Milyen lesz az apokaliptikus jövő? Megjelent a Gerilla folytatása, a Barbárok ideje

Aki elolvasta a Gerilla című könyv első kötetét és magához tért a sokkhatástól, ami az előrevetített közeli jövő elképzelt napjait ábrázolta, az most újabb dózist kaphat abból a világból, ami Nyugat-Európa városaiban már kezd kibontakozni. Jobb, ha tudjuk: ez vár ránk is, ha nem vagyunk észnél. Laurent Obertone folytatta történetét, megjelent a Barbárok ideje. 

A Gerilla című könyv első részében egy állam összeomlásának három rövid napját követhettük nyomon, most viszont a folytatásban majdnem egy hónap következik. Laurent Obertone bibliai idézettel nyitja a második részt, a Barbárok idejét. Grandiózus nyitány. A Szentírásból idézett mondat sok mindent kifejez. Baljós képet vetít elénk, egyben frappánsan összefoglalja az ige segítségével a könyv tartalmát. Négy fő részre tagolódik a könyv, a szerző a négy elemről nevezte el azokat. Vajon mi volt a célja ezzel? A cselekmény sok szálon fut. Talán így akarta nyomatékosítani, hogy az apokalipszis minden csatornán elérkezik: levegőben, földön, vízen, tűzön át. A folytatásban már nem idézetek nyitják a fejezeteket, hanem szavak magyarázatai, igék és főnevek definíciói, amelyek a fejezetek kulcsszavai is lehetnek.

A jóval terjedelmesebb második részt összevetve az elsővel talán azt lenne érdemes kiemelni, hogy a szöveg sokkal változatosabb és közérthetőbb lett. Ahol szükséges, lábjegyzetekkel segíti a szerző az olvasást. A kötet végén három illusztrált kis térkép is eligazít a regényben szereplő helyszínek közt. Laurent Obertone előszeretettel használ utalásokat a francia hadtörténetből és irodalomból. Nemcsak az események és a képi világok záporoznak felénk, hanem az összetett hasonlatok és utalások is sokszor megakasztanak az olvasásban és elgondolkodtatnak.

Az első részben Franciaország három nap alatt összeomlott, az utcák irányítását orgyilkosok és a vidéket terrorizáló iszlamista bandák vették át. A második kötetben pedig szünet nélkül kapjuk a történet folytatását. Áldozatok és barbárok mindenhol. Bárki zsákmánnyá válhat, aki nem tudja megvédeni magát. Az őrület elburjánzott. Nincs áram. Tél van. Hideg tél. A túlélésért küzd mindenki. Fájdalmas a megmaradt rendvédelmi szervezet hallgatása. A tehetetlen rendőrök és katonák szétszéledtek, persze erre is van ellenpélda. Semmi sem történik véletlenül. A legelvadultabb összeesküvés-elméletek hívői is megdöbbennek azon a módon, ahogy a megmaradt állami apparátusok kezelik az eseményeket. Nem lövöm le a poént, a csattanót a végéről. Mindenhol erőszak, nincs több szabály. Átlőtt koponyák, menekülő árnyékok, elpusztított utcák, bomladozó holttestek, parancsok, keservek, kiáltások, automata fegyverek lövéseinek hangjai az utcákon, tüzek mindenhol. A migrációtól sújtott Franciaország lángol. Nincs menekvés. Az átlagos polgárok elvadult emberi lények lettek, akiket mindentől megfosztottak, elszigetelődtek egymástól, és olyan helyzetben találják magukat, ahol készek megölni egy embert egy kanna benzinért, vagy egy doboz konzervért. A kannibalizmus is megjelenik. Ezen a ponton, úgy érzem, az író egy kicsit messzire ment, de a thriller műfajába még beilleszthető ez a víziója.

Apokaliptikus képek tucatjai villódznak a Barbárok idejében. Lezuhanó helikopter, mészárszékké változott kórház, járőröző hordák, a családját kiirtó katonák elől lóháton menekülő kislány, iszlám kalifátus saját törvényekkel, kínzások, megerőszakolt nők és rabszolgasorba vetett emberek, tömeges öngyilkosság, az emberi gonoszság minden formája. Mintha egy zombi-apokalipszisről szóló sorozatot nézne az ember.

Az első kötetből megismert szereplők napjait izguljuk végig, túlélésükért szurkolunk, Laurent Obertone hitelesen jeleníti meg egy lázálom képeit. Hasonlatosan az előző kötethez a másodikat is nagyon gyorsan végig lehet olvasni. A legjobban azok a részek tetszettek, ahol a szerző konkrét utalásokat tesz a már megtörtént terrorcselekményekre és politikai fordulatokra. Felbukkannak a sárgamellényesek, megjelennek a genderelméletek, az antifa-jelenség, anarchisták, a különböző politikai érvek a bevándorlás mellett és ellen. A szerző tudatosan építi bele művébe a közelmúlt eseményeit, hogy annál életszerűbb legyen írása. Így deklarálja, hogy a könyve nem csupán az írói képzelet agymenése. Hozzáteszem: ettől válik igazán izgalmassá a történet. Tetszik, hogy az író kibontja művében a nemzetközi reakciókat is. Olvasás közben felvillannak a képek a már megtörtént szörnyű eseményekről, a kalasnyikovos támadásokról, a tömegirtásról a Charlie Hebdo szerkesztőségében, a nizzai merényletről, a lángoló Notre-Dame, és még sorolhatnám.

Habár a disztópiában egy kalifátus is megalakul, a könyv nemcsak az iszlám térhódításáról, radikalizálódott fanatikusairól és aljas háborújukról szól. A sokszínű francia társadalom rendkívül sok nemzetiségű emberből áll. Kicsit olyan, mint Európa vagy talán az egész világ egy országba sűrítve. Együttélésük pattanásig feszült és emiatt rengeteg konfliktus forrása. Mindenki a saját gyökereihez tér vissza, amikor a túlélésről van szó. A francia vidéket is bejárja Laurent Obertone, Marseille-től Lille-ig igazán átfogóan mutatja be a sokszínűség eszközével az eseményeket. A dramaturgiailag jól kitalált történetmesélés csattanója is meglepő. Laurent Obertone lázálma némi feloldozást is elhoz a végére, ahol bemutat egy lehetséges megoldást, de valójában semmi jóval nem kecsegtet. Nem az a kérdés, hogy mi lesz a vége, a kérdés az, hogy vajon van-e még elég időnk arra, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent. A könyv többek között a Magyar Menedék könyvesboltjában kapható és rendelhető.

Írta: Bozóky Balázs. Fotó: a szerző felvétele