A egynapos oroszországi lázadás miatt a Wagner-csoport, azaz az orosz hadsereg magánzsoldosai kerültek a nemzetközi figyelem központjába, ami végül azzal zárult, hogy az elnök korábbi szövetségese, Jevgenyij Prigozsin eltűnt, a hírek szerint Fehéroroszországba távozott, a Wagner zsoldosserege pedig szétszéledni látszódik. A Wagner-csoport viszont az orosz állam “meghosszabbított kezeként” működött a kulcsfontosságú afrikai és közel-keleti államokban, ezért kérdéses, hogy a történtek után is képes lesz-e Moszkva ilyen erős jelenlétet biztosítani a térségben. Ezzel a kérdéssel is foglalkozott a Middle East Eye tanulmányában.
A Wagner-csoport már korábban is fontos szerepet játszott az orosz-ukrán konfliktusban, hiszen az utóbbi idők legfontosabb orosz sikerét ők szállították Bahmutnál, ami szintén jelentős figyelmet fordított az ukrajnai háború alatt gyorsan növekvő szervezetre. A Wagner bázisának azonban sokáig nem az ukrán front számított, hanem az afrikai és közel-keleti konfliktusokban szereztek tapasztalatot és gazdasági hátországot.
A szervezet nagyjából egy évtizedes múltra tekint vissza, eleinte a polgárháborúba süllyedt Líbiában és Szíriában építettek ki bázist, itt segítették az orosz és a szír rezsim érdekeit. Később további országokban vetették meg lábukat. Ukrajnában már 2014 óta jelen vannak, de ez csak a háború óta látványos. A szervezet azóta hatalmasra nőtt és fontos szerepet játszott az orosz műveleti célok megvalósításában.
Szerepük az afrikai térségben azért is fontos, mert így az ott történtekért a felelősséget nem a Kreml hivatalos erőire hárítják. A hétvégi oroszországi lázadás hatására azonban nemcsak az ukrán, hanem az afrikai részvétel szempontjából is megkérdőjeleződik a Wagner további szerepe. Szinte bizonyos, hogy a zsoldossereg gyengülni fog a területen, bár egyelőre még nem világos, hogy kivonulásról is lehet-e beszélni. Másrészt viszont a Kreml számára stratégiai fontosságú cél, hogy a jelenlét maradjon, így biztosítania szükséges a csoport helyettesítését.
A Wagner-csoport Afrikában
A Wagner-csoport (és a Kreml) legfontosabb partnere a térségben az Egyesült Arab Emírségek, jellemzően rajtuk keresztül voltak képesek a terjeszkedést megvalósítani. A hírek szerint Szudánból jelentős mennyiségű arany került az Emírségekbe a zsoldosok segítségével. Ehhez hasonlóan a bányászati koncessziók megszerzése után az orosz költségvetést is segítették a szudáni nemesfémekkel.
Az orosz zsoldosok a líbiai polgárháborúban komoly szerepet vállalnak, az ország keleti felét ellenőrző Halifa Haftár tábornokot támogatják. Amennyiben a Wagnert kivonnák az országból, az gyengítené a fontos orosz érdekek fenntartását Líbiában.
2015-ben Moszkva elköteleződött az szír rezsim hatalmának megőrzése mellett, és ehhez az orosz reguláris erők mellett félkatonai csoportokat az országba irányítottak. A zsoldoscsapat jelentős veszteségeket is szenvedett el a területen, amikor 2018-ban amerikai légicsapások végeztek több száz szír kormánypárti harcossal. Ebben a csapásban a Wagner is sok fegyverest vesztett. Oroszország számára szintén fontos geostratégiai célokat jelent a szír kaland, ezzel tudták ugyanis a tartuszi hadikikötőt fenntartani, ami kijáratot jelent a Földközi-tenger felé Moszkvának.
A szervezet működése már eddig is folyamatos kihívásokkal kellett, hogy szembenézzen. Ez az egyre határozottabb nyugati fellépésnek köszönhető, mivel amerikai vezetéssel a nyugati országok folyamatosan szigorodó szankciók mentén gyakoroltak nyomást a szervezetre.
Az bizonyos, hogy ha a Wagner PMC gyors, és helyettesítés nélküli kivonása lenne az orosz felkelés következménye Afrikában, és a Közel-Keleten, az komoly instabilitáshoz vezetne. A sikeres zsoldos-koncepció teljes feladása azonban komoly stratégiai veszteséget hozna Moszkvának, ezért inkább valószínű, hogyha a Wagnerrel nem is, de valami más formációval tovább folytatják az afrikai kalandokat.
Forrás: Portfolio., fotó: szmsz
Facebook
Twitter
YouTube
RSS