Mennyi ideje van hátra az MSZP-nek és a Jobbiknak?

A közvélemény-kutatások szerint legfeljebb néhány hónap. A szocialisták Párbeszédestől sem érik el a parlamenti bejutási küszöböt. Ez nem is meglepő egy olyan párttól, amelynek Bangóné a legismertebb arca, Mesterházy Attila a legokosabb politikusa és amelynek a Burány Sándora a Párbeszéd frakciójában ül. No és hiányzik az intellektuális ereje az MSZP frakcióból. A pártelnökük pedig képtelen olyat mondani, amit ne mondhatna el bárki más is. A Jobbik új vezetője pedig olyan párton belüli leszámolást mutat be a maga szerény eszközeivel, amely egyszerre emlékeztet a hosszú kések éjszakájára és a sztálini tisztogatásokra.

Történelmi értelemben az MSZP és a Jobbik ugyanannak a választói bázisnak a képviselője, sorsuk már a nyilas idők végétől összefonódik. Az MSZP elődpártja, a Magyar Kommunista Párt teljes természetességgel vette át a nyilas pártagokat, hiszen kis ország vagyunk, csak egy csőcselékünk van. A kommunista és náci pártok pedig mindig a kétes egzisztenciákra alapoztak elsősorban a munkások mellett, a bizonytalan anyagi és társadalmi helyzetű karrierlovagok, világnézet nélküli helykeresők és legfőképpen mindenféle elmebetegek megtalálhatták a helyüket az ilyen pártokban, ha képesek voltak alkalmazkodni és gátlástalanul cselekedni parancsra.

Majdnem 60 évet kellett arra várni, hogy az MKP sokadik utódpártja (MDP, MSZMP) az MSZP visszaadja a kölcsönt Gyurcsány Ferenc jóvoltából. A Jobbik szavazótáborát a szűk szélsőjobbos szubkultúrán kívül az alapozta meg, hogy Gyurcsány Ferenc, a csak rá jellemző kiváló érzékkel, nemcsak az igazi balosokat rugdalta le az MSZP-ről, hanem azokat a szavazókat is, akikben volt némi, igaz zavaros nemzeti érzés, és akiket az MSZP suttogó propagandája a rendszerváltástól kezdve folyamatosan antiszemita és cigányozós szövegekkel hergelt, így nyúlva vissza a „nemzetiszocialista retorika” némely eleméhez. Gyurcsány nyílt és gátlástalan magyarellenessége, és az a szokása, hogy leginkább a magyar szegényeket, alsó-középosztálybelieket (akiket ő a középosztály felső harmadához tartozóként kezelt) fosztogatva próbálta megszerezni a lumpenek közötti szavazatvásárláshoz szükséges pénzeket, azonban az egykori szocialista szavazótábor felét elidegenítette a párttól. Az egykori kommunisták sok százezer szavazót adtak vissza a nyilasoknak.

Ellenzéki pártok demonstrációja Budapesten, balról Jakab Péter jobbikos országgyűlési képviselő, Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Donáth Anna (Momentum), Dobrev Klára (DK) kezében az ellenzék Márciusi kiáltványával, továbbá Jávor Benedek párbeszédes EP-képviselő, Bősz Anett DK-s országgyűlési képviselő és Kálló Dániel, a Független Diákparlament szóvivője 2019. március 15-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Azonban sem az MSZP, sem a Jobbik nem volt képes reagálni az elmúlt 15 év társadalmi változásaira és politikai történéseire. A Jobbik vezetői 2016-ig és még utána is abban az álomvilágban éltek, hogy a 20 százalék körüli választási eredményeiket a saját nagyszerűségüknek köszönhetik, míg az MSZP posztgyurcsányi vezetői abban az álomvilágba ragadtak, hogy az MSZP alaptámogatottsága 40 százalékról indul, ha a szavazók elfelejtik Gyurcsányt.

Az MSZP és a Jobbik jelenlegi állapota a 2006-os Gyurcsány következménye, részben szándékosan, részben persze a politika kiszámíthatatlan önmozgásai következtében. Mindkét politikai erő, minden szellemi tőke híján, csak arra hagyatkozhatott, hogy a Fidesz majd rosszul fog kormányozni.

Egyik párt sem volt képes reagálni a Fidesz kormányzásának gazdasági és politikai következményére, a Fidesz és az Orbán elleni gyűlöletet az ebben sokkal hatékonyabb Gyurcsány elhappolta tőlük, ahogy az egyetlen lehetséges, a Brüsszel által is kiemelten támogatott politikai alternatívát is, a teljes önfeladást és betagozódást a nagy Európai LMBTQ+ Köztársaságba.

A Fidesz mindeközben középosztály centrikusan kormányzott, és számtalan olyan családnak stabilizálódott ennek következtében az anyagi helyzete és úgy általában az élete, akik a baloldali kormányok alatt folyamatosan anyagi vészhelyzetben voltak. Egy szakmunkás ismerősöm fogalmazta ezt meg pontosan 2009-ben, ha kifizetett mindent, akkor 20 000 forintja maradt egy hónapra, ma azután, hogy kifizette a rezsit 220 000-250 000 forintja marad, ami még az inflációt figyelembe véve is nagyon-nagyon jelentős növekedés. Arról nem beszélve, hogy akkor állandóan ingott a munkahelye, most meg a szakmájában munkaerőhiány van. A rezsicsökkentéssel kezdődő, munkahelyteremtésen alapuló politika sok százezer egykori baloldali, később esetleg a Jobbikra szavazó embert gondolkoztatott el az MSZP és a Jobbik által kínált politikai lehetőségekről.

Jakab Péter egy Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert ábrázoló plakát előtt. 2019.03.05. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Mindkét párt totálisan „káderhiányos”, a Jobbik azért látszik, mert a jelenlegi elnöke dühöngésre hajlamos és ez be szokott kerülni a híradókba. Értelmezhető politikai mondanivalót még a rajtuk „ragadt” szavazóik sem társítanak hozzájuk. Akik az MSZP-re szavaznának ma is, azok nem tudják, hogy Horn Gyula meghalt és akik a Jobbikra, azok sem tudnák megnevezni a párt Vona utáni elnökeit.

Az MSZP színeiben mandátumot szerzett politikusok közül egyre többet szippant el a Demokratikus Koalíció, még akkor is, ha ezek az emberek sok esetben személyesen gyűlölik Gyurcsányt. Az a politikai élmény még előttünk van, amikor majd Jobbikos politikusok fognak átigazolni a DK-ba, de akkor már nem fogunk meglepődni ezen. Sem az MSZP, sem a Jobbik nem lesz képes önállóan elindulni a 2022-es választásokon, legfeljebb közösen, ahogy azt annak idején a mára már teljesen elfelejtett SZDSZ és MDF tette.

A közvélemény-kutatások szerint most a Jobbik szavazóinak egy jó részét nem tudták az ellenzéki oldalon tartani, sőt az MSZP szavazók egy része sem maradt ott. Még nem kormánypárti szavazók, de jól láthatóan ezt még el lehet intézni a kormány részéről egy jó válságkezeléssel, míg Gyurcsányék részéről Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségének kierőszakolásával.

Vezető kép: MTI/Mohai Balázs