A Babanapló sorozatom első részében elmeséltem nektek Csongor korababánk érkezésének körülményeit. A folytatásban engedjétek meg, hogy az első pár hét nehézségeiről, tapasztalatairól és a gyermekágyi időszak első feléről számoljak be nektek.
A címben már feltettem azt a kérdést, ami gyakorlatilag az első, teljesen itthon töltött nap után fogalmazódott meg nemcsak bennem, hanem Csongor baba apukájában is, miután megkezdtük a mindennapokat kisbabánkkal, kikerülve a koraszülött osztály ápolóinak vigyázó kezei közül. Az előző részben már kifejtettem ugyanis, hogy a kórházban töltött egy hét alatt mennyire sok és hasznos segítséget kaptunk a nővérektől, akik a pelenkázástól kezdve az etetéstől át egészen a mellfejésig segítettek nekem is, az elsőgyermekes, tapasztalatlan édesanyának. A kórházból kikerülve azonban bármilyen jó is volt végre itthon lenni, azonnal rájöttünk, hogy bizony ezt az apró életet nekünk kell teljes mértékben ellátnunk, vagy ha úgy tetszik, életben tartanunk.
Eszik-e eleget? Miért sír? Miért nem sír? Azért sír, mert hasfájós? Azért sír, mert éhes? Miért alszik ilyen sokat? Alszik-e eleget?
– tettük fel a sokszor hülyébbnél hülyébb kérdéseket úgy, hogy egyébként már ez alatt az idő alatt is kiderült, hogy nem vagyunk azok a túl “ráparázós” szülők, mégis számtalan kérdés és kétség merült fel bennünk az első itthon töltött percektől kezdve.
A címben feltett kérdésre egyébként nagyon egyszerűen annyit lehetne válaszolni, hogy NEM. Bizony, friss szülőként mindent el fogsz rontani az elején, de ez így van rendjén. Rettegve vártam a napot, amikor – mint megtudtam, kötelező jelleggel – ellátogatott hozzánk közösen a védőnő és a gyermekorvos, hogy megnézzék a kórházból frissen hazaérkezett Csongort. Megnézték a súlyát, vizsgálták a sárgaságot és felsoroltak vagy ezer dolgot, amire én szorgalmasan bólogattam, pedig az elhangzottak nagy részéről fogalmam sem volt, néhány szóra emlékeztem csak, amiből összeraktam nagyjából a képet, miután a doktornő és a védőnő elmentek.
Aha, akkor most ez a vizsgálat következik, ezt a vitamint kell beadnom neki holnaptól, ekkor kell menni a gyerekorvoshoz újra, de arra is figyelnem kell, hogy magamat se terheljem túl, pihenjek sokat, mert a szülés utáni regeneráció kimelegedően fontos
– mentek a fejemben az ezekhez hasonló gondolatok, miközben néha a mai napig azt sem tudom, hogy melyik bolygón vagyok egy-egy nyűgösebb éjszaka után.
Csongor első hete tehát azzal telt itthon, hogy az apukájával felváltva tettük fel egymásnak a hülyébbnél hülyébb kérdéseket, amelyekből a kevésbé hülyébb kérdéseket mertük csak feltenni a védőnőnknek. Az “eleget eszik-e” kérdésre egyébként a második hét körül kezdtünk el választ kapni, amikor felismertük, hogy melyik az éhségre utaló sírás, így néha a szigorú, háromóránkénti evésből két és fél órás lett, sőt, kitapasztaltuk, hogy a kisfiú már lehet, hogy nagyobb adagot is simán elfogyasztana. Mindehhez azért kellett néhány sírás, amiket nem értettünk, de türelemmel és kitartással végül sikerült lefordítanunk. A napi ételadagok óvatos emelése mellett aztán elkezdtünk kétnaponta súlyt is mérni, és rájöttünk: kevés dolog tesz minket jelenleg boldogabbá, mint amikor látjuk, hogy milyen szépen és egyenletesen gyarapszik a gyerek súlya. Tehát valamit jól csinálunk. Végre.
Sokan akarnak sokféle tanáccsal ellátni, de neked kell eldönteni, hogy kire hallgatsz
Természetesen újdonsült szülőként mi is belefutottunk abba, hogy sokan, sokféle tanáccsal igyekeztek ellátni bennünket úgy, hogy azt mi nem feltétlenül kértük. Hirtelen, korababás “traumával” ráadásul sok minden ömlött ránk egyszerre, így az elején nyilván csináltunk is egy-egy nagyobb bakit, amire reflektálva többféle tanácsokkal is igyekeztek ellátni bennünket. Ilyenkor nyilván tapasztalatok nélkül könnyen összezavarodhatnak az újdonsült szülők, ami akár káoszba is fojthatja a gyermekágyi időszak így is nehéz napjait, ezért én magam is már az elején leszögeztem, hogy mindenkit szívesen meghallgatok, de már eldöntöttem, hogy az anyai ösztöneimen kívül kik azok, akikre hallgatni fogok. Ezek közül az első sorban van természetesen a gyermekorvos és a védőnő, őket követi az édesanyám és az anyósom, majd a TikTokon és egyéb közösségi oldalakon fellelhető ismeretterjesztő csatornák és számomra szimpatikus szakemberek. (Ezekről, és a TikTok anyaság szempontjából nagyon hasznos oldaláról egyébként egy külön részben is tervezek beszámolni.)
Ahhoz tehát, hogy az első heteket minél kevesebb stresszel átvészeljük, nekünk az kellett, hogy elfogadjuk: nincs túlságosan hülye kérdés, de az biztos, hogy ha ezekre válaszokat is kapunk, az elején akkor sem fogunk semmit se jól csinálni. És ez így is volt. Most, a harmadik hétre sikerült kialakítanunk egy első időszakos rutint, nemcsak Csongi, hanem a mi, és a kutya, cica részére is. Mindezt úgy, hogy azokra hallgattunk, akikre mi akartunk, és úgy, hogy beismertük azt is: attól mert még rá is stresszelünk a ránk váró feladatokra csak a saját dolgunkat nehezítjük meg.
Ahogy még Csongi születése előtt a szintén védőnő nővérem mondta: a babának az első időszakban úgyis csak ránk, a szüleire van szüksége, minden más majd úgyis alakul magától. És így is lett. 🙂
Keljfel Julcsi
2024-01-10 at 09:22
És az is nagyon fontos, hogy okoskodó férfiakra sem szabad hallgatni…akik elvileg még anyák nál is többet tudnak.
Mert minden kicsit tájékozott ember a világon tudja, hogy az anyatejtől nem lehet hízni, sőt mint ANYA azt mondom minél többet annál jobb.
De ha egy 4 éves kisfiú elé től a mamája egy egész tepsi süteményt ( meg van a fotó is róla) az már túlzás.
Különben is a rengeteg túlsúlyú gyerek feltűnő, de most ez még nem téma nektek.
Isten áldja meg a kis családot
Theo
2024-01-10 at 00:07
Mindig meg kell szoptatni ha sír. Nem lesz attól kövér sosem. Úgyse eszik, ha nem akar 🙂
Hát ez egy kicsit fárasztó éjjel, de úgysem lehet aludni, ha bombol és így hamarább abbahagyja 🙂
Csak egy pár hónap, aztán már tud annyit enni, hogy akár hat órát is lehet majd egyben aludni… 🙂
Egy dolog fontos, olyanra nem szabad hallgatni, akinek nincs gyereke…
Keljfel Julcsi
2024-01-09 at 17:54
Dóri,ez a baba nagyon jól fejlődik és kíváncsian követjük az írásodat.
Nagyon csini a baba és te is.
Édesapám 7 hónapos koraszülött volt. Később egy csodálatos, 182cm magas, egészséges férfi lett.
Nagymamám mindig többet adott neki enni, mint kellett volna, hogy jól “gyaporodjon” a kis koraszülött…na ezt nem kell tenni.
Babóca
2024-01-09 at 14:48
Kedves Dóra!
Nagyon szépen leírtad az első napok félelmeit és a tapasztalataidat.
Jó volt olvasni. Eszembe jutott az a negyven évvel ezelőtti húsz éves anyuka, aki én voltam.
Majdnem mindenben bizonytalan voltam és az sem segített, hogy a kérdéseimre nem kaptam két azonos választ. Csak abban voltam biztos, hogy ezt a kis csodát szeretem. Mindennél jobban.
Lett aztán még két tesója, akiket éppúgy tudom szeretni, pedig nagy félelmem volt a második pocaklakónál, hogy most megfeleződik- e az a mindent kitöltő szeretet, ami minden anyukát eltölt a szülés után. De ez a szeretet nem fejeződik meg. Hatványozódik. Sok boldogságot kívánok a kis Dezse családnak!
gyozo2018
2024-01-09 at 13:51
A gyermek a család megismételhetetlen “világcsodája”.
Az anyai ösztön mindenek felett. Egy fél nyikkanásból
megtanulja a nyelvét, hogy mikor mire van a babának szüksége.
4 gyerek, 6 unoka.
khm
2024-01-09 at 12:30
Kipróbáltam és működik.
khm
2024-01-09 at 12:29
Ihotx!
“A Babanapló sorozatom első részében elmeséltem”
Az első részében ha ráviszed a kurzort,megváltozik a színe és egy kattintással az első részre jut az ember.
K
2024-01-09 at 11:06
A jó memória alapja a nyugalom.
K
2024-01-09 at 11:03
Szerintem a fenti kép egy fotóversenyen is elsőhelyezett lenne.
Klasszikus téma.
Uncle Ment
2024-01-09 at 11:00
Márpedig van két jó tanácsom:
Az ilyen jellegű portré esetében (is)
a horizont legyen párhuzamos a kép(kivágás)
alsó ill. felső szélével.
Kevésbé markáns smink is megteszi.
K
2024-01-09 at 10:36
–Úgy gondolom hogy az Isten a lelkiismeretet beleteremtette az emberbe, így azért sokszor a “belső hangra” a szívünk mélyén hallgatni kell. Ezért az anyai vagy apai ösztön is nagyon fontos , mert sokszor helyes, bár a felülvizsgálat sem árt néha.
–Az is igaz, hogy sokszor azt hiszi az ember hogy a “sok elhangzottakat” elfelejtette, de azok néha az éles helyzetekben visszaemlékezésre kerülnek , előjönnek.
–Tehát fő a nyugalom.
Dudva
2024-01-09 at 10:18
A hasonló oldalakon folyton köpködött liberális individualizmusnak az alapmítosza, hogy valahol a szíved mélyén van egy tévedhetetlen belső hang és ha arra hallgatsz, akkor boldog leszel, ne törődj azzal, mit mond a külvilág, a közösséged. Jól látszik a liberalizmus győzelme azon, hogy ezt a hitet már a legtöbb, magát konzervatívnak tartó ember sem kérdőjelezi meg. Pedig ha vissza akarsz menni a régmúltba, ahol a konzervatív etosz szerint állítólag a normális, becsületes emberek éltek, akkor ezt a hallgass a szívedre meg az ösztöneidre dolgot el kellene felejteni! Ebből a gondolatból jön az összes többi, liberálisnak tartott következtetés. Helyette pedig hallgass az anyósodra, az anyádra, az egyházra meg a közösséged más autoritásaira, mert ők tudják igazán, hol a helyed és mit kellene csinálnod. Aki ennek ellenére is hisz a tévedhetetlen kis belső hangjában az bizony liberális, nem pedig konzervatív.
K
2024-01-09 at 09:28
lhotx2024-01-09 at 09:23
https://pestisracok.hu/a-korababank-varatlanul-vart-szuletese-babanaplo-1-resz/
lhotx
2024-01-09 at 09:23
Nem találom az első részt. (Még milyen pancser!)
2 ÉNAKI
2024-01-09 at 09:20
Kedves Dóra! Örülók hogy a kis Csongi jól van. Az aggódas kedves édesanya egy életen àt megmarad.Pici korban ez hatvámyozottan jelentkezik. Őrök aggódás lesz naptok,èjjetek.A picinek és Nektek is kívanok egészséget,szeretetet,békesség ben eltöltött hoszú éveket
K
2024-01-09 at 09:07
“a szülés utáni regeneráció kiemelkedően fontos” a babának, mamának, és az apának is.
Mindehhez valóban ismeretek is szükségesek, de az ismerősök, a TikTOK, és a közösségi oldalakon kívül még azért “laikusoknak” írt valódi könyvekre is szükség van amit könyvtárakból vagy könyvesboltokból be lehet szerezni.
Egy könyv bármikor kinyitható ha kéznél van (ha nincs közelben szakember) , nem kell bekapcsolni mint a számítógépet, és sokszor gyorsabban kikereshetőek a megfelelő részek.
*****
A lényeg az hogy egy koraszülötti helyzet teljesen megszüntethető, és a baba teljesen egészséges lehet, kinőheti ezt a hiányt.
Erről látványosan tájékoztat a baba jelenlegi súlya összevetve a korábbiakkal..
Az én fiam is koraszülött volt, és mára egyetemet végzett családos ember.
Sok sikert a gyerekneveléshez és mindenhez, boldog új évet.