Korlátlan terjeszkedés, kigyulladó szeméthegyek okozta füst, az élelmiszer-hulladékok túl magas aránya – csak néhány példa, amellyel Európa különböző nagyvárosai küzdenek. A hat ország nagyvárosainak, közöttük Pécsnek a részvételével induló átfogó kutatás ezekre a problémákra keresi a választ. További célja még a projektnek, hogy a döntéshozók képesek legyenek tanulni egymás korábbi hibáiból, erényeiből, illetve a projekt során kidolgozott megoldásokból. A kutatás egyszersmind arra is rámutat, hogy a környezetszennyezés, a „szemetelés” az ember mindennapjainak részévé vált. Még akkor is szemetelünk, ha szelektálva dobjuk ki és a tárolóba tesszük hulladékunkat. Ennek a korszaknak azonban remélhetőleg hamarosan vége szakad.
Nem véletlen, hogy az EU körforgásos gazdasági programjának egyik fő kihívása az élelmiszer-hulladék. A NÉBIH 2016-os kutatása szerint minden egyes ember átlagosan 68 kilogramm élelmiszer- hulladékot termel, azaz évente ennyi élelmiszerhulladékot dobunk ki a kukába vagy húzunk le a WC-n, a krumplihéjtól a megromlott rántott húsig. A felmérés ráadásul arra is rámutat, hogy ennek a hulladéknak több, mint 48 százaléka elkerülhető lenne. Hogy a gyakorlatban hogyan csökkenthető le például a háztartási hulladék drasztikusan magas aránya, arra a H2020 Repair elnevezésű, hat ország nagyvárosi régióira kiterjedő kutatási projekt keresi a válaszokat, amelyek között Magyarországról Pécs is képviselteti magát.
Kutatói összefogás a kevesebb hulladékért
A projektben tudományos intézmények, helyi és regionális hatóságok, vállalkozások vesznek részt, amelyek vagy hulladékkezelésben, vagy a körforgásos gazdaság elősegítésén dolgoznak, valamint ICT-vel (info-kommunikációs technológia) és térinformatikával foglalkozó cégek. A tudományos intézetekben dolgozó geográfusok, szociológusok, mérnökök, közgazdászok a saját tudományterületük eszközeivel és megközelítésmódjával fordulnak a környezetvédelmi, jelen esetben a hulladékcsökkentési kérdésekhez, valamint eltérő szemléletmóddal segítik új, öko- innovatív megoldások létrehozását, amelyek nemcsak új termékeket, hanem új folyamatokat is jelenthetnek. Közös céljuk hozzájárulni ahhoz, hogy a hat vizsgált térségében a települések gyakorlata, azok mindennapi élete elmozduljon a körforgásos gazdaság irányába; magyarán kevesebb szemét keletkezzen, illetve minél több hulladéknak tekintett anyagot ismét, valahol máshol nyersanyagként használhassanak fel.
Magyar részről az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, valamint a BIOKOM Nonprofit Kft. vesz részt a konzorciumban. Emellett úgynevezett felhasználó partnerként (user board) Pécs városa, valamint a helyileg illetékes „zöldhatóság” (illetve a korábbi Nemzetgazdasági Minisztérium szakértője) vesz részt a kutatásban.
Eltérő városok, eltérő problémák
Az együttműködő városok, „városrégiók” nem teljesen különböző kihívások mentén jelentkeztek a projektbe. Gent (Belgium) legfőbb célkitűzése, hogy az évi 1500-3000 renoválásra váró ház úgy váljék energia-hatékonnyá, hogy közben növelje az üveg és a természetes szigetelőanyagok újragyűjtését és újrahasználatát. Az amszterdami metropoliszban lévő Haarlemmermeer új, körforgásos gazdasági ipari parkot akar kialakítani. Nápoly – amely korábban szeméthegyeiről híresült el – szó szerint égető problémával küzd: a város környéki földek rendszeresen fellángoló tüzével (Land of Fires/Terra dei Fuochi). A város környékén a maffia illegálisan nagy mennyiségű veszélyes hulladékot rakott le, amely többször lángra lobbanva fojtó füsttel és mérgező gázokkal tizedelte a lakosságot évtizedeken keresztül. A projekt ezeknek a területeknek az újjáélesztésére is keresi a megoldást.
Műanyag hulladék borítja a Mahim tengerparti strandot Mahárástra szövetségi állam fővárosában, Mumbaiban 2018. június 22-án. Mahárástra regionális kormánya a súlyos környezeti károk miatt betiltja számos, műanyagból készült cikk lakossági használatát. A tiltás egyebek mellett a műanyag zacskókra és az egyszer használatos poharakra és evőeszközökre is kiterjed. (MTI/EPA/Divjakant Szolanki)
Pécs növelni és optimalizálni kívánja lakossági szelektív hulladékgyűjtés arányát annak érdekében, hogy a lehető legkisebb mennyiségű maradék hulladékot kelljen lerakni hulladéklerakóba. Łódz a várostervezési szakpolitikájának fejlesztésében gondolkozik azért, hogy megakadályozza a város korlátlan terjeszkedését, amely víz- és levegőszennyezéssel is jár, hiszen a napi ingázás során egyre nagyobb területeket járnak be az emberek autóval. Bár Hamburgban a szelektív gyűjtés aránya magasnak mondható, a legnagyobb kihívás a szerves, lebomló hulladékok külön gyűjtése. A város és a tartományi hulladékkezelő cég erre keres megoldásokat.
A projekt célkitűzései
A cél, hogy a városok eltérő méretük, aktuális problémáik dacára képesek legyenek tanulni egymás korábbi „jógyakorlataiból”, illetve a projekt során kidolgozott megoldásokból, amelyet egyszerre több városrégióban is használhatnak. Ennek egyik eszköze lesz például egy vizualizációs platform, ahol a döntéshozók számára egyértelműen azonosítható, hogy a város mely pontjából hova, milyen kritikus anyagok áramlanak, hol vannak azok a gócpontok, ahol a legtöbb hulladék keletkezik. Emellett workshop-sorozatok, úgynevezett élő laboratóriumok gondoskodnak az öko-innovatív megoldások egy-egy problémára és térségre való kidolgozásáról. A projektben a kutatók, gyakorlati szakemberek mellett jelen vannak a döntéshozók is, hogy a számukra is értelmezhető megoldások kerüljenek kidolgozásra, figyelembe véve a technikai lehetőségek mellett az adott ország/település irányítási, jogszabályi sajátosságait is. A kutatásban eddig a hat várostérség részletes társadalmi-gazdasági-környezeti és földrajzi feltérképezése valósult meg a lakosság környezeti attitűdje mellett.
Kivezető utak, meglepő ötletek
A témában rendezett pécsi konferencián elhangzott: a technológia nem működőképes anélkül, hogy mi, emberek, mindennapi családi, vállalkozói minőségeinkben ne változtatnánk a káros gyakorlatainkon. A környezetszennyezés, a „szemetelés” az ember mindennapjainak részévé vált, még akkor is szemetelünk, ha szelektálva dobjuk ki és a tárolóba tesszük hulladékunkat. Ennek a korszaknak azonban remélhetőleg hamarosan vége szakad.
Bálázott műanyaghulladékot rakod targoncával egy munkás a GreenNet hulladékfeldolgozó telepen, Jeruzsálemben 2018. június 4-én, a környezetvédelmi világnap előtti napon. A világnap kiemelt témája 2018-ban a műanyaghulladék-gazdálkodás. (MTI/EPA/Abir Szultan)
Európában, így Budapesten is egyre több olyan bolt nyílik, ahol nem adnak, nem árulnak csomagolóanyagot, a vásárlónak kell magával vinnie a dobozokat, amelyeket aztán a helyszínen megtölt rizzsel, sajttal, bármivel. Hasonlóan első hallásra szokatlan, a körforgásba illő megoldás, amikor a keletkező élelmiszer-hulladékot olyan konténerbe dobálják, amely rovarlárvákat tartalmaz. Egy ilyen „protein tankban” lévő 15 kilogramm rovar 200 kilogramm élelmiszer-hulladékot tud elfogyasztani 20 nap alatt, melyből jó minőségű komposzt keletkezik. A lárvákból pedig végül rovarok lesznek, amelyek peterakást követően – amely gondoskodik az újabb „átalakítókról” – feletethetők halastavakban, haltenyészetekben.
Mivel tudunk annyi szemetet termelni, hogy belefulladjunk, és a mi csodás, modern civilizációnk nem hajlandó egyensúlyba kerülni környezetével, hiába hallunk erről minden nap, ezek a szokatlan megoldások jelenthetik a kivezető utat. Ami ma talán furcsa ötletnek hangzik, a jövőben lehet, hogy „kötelező” lesz.
Forrás: PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS