Kedves amerikai embertársam, köszönjük, hogy részben hajlandó vagy finanszírozni a saját proxyháborúdat Ukrajnában!
Nem vagyunk telhetetlenek, az is nagyon tetszett, hogy a mi pénzünkön szállítasz fegyvert Ukrajnába, de talán most mégis egy picit jobb nekünk. Rendkívül vonzó ajánlatodat persze elfogadtuk már korábban, szívesen tönkretesszük a gazdaságunkat és feladjuk minden önállóságunkat a kedvedért, hogy te megőrizhesd azt a régi világrendet, amiben te vagy a numero egyes, de tényleg örülünk, hogy némi pénzt te is áldozol erre a számunkra mindennél sürgetőbb és előbbre valóbb ügyre!
Váratlanul ért minket a hír, hogy a Kongresszus mégis elfogadta a 61 milliárdos támogatást keleti szomszédunk, Ukrajna küzdelméhez, hogy megőrizhessék amerikai kliensállami létüket, ami lehetőséget nyújt nekik, hogy a nemzetiszocialista reminiszcenciákat államrezonként gyakorolhassák. Egészen meghatódtunk a kedvességetektől és figyelmességetektől, kedves amerikai képviselő- és szenátor embertársak! Hiszen mivé lennék az a csodálatos, ősi Ukrajna nélkül, ahol bebizonyították nekünk, hogy másként is lehet: ahol embereket égetnek, ott később könyveket is fognak.
Teljesen igazad van abban, hogy Putyin nem győzhet, Putyin békéje nem béke, a kedvedért leépített és tönkretett európai iparnak bőven elegendőek lesznek azok a nyersanyagforrások, amik most a Putyin és az orosz ajkú lakosság által megszállt területek alatt találhatók. Őket ki kell űzni Donyeckből és Luhanszkból, hogy onnan is vásárolhassunk amerikai nyersanyagot drágán. Köszönjük, hogy az unszolásodra lassan csak sikerül leszakadnunk az olcsó és korrekt üzleti megállapodások keretén belül vásárolt orosz nyersanyagokról, hogy végre kizárólag tőled függhessünk, te mondhasd meg, hogy mit és mennyiért vehetünk. Ha egyáltalán hajlandó vagy azt eladni nekünk, vagy közbeszól a belpolitikai számítás, mint a palagázodnál.
Elnézést, hogy egyáltalán fenyegetned kellett ezért!
Még egyszer köszönjük, hogy ezekre a fontos céljaidra te is áldozol valamennyit, nem kizárólag a mi pénzükből hajtod végre a mi kárunkra alkotott geopolitikai és üzleti mesterterveidet! Külön örülünk annak, hogy Oroszország után Kínával is megrontod a kapcsolatainkat, elvégre mi szükségünk van nekünk, illetve a még létező termékeinknek a világ legnagyobb piacára. Nekünk az okoz boldogságot, ha te kereskedsz Kínával és Oroszországgal, és nem nekünk kell ezzel vesződnünk. Halljuk, hogy azért közted és Kína között sincs minden rendben Kína botrányos viselkedése miatt. Veled együtt háborodunk fel azon, ahogy Kína nem hajtja végre az utasításaidat, nem hajlandó megszakítani a kölcsönösen előnyös kapcsolatait Oroszországgal, hogy miután Putyint legyőztük, egyedül maradjon velünk szemben. Csak egy ázsiai népség lehet ennyire konok és szűk látókörű. Titokban azért reméljük, hogy ráébrednek az érdekeidre!
Arra kérünk, ne szégyenlősködj, mondd ki egyenesen, mit szeretnél még tőlünk!
Adjuk oda az összes fegyverünket Ukrajnának? Szívesen és most, nekünk semmi szükségünk nincs rá, a mi operetthadseregeink csak arra valók, hogy közös expedíciós műveleteink során a vicces angol kiejtésünkkel szórakoztassuk a tieidet. Oroszország úgy sem fog győzni, mert nem győzhet! Mert nem engedjük neki. Illetve te nem engeded neki a mi pénzünkön, amibe nagyvonalúan te is azért beleteszel valamennyit. Köszönjük, USA!
Pénzünk sajnos már nincs sok, de bízunk a kreativitásodban, hogy találsz még a zsebünkben valamennyit! Nekünk nem sikerült, ezért kényszerültél te is beleszállni valamennyivel a saját ügyed finanszírozásába. Nem vagyunk rá büszkék, hidd el! Szégyenünket talán lemoshatjuk egy csak neked előnyös kereskedelmi megállapodással, ha te is úgy akarod.
Tudjuk, sok dolgod van, annyi mindenre nem tudsz figyelmet fordítani. Például mezőgazdaságunk még mindig létezik, hiába öntötted ránk az Ukrajnában aratott, mérgezett és hitvány gabonádat roppant kedvező dömpingáron. Sajnos jó minőségű növények és állatok nincsenek Ukrajnában, ezért a norvég lazacok és a francia borok még léteznek az olasz és spanyol sonkák mellett. Restelljük ezt, hidd el, kérlek! Jó lenne, ha végre rávennéd a Brüsszelben dolgozó, az amerikai külügyi adminisztrációhoz tartozó ügynökeidet, hogy morális alapon vagy betiltsák ezeket, vagy esetleg megszüntessék a keresletet rá pénz hiányában. Sokkal könnyebb életünk lenne, ha nemcsak nem termelnénk, hanem fogyasztani se fogyasztanánk. Persze nem vagyunk mohók, nem akarjuk megzavarni a Ursula von der Pfizer tartótisztjét a golfozásban, majd ha végzett.
Ha belegondolunk, nem voltunk messze attól, hogy létrejöjjön az az egységes eurázsiai kereskedelmi térség, ami békés és gazdag életet biztosított volna mindenkinek e két, sajnos Putyin parancsára összenőtt, egyébként teljesen idegen kontinensen. De szerencsére ez a veszély már nem fenyeget minket, elhárítottad, újra százezrek halnak meg és milliók nélkülöznek. Ez nélküled nem sikerül volna – legalábbis önerőből, bár ezt a szót nem használjuk szívesen a társaságodban.
Hálásan köszönünk mindent, kedves USA! A nagyvonalúságodat különösen!
(A leírt szavakat, összetett mondatokat értelmezni képtelen, rendkívül korlátolt puzséristák kedvéért: a szerző tényleg örül az amerikai támogatásnak, helyesli a képviselőház döntését.)
