Merkel és a magyarkérdés

Angela Merkel az utóbbi években nem Magyarországot tekintette a legjobb barátjának. Dacára a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatoknak, az Orbán Viktor nevével összeforrt elutasító bevándorláspolitika óriási tüske volt a 2015-ben még a világ összes menekültjét felső határ nélkül befogadni szándékozó kancellár szemében. Azóta azonban sok víz lefolyt a két országot is összekötő Dunán, nemrégiben az eddig menetrendszerűen átkozott magyaroknak megköszönte a határzár áldásos hatását Merkel asszony.

A határzárat dicsérő kijelentés és az elmúlt három év tapasztalata némi önellentmondást sejtet, vajon ez egy új irányvonal a német politika részéről, vagy csupán egy gesztus?

Magyarország hagyományosan jó viszonyban volt és elvileg most is abban van Németországgal. Ezt a gazdaságilag is szoros kapcsolatot zavarta meg az Európába özönlő afrikai, közel-keleti és ázsiai migránsok több milliós hulláma. A két ország hozzáállása és értékrendje alapjaiban különbözött ebben a kérdésben, és ennek a két abszolút ellentétes iránynak világos következményei lettek mindkét nemzet életében.

Magyarország – földrajzi helyzetének köszönhetően – a migrációs útvonalak egyikének fontos csomópontjában fekszik, ahogy a korábbi évszázadokban, úgy most is hazánk állta egyedül az Európát ostromlók útját, mert más nem tette. A balkáni útvonalat választó telepesek a nemlétező görög határellenőrzést, és a Balkán kusza viszonyait kihasználva szinte zökkenőmentesen jutottak el a magyar-szerb határig, majd onnan tovább Magyarországra és azt követően az áhított Nyugatra.

2015 nyarán elviselhetetlenné vált a helyzet, ebbe unt bele hazánk, miután Budapesten is számottevő tömeg verődött össze, és a Keleti-pályaudvart akkoriban rendeltetésszerűen használni kívánó bennszülött  magyar lakosok vélhetően sosem felejtik el azt a harmadik világbeli pikniket, melyet jól tartott szír, pakisztáni, afgán, afrikai és ki tudja még honnan érkezett “menekülők” tartottak. Rövid ízelítőt kaptunk abból, ami például Németországra várt a későbbiekben, ezért a magyar kormány úgy döntött, határzárat épít és nem enged be több menekültet, az addig érkezettek pedig továbbvonultak Ausztria, Németország  és egyéb jólétben élő nyugati országok felé.

MTI Fotó: Somorjai Balázs

Merkel és az európai fősodor máshogyan gondolkodott, mint hazánk. Az Európai Bizottság a kötelező betelepítési kvóták szerint osztotta volna szét az EU területére érkező menedékkérőket az Európai Unió tagállamai között. Magyarország azonban ebbe nem volt hajlandó belemenni, ezért az úgynevezett kvótaper megindítását kezdeményezte, hogy saját kezében maradhasson a döntés joga.

2015 augusztusában a Spiegel Online információi szerint Merkel azt remélte, hogy Hollande-dal összefogva sikerül megtörni a kelet-közép-európai uniós tagállamok ellenállását a menekültügyi kvótarendszer bevezetésével szemben.

Ez egy rendkívül fontos pont volt, hiszen Angela Merkel itt mutatta meg a világnak, hogy nem Európa felelős vezetőjeként gondolkodik és nem a válság megoldása a célja, hanem a morál-verseny megnyerése. Úgy döntött, hogy bátorítást, meghívót küld a migránsoknak, egyben nekimegy Magyarországnak, hogy csírájában fojtsa el a birodalmi határozattal szemben okvetlenkedők hangját.

„Németország azt teszi, amit erkölcsileg és jogilag meg kell tennie. Nem többet és nem kevesebbet. Európa egy értékközösség, a genfi menekültegyezmény pedig nélkülözhetetlen része ennek az értékközösségnek.”

2015. szeptemberében a német kancellár felszólította Magyarországot a háborús, illetve a polgárháborús menekültek védelmét előirányzó genfi konvenció betartására. Lázár János válaszul a Keleti-pályaudvarnál kialakult helyzetről kijelentette: azért jelentek meg a menekültek tömegei Budapesten, mert „a német kormány meghívta a terített asztalhoz a szíriai menekülteket”, és reményt keltett bennük, hogy a szíriaiak engedély nélkül bejuthatnak, és ott maradhatnak. Ez egyértelmű üzenet volt, Merkel természetesen visszautasította a magyar álláspontot és kifejtette, “hogy azoknak kell védelmet kapniuk, akiknek védelemre van szükségük, ezt pedig valamennyi európai államnak tiszteletben kell tartania”.

Ezt a teljesen megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen kategóriát aztán Németországra tökéletesen alkalmazta, ahova egy év alatt közel kétmillió ember érkezett. Legtöbben papírok nélkül érkeztek, sokan szírnek hazudták magukat, holott mindenféle nációból származó emberek verődtek össze, hogy eljussanak az ígéret földjére. A totális káosz időszaka volt ez – ahogy utólag félig-meddig be is vallották – amikor eldőlt, hogy rengeteg olyan embert fogadtak be, aki arra egyáltalán nem volt érdemes. Közülük nagyon sokan azóta is illegálisan tartózkodnak Németországban. Eközben Magyarország fellélegzett, köszönhetően a rekord gyorsasággal megépülő határzárnak, ami egyben Európa külső határát is védte.

A felső plafon ekkor a németeknél még a csillagos ég volt, ahogy Angela Merkel akkor fogalmazott: “Németországban az alkotmányból következő világos jogi alapokra épül a menekültügyi szabályozás, az ennek alapján védelemre szorulók közül potenciálisan akármennyit készek befogadni”.

A Spiegelnek Manfred Schmidt, a német Migrációs és Menekültügyi Szövetségi Hivatal vezetője, megerősítve a kancellár szavait egy interjúban azt mondta:

nincs felső határa annak, hány háború elől menekülő és védelemre szoruló embert fogad be Németország.

Merkel 2016 elején az Anne Will című politikai vitaműsorban egyedüli vendégként szerepelt, és a téma természetesen a migrációs válság volt. Hangoztatta, hogy kitart 2015 őszén kialakított politikája mellett, és “legfeljebb a körülmények változása miatt szükségessé váló apró>>kiigazításokra<< hajlandó”. A lemondásának lehetőségét firtató kérdésre pedig kijelentette, hogy folytatja a munkát.

2016 júliusában sem engedett a német szigorból hazánkkal szemben, ismét volt egy-két kedves szava a magyar kormányhoz. A ZDF országos köztelevízióban sugárzott interjúban elmondta, hogy amikor tavaly dönteni kellett a menekülthullám kezeléséről, meg kellett fontolni, vajon

“hagyjuk-e Görögországot egyedül a feladattal”, vagy “bánjunk igen rosszul a menekültekkel, ahogy például Magyarországon tették”, vagy pedig humanitárius okokból “védelmet nyújtunk az embereknek”

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs

2017-ben még mindig ugyanazt a nótát fújta, hiszen a Nordwest Zeitung és a Passauer Neue Presse című lapban megjelent interjúban arra a kérdésre, hogy miként akarja rábírni álláspontja átgondolására a menekültek tagállamok közötti szolidáris elosztásától az Európai Bíróság erre vonatkozó döntése után is elzárkózó Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és más kelet-európai kormányfőket, a német kancellár kiemelte: nem szabad elfelejteni, hogy az EU-s partnerek nagy többsége hajlandó befogadni menekülteket, és a menekültpolitika számos kérdésében “teljes az egyetértés, és közösen konkrét haladást érünk el”. Így van ez a külső határok védelmének ügyétől egészen a menekülésre késztető okok megszüntetéséért folytatott küzdelemig, és “csak néhány ország utasítja el továbbra is a menekültek befogadását”. Azonban az EU-ban “szolidaritásra van szükségünk”, és a szolidaritást megtagadó tagországoknak

“számolniuk kell azzal, hogy ez nem marad következmények nélkül, a jövőbeni pénzügyi támogatásokról folytatandó tárgyalásokra tekintettel sem”

Ahogy megnézzük, Merkel 2017 végén is konzekvensen ragaszkodik az általa kitalált, mindenféle racionális megfontolást nélkülöző befogadási politikához, pedig ekkor már többször megrázták a német közvéleményt a bevándorlók által elkövetett erőszakos bűncselekmények. Elég csak a 2015-ös kölni, hamburgi, stuttgarti szilveszteri tömeges támadásokra és nemi erőszakra gondolni, de majdnem minden hétre jutott egy-egy frissen bevándorolt elem által elkövetett súlyos bűncselekmény. Angela Merkel is érezte, hogy hibázott, de a helyzetet megfordítani már nem lehetett. A 2017-es német szövetségi választások azonban rámutattak a bevándorláspárti politika egyre növekvő elutasítottságára. Merkel és pártszövetsége ugyan újra megnyerte a választást, azonban mélyponton zártak, akiknél rosszabbul csak a történelmi minimumot teljesítő szociáldemokraták (SPD) szerepeltek. Több hónapos huzavona után azonban mégis ez a két párt alakított nagykoalíciós kormányt az egyre jobban megosztott Németországban.

(MTI/EPA/Ronald Wittek)

Érezhető volt egy bizonyos hangsúlyváltás a politikájában, azonban teljesen nem tagadta meg 2015-ös döntését. 2018. június 10-én azonban és teljesen váratlanul Merkel a következőt nyilatkozta az ARD német országos köztelevízióban, ismét Magyarországra fókuszálva:

Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát” uniós külső határa védelmével.

Ezt hallva pedig nem érdemes túlbonyolítani a történetet. Amiért eddig szidták hazánkat, azért most hálásak nekünk. Korábban azt hangoztatták, hogy a kerítés embertelen, brutális, nem megoldás, a magyar kormány nem európai, meg kell leckéztetni és a többi. Azt azonban a kancellár asszony is elfelejti, hogy ha a magyar kormány nem építi meg a sokat szidott és most hirtelen megdicsért határzárat, akkor ki tudja még hány százezer, vagy akár milliós nagyságrendű bevándorlót kellene most szétosztaniuk egymás közt, hány terrorista, gazdasági migráns, vagy egyszerű gonosztevő érkezhetett volna a tömegekkel Európába. És elsősorban Németországba – ahogy ezt ő is kezdi már kapizsgálni.

Lassan tehát átveszik a magyar álláspontot. Ami nem is baj, csak érthetetlen, hogy miért kellett szégyenpadra vonni hazánkat ugyanezekért a gondolatokért, a külső határok megvédéséért és a beözönlő tömegek megállításának kísérletéért. A jövő bizonytalan, Magyarország következetes (és mint kiderült, nem azért, mert ökör), bízzunk benne, hogy Merkel asszony is az lesz.