Mi lenne egy ellenzéki győzelem után?

Sokat hallottuk a kisebb-nagyobb ellenzéki pártoktól az apokaliptikus látomást, miszerint ha nem sikerül leváltani az Orbán-kormányt, akkor valamiféle helyrehozhatatlan katasztrófába sodródik az ország. A nyíltan politikacsinálóvá előlépett haladó sajtó olyan hisztérikus hangulatot gerjesztett az országban, amilyet csak bírt, azt viszont még a kormányellenes emberek jelentős részével sem sikerült elhitetnie, hogy nem élnek magasabb színvonalon, mint 2010 előtt. Arról viszont szinte semmit nem hallunk, hogy mi következne akkor, ha a Fidesz-KDNP nem szerezné meg a mandátumok több, mint felét. Ezzel kapcsolatban ugyanis a hatalomba vágyakozó ellenzéki pártoknak is csak ambícióik vannak, elképzeléseik viszont csak nagyon homályosak. És azok még így homályosan sem ígérnek semmi jót.

Ritka mozzanat, hogy bárhol, bármilyen összefüggésben Gyurcsány Ferenc a legkorrektebb szereplő, márpedig az ellenzéki összefogást illetően ez a helyzet. Amellett, hogy a legvérmesebb ellenzékieknek is csupán néhány százaléka vágyik repetára Gyurcsány 2004–2009 közti vérfoltos kormányzásából, a DK elnöke legalább elismerte, hogy káosz következne egy kormányváltás után. A többiek inkább csak a diktatúra börtönétől való rettegéssel, valamint a fideszesek kormányváltás utáni bebörtönzésének ígéretével nyomulnak. Na, meg azzal, hogy Orbán rendszerének lebontása mindennél előbbre való, és ez egy oldalra sodorja az ellenzék pártjait, amelyek ha másban nem is, ebben együttműködnének. És aztán mit építenének a helyére? Ezt nem tudni, de a baloldalra vonatkozó politikai és történelmi ismeretekkel azért sejthetjük.

Az ellenzéki győzelem esetén is megjósolhatatlan, illetve semmi jót nem tartogató jövővel így nem is foglalkoznak a Fideszt leváltani és a hatalomba beülni vágyó pártok. Kifejezetten csak április 8-ig, illetve legfeljebb az előrehozott választásig terveznek, és hogy azután mit tennének az országgal, arra nézve még senki nem mondott semmit.

Gyurcsány Ferenc józanította ki a választókat azzal, hogy a dolgok rosszabbra is fordulhatnak. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Egy kis alkotmánysértés a demokrácia nevében

Akármerről nézzük az ellenzéki készülődést és egy kisváros polgármesteri székére alapozott bizakodást, a józanul gondolkodó emberekben több súlyos kérdés felmerülhet az ellenzéki kommunikációval kapcsolatban. Ha például egy adott körzetben, jól kivitelezett és a fegyelmezett választópolgárok által is megértett koordinációval sikerülne legyőzni a fideszes jelöltet, a taktikai átszavazók annyit „nyernek” az egésszel, hogy a parlamentbe egy másik párt embere ülhet be. Például egy olyan, akivel az Orbán-ellenességen kívül semmi sem köti össze őket. Ennek a népképviselethez így már nem sok köze van, ráadásul az ország sorsa bizonytalan lenne egy esetleges összellenzéki választási győzelem után is.

A pártok elvileg azt tervezik, hogy bevezetnek egy szerintük demokratikus választási rendszert (feltehetően visszahoznák a 2010-ig használt modellt), sebtében felszámolják a NER-t, bebörtönzik a nekik legellenszenvesebb fideszeseket, majd rögtön előrehozott választást írnak ki, hogy eldőljön, ki kap demokratikus felhatalmazást a kormányalakításra. A választási rendszer megváltoztatását az 1949-es és a 2012-es alkotmány is kétharmados többséghez köti, ám a jelenlegi ellenzék akár egy sima parlamenti többséggel is keresztül akarja verni, vagyis az önmagukat demokrataként hirdetők bevallottan olyan alkotmánysértésre készülnek, amilyet például a diktatúrának kikiáltott Fidesz-KDNP-kormány sosem követett el.

Csalódott LMP-s nyilatkozat. A DK-val megkísérelt tárgyalás már a visszalépések ügyénél megfeneklett. Mi lenne egy elképzelt koalíciós tárgyaláson? (fotó: Illyés Tibor / MTI)

Mégiscsak finom lesz az a képviselői szék

Igaz, ami igaz, máris elkezdték meggondolgatni magukat az előrehozott választásról, és egyre homályosabban fogalmaznak ez ügyben. Végülis ha most összejönne nekik egy tetszetős parlamenti képviselet, és a kacifántos visszalépéseknek köszönhetően egyes pártok olyan körzeteket tudnának megnyerni a szövetségeseik rovására, ahol önállóan esélyük se lenne, akkor hülyék lennének kiszállni a meleg székekből, és újra kockára tenni a biztosat.

El tudjuk képzelni, hogy az együttös Szabó Szabolcs, a párbeszédes Szabó Tímea, a DK-s Rónai Sándor visszaadná az esetleges mandátumát, a szintén párbeszédes Karácsony Gergely lemondana az életében legfeljebb egyszer eljövő miniszterelnökségről csak azért, hogy a NER tervezett lebontása utáni időkben újra megmérettessék magukat, immár tökegyedül? A jelek szerint, az LMP-n kívül a többiek már nem is nagyon hajlanak erre. Sőt, talán már az LMP sem, hiszen Szél Bernadett néhány hete még azt hangoztatta, hogy csupán kormánypárti politikus akar lenni a választások után, újabban viszont már csak egy Szél-kormánnyal lenne elégedett.

Megjött Szél Bernadett étvágya, most már legalább annyira szeretne miniszterelnök is lenni, mint Orbán leváltója. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Kikerülhetetlen az ellenzék számára a rémkoalíció

Már önmagában az is az előrehozott választás ellen szól, hogy azon már nem a Fidesz-KDNP leváltása lenne a cél, hanem a kormányzási jog lemeccselése. Ott ezért már nem lépegetnének vissza egymás javára és nem koordinálnának, hiszen az összes törpepárt azért versenyezne, hogy ha frakciót nem is, legalább egy-két képviselőt beszuszakoljon az Országgyűlésbe. Ezt mindegyiknek teljesen egyedül kellene elérnie, ráadásul velük szemben ott állna a Fidesz, amely húsz éve bírja a magyar választók legalább 40 százalékának bizalmát. Így már az is érthetőbb, miért akarnak lépten-nyomon fideszeseket bebörtönözni az ellenzéki politikusok és fideszeseket felakasztani meg IFA-platóra fellapátolni az ellenzéki újságírók, a Fidesztől ugyanis csak fizikai erőszakkal tudnának megszabadulni. Ahogy Rákosiék csinálták 1947 után az összes többi párttal. Az ellenzéki pártok pontosan látják, hogy ha most sikerülne is felborítaniuk a papírformát, és a parlamenti patkó kevesebb, mint felébe beszorítaniuk a Fideszt, a beígért előrehozott választáson akármilyen választási rendszert vezetnének be akármilyen alkotmányellenes módon, akkor sem tudnák megkerülni a jelenlegi kormányerőket.

Megint így váltanának kormányt a haladó gondolkodók, mert másképp nem nagyon tudnak. (kép forrása: dailymail.co.uk)

Ellenzéki szempontból az elképzelhető legkedvezőbb forgatókönyv is az, hogy végül a DK-tól a Jobbikig az összes pártra szükség lesz egy olyan rémkoalíció összetákolásához, amelyik legalább megszavaz valamiféle kormányprogramot. És, hogy milyen közös kormányprogramban egyeznének meg azok a pártok, amelyeknek még a visszalépésekről is csak az esetek kis részében sikerült, abba belegondolni is kár. Nem nehéz kitalálni, mi lenne a sorsa egy ilyen koalíciónak: a gyors kiköltekezés után kormányválság, káosz, és újra mehetnének szavazni egy következő előrehozott választáson azok, akik nem unták még meg teljesen, hogy rendszeresen az urnák elé szólítják őket.

Ötlet híján jöjjön a varázsige: szakértői kormány!

Ezért nem is akarnak előrehozott választást kiírni, ugyanis semmi értelme nem lenne azon kívül, hogy eltapsolnának rá néhány milliárd forintot, és a papírgyárak jól járnának. Az pedig teljes homály, hogy mi lesz, ha az ellenzéki pártok egy része elégedett lesz az április 8-i eredménnyel, egy részük pedig nem. A DK a helyzet feloldása végett tett kísérletet a bölcsek kövének megtalálására, és bedobta a régi jó szakértői kormányzás ötletét.

A legutóbbi szakértői kormányunk bejelentése. Bajnai Gordon szakértő miniszterelnök 2:00-nál jelenti be, mi várható a szakértői kormányoktól.

A szakértő kormányt Magyarországon úgy emlegetik balos körökben, mintha az a semleges aranykor biztosítéka lenne, holott azért nem mindegy, ki nevezi ki azt a bizonyos szakértői kormányt, és kik delegálják az egyes minisztereket. És egyáltalán miért kéne szakértői kormány, ha a gazdaság jól teljesít? A GDP-növekedésünk Európa élmezőnyében van, miközben csökken a GDP-arányos államadósság. Újabban egy szakértői kormány válságkezelése kell arra is, ha a haladó értelmiség elégedetlen az ország „morális szintjével”? Vagy valójában az a válság számukra, hogy nem ők vannak kormányon, és ezt a „válságot” akarnák minden mindegy alapon kezelni egy kicsikét?

Azt a forgatókönyvet még nem vázoltuk, hogy egy esetleges kormányváltás után kiegyensúlyozott kormányzás következik, amely megőrzi az ország stabilitását, biztonságát és gazdasági eredményeit. Azért nem beszéltünk róla, mert ez a forgatókönyv nem létezik.

Természetesen az MSZP-nek, a Jobbiknak, a DK-nak és az LMP-nek is elküldtük az arra vonatkozó kérdéseinket, hogy kétharmad nélkül is lecserélnék-e a választási rendszert, kiírnának-e előrehozott választást, azon hogyan látják megkerülhetőnek a Fidesz-KDNP-t, továbbá érdeklődtünk, hogy mely más pártokkal tudják elképzelni a koalíciós kormányzást. Várakozásainknak megfelelően, egyikük sem válaszolt.