a közös célokat sikeresen elérni. Ismét egyértelművé vált, hogy csak akkor lehet önbecsülésünk, ha mi magunk állunk ki nemzeti érdekeink mellett, ha Magyarországon a magyarok akarata érvényesül és nem másé.
Magyarország nem hagyhatta és nem hagyhatja magát betörni, megtörni, mert akkor Magyarország nem lesz többé
– hangsúlyozta a polgármester.
Az ünnepi megemlékezés részeként nyílt meg Remény és dráma címmel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Lengyel Intézet szabadtéri fotókiállítása, amelyet Soós Viktor Attila, a bizottság tagja mutatott be. Azt mondta: a kiállítás az 1956 októberét jellemző reményről és a drámáról szól, valamint a lengyel és a magyar nép közötti szolidaritást idézi fel. Emlékeztetett arra, hogy a lengyelek és a magyarok sorsa sokszor egybefonódott a történelem folyamán, hozzátéve: az 1956-os esztendő eseményei egyedülálló módon világítottak rá erre a sorsközösségre. A magyarországi drámai események széles körű és tömeges szolidaritási hullámot indítottak el Lengyelországban – idézte fel –, tüntetéseket és támogató gyűléseket tartottak országszerte, pénzt, élelmet és gyógyszereket gyűjtöttek, véradási akciót szerveztek a sebesülteknek. Úgy fogalmazott: mindennek valós és szimbolikus jelentősége egyaránt meghatározó volt. Bár 1956-ban sem a lengyeleknek, sem a magyaroknak nem sikerült kivívniuk a szabadságukat, az egész világnak megmutatták, hogy a kommunista diktatúra nem képes elfojtani a szabadságvágyat.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kovács Attila
János
2023-10-25 at 21:44
Hallottunk már a szabad akaratról?2023-10-25 at 14:36
Éppen ezért legalább annyira kell koncentrálni a belső bomlasztó erőkre – akiket néhány guruló ezüsttel kívülről támogatnak – mint a külső ellenségre. Sőt❗❗❗
Ugyanis nagyon profik abban, hogy belülről verjenek szét valamit.
Orientál
2023-10-25 at 17:59
Nyugat akkor is szemétkedve csak uszított tehát átverte a forradalmárjainkat. Velünk még máig is szemétkedve mást sem csinál.
Hallottunk már a szabad akaratról?
2023-10-25 at 14:36
János2023-10-25 at 14:29
Igen. Pontosan erröl van szó.- Lassan már 1000 éve.
János
2023-10-25 at 14:29
Egyébként elégedjünk meg a nagy többséggel, az is lehet elegendő a győzelemhez.
Arra már van több példa ❗❗❗😊
Teljes egységről ne is álmodozzunk❗ Sokaknak fáj a foga erre a földre és közülük sokan betagozódtak már ide, de mindig várják az alkalmat, hogy eladják idegeneknek országunkat. 🤬🤬🤬
János
2023-10-25 at 14:22
56-on kívül túl sokat nem tudnék felhozni az egységre. Akkor viszont veszítettünk.
Igazi egység utoljára a Törzsszövetség igen volt. Talán.
😊
Hallottunk már a szabad akaratról?
2023-10-25 at 14:17
“ha a magyarok egységesek”
Na igen, de mikor voltak “vagy vannak” egységesek ?