Az emberiséget nem lehet szeretni, hisz az emberiség nem ül le melléd a karácsonyi asztalhoz vacsorázni. De az emberiség sem szeret téged, hisz sosem állt ki melletted, ahogy most sem ölel át téged a karácsonyfa előtt. Azt az embert lehet csak és kizárólag valóban szeretni, aki melletted áll. Igen, most is ott van, hozzá tudsz szólni, érted és ő is ért téged. Család, barát vagy magyar – akivel együtt töltöd a karácsonyt. Az emberiség szeretetét hagyjuk meg a marxistáknak, a liberálisoknak, vagy az egész földkerekségbe szerelmes progresszív-részegeskedőknek, mi pedig szeressük csak tovább a sajátjainkat! A magyarokat, a háznépünket, a családunkat. A karácsony igazán jó alkalom erre!
„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen! Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje” – írta Wass Albert. A karácsony jó alkalom a szeretet gondozására. Kár, hogy csak egy, vagy kettő, legfeljebb három napunk van rá.
Szeretni nem lehet csupán magunkat, ahogy az emberiséget sem, csak a mellettünk állót
A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet építi fel a természetes közösségeket. A családot; a baráti társaságot; az értékek, vagy egy meggyőződés mentén összebújó közösséget; és persze a nemzetet. A közösen használt nyelv, a mindent körbeölelő hagyomány mentén vagy vérségi alapon szerveződő emberi képződményeket.
Szeretni csak közösségben tudunk. De szeretni az (elvont) emberiséget nem lehet, hisz nincs mellettünk az év egy, vagy kettő, esetleg három, de az esztendő többi háromszázhatvannégy napján sem. Az emberiséget csak a marxisták és a liberálisok szerették, most pedig a progresszívek nyilvánítják ki univerzális érzéseiket. Ők az emberiséget szeretik, miközben a mellettük álló ember gyűlölik. Ezért rühellik a nemzetet, ezért pusztítanák el a családot és ezért van az, hogy miközben átölelnék a bolygót, a sajátjaikat leköpik.
Szeretni csak és kizárólag a melletted állót tudod – bármit is hazudjon a marxista vagy a liberális! Ők amúgy is utópiák rabjai, nem érdemes vesztegetni rájuk az időt.
A melletted álló embert pedig nemcsak, hogy lehet, hanem kell is szeretned – ez Jézus tanításának lényege, ez karácsony üzenete.
A valódi szeretet megélése munkás feladat manapság. Önzetlenül szeretni nem könnyű. Meg kell küzdeni érte. Le kell győznünk hozzá anyagi és önző vágyainkat és néha le kell győzni önmagukat is, de a valódi szeretet megélése nem lehetetlen küldetés – ez Jézus és a karácsony másik lényeges üzenete. A szeretet csírája bennünk van, csak nevelgetni, dédelgetni kell. A karácsony jó alkalom a szeretet gondozására, a szeretet dédelgetésére.
Kár, hogy csak egy, vagy kettő, legfeljebb három napról van szó…
Dédelgessük a szeretetet karácsonykor!
A karácsony összefonódott az ajándékozással, a jókívánságokkal, a fa állításával és persze a sok-sok evéssel-ivással. Egy kissé elanyagiasodott az egész ünnep lényegisége. Kiveszett a szent, maradt a profán. Vásárlás és zabálás. Egy pici együttlét és sok-sok vesződség, idegeskedés, hogy minden klappoljon, hogy minden finom legyen. A fa egyenesen álljon, az égők pedig mind egy szálig világítsanak. Mert ha nem… Csak keserűség az egész ünnep!
Jézus nem beszélt karácsonyfatalpról, bejgliről, sült pulykáról vagy sorban állásról. A hipermarket előtti úton kígyózó dugóról pedig még csak fogalma sem lehetett. Vajon mit érez akkor, mikor a születésnapját így ünnepeljük?
„Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János 8,31-32). Jézus Krisztus tanításának fundamentuma pedig egy szóban leegyszerűsíthető: szeretet. A felebarátod és az Isten szeretete. Ami által jó emberré válhatunk, és ami által boldogok lehetünk, de Jézus azt is a tudtunkra adta, hogy „a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött” (János 14,24). Tehát, aki elfogadja a szeretet igéjét, az elfogadja az Isten kérését. Így Isten akarata szerint él.
Ha a karácsonyt a vásárlási lázzal, a vacsoráért való izgulással, az ajándékok csinosításával töltjük csupán, a szeretet pedig elhalványul a sok-sok bosszúság miatt, akkor nem éljük meg az ünnepet igazán. Mert nem a lényegére, azaz nem a nagybetűs szeretetre figyelünk.
Ha viszont a szeretet helyezzük előtérbe; ha az együvé tartozást követjük, ha keressük azokat a közösségeket, amelyeket a szeretet tart össze, akkor helyesen ünneplünk. Sokkal boldogabbak leszünk, mit sem törődve azzal, ha a bejgli kicsit csúnyácska, ha az ajándék szegénykésebb, csomagolása kevésbé csillogó; és ha az a bizonyos pohár ital is keserűbb, vagy csak félig van töltve.
Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni
– írta Márai Sándor, s valóban, nemcsak a gyermeknek, a felnőttnek is kell a csoda. Akár egy falat kenyér – éhezünk rá mindnyájan nap mint nap. Aztán elérkezik a karácsony. Megállunk. Kinyílunk a másik felé, és megleljük a másokkal való kapcsolatunkban. Megéljük a szeretet, ami maga a csoda, s amit Jézus tanított nekünk.
Kár, hogy csak egy, vagy kettő, legfeljebb három napról van szó…
Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS