Miszter Fúzióra várva… (Pesti Mese)

A Vissza a jövőbe második részének egyik emlékezetes pillanata, amikor a Doki a kukából előbányászott banánhéjjal és némi maradék sörrel tankolja fel a Deloreant. A fluxuskondenzátor helyét átvevő Mr. Fusion házi reaktor láthatóan elegendő fúziós energiát biztosít a csodaverdának, hogy a levegőbe emelkedve tovaszálljon. Nos, lassan közeledik a 2015-ös év, de egyelőre nem hallani Mr. Fusion házi reaktorához még csak hasonló otthoni energiafejlesztő berendezésről sem, és bár a Nike ígéretet tett az önbefűző sportcipő piacra dobására a 2015-ös évben, attól azért még messze vagyunk, hogy a saját házi hulladékunkból energiát nyerhessünk.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Robert Zemeckis rendező 2015-ről szóló látomásában a hulladék újrafelhasználásra már saját autónk is képes lesz. Sajnos Mr. Zemeckisnek nem lett igaza, hiszen még mindig óriási szemétégetők, szeméttelepek és szennyvíztisztítók végzik el ezt a munkát. Az innovatív szemléletnek azonban akadtak hazai követői, akik, ha nem is szemétből, de mindenképpen házilag próbálták megoldani az üzemanyagkérdést. Ennek köszönhetően tűntek föl hazánk közútjain a kékes füstöt, és átható palacsintaszagot árasztó vén dízelmerdzsók, meg teherautók. A tetemes bírságok aztán véget vetettek ennek a kitűnő kezdeményezésnek, pedig a háztartásokban felhasznált növényi olajok különben valóban súlyos problémát jelentenek környezetünk számára.

A szelektív hulladékgyűjtés meghonosodásával egyre több ismeretünk van arról, hogy milyen szemétfajtákat lehet gyűjteni, és melyek különösen veszélyesek közülük. Az akkumulátorok és elemek után mára lehetőségünk van a különböző fajtájú égők és egyéb elektromos hulladék szelektív gyűjtésére, és a szintén nagy problémát jelentő lejárt szavatosságú gyógyszereket is visszavihetjük a patikákba. A háztartásokban sütésre felhasznált olajmaradék azonban jobbára még mindig a csatornákban köt ki, miközben nem is vagyunk tisztában azzal, milyen súlyos károkat képes okozni, különösen, ha a vízbe jut. A csatornába jutó háztartási olaj gátolja a szennyvízben a szennyező anyagok lebomlását, a talajba kerülve lefojtja annak légáteresztő képességét, így elpusztítja a talajflórát. Természetes vizeinkbe szivárogva veszélyt jelent az ott élő állatokra is.

Miközben a szennyvízbe vagy a környezetbe kikerülő használt háztartási olaj veszélyes hulladék, kitűnően alkalmas arra, hogy biodízel, biogáz, vagy kenőanyag készüljön belőle. A MOL 2011-es kampányának köszönhetően országszerte 170 töltőállomáson adhatjuk le a háztartásunkban felhasznált olajat, de a hulladékudvarokban is van erre lehetőségünk. Mivel azonban a Belvárosban egyelőre nincs ilyen hulladékudvar (a környezetvédelmi szempontokat vélhetően a magas ingatlanárak bírálják felül), a környezettudatos polgár meglehetősen körülményes módon szabadulhat meg ettől a hulladékfajtától. A Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) fölvetése szerint az igazán üdvözítő megoldás begyűjtőautók alkalmazása volna, mert segítségükkel elérhető az akár 60%-os újrafelhasználási arány a jelenlegi 10% körülivel szemben. Ilyen begyűjtőautók egyelőre csak egyes éttermekből szállítják el a használt olajat, remélhetően azonban hamarosan akad a Gastroilhoz hasonló vállalkozás, amely nyereséggel képes betömni ezt a piaci rést.

Akár akarjuk, akár nem, a környezetszennyezés árát mindenképpen nekünk kell megfizetnünk. Mindaddig azonban, ameddig kommunális adónak, szemét-, vagy csatornadíjnak nevezzük a pazarló életvitelünk nyomán maradó szemét eltakarítását, valószínűleg szemléletünkben sem áll be igazán maradandó változás. A Felelőtlenségi Bírság elnevezése persze vélhetően inkább csak heves indulatokat váltana ki, minthogy a környezettudatosságot propagálná. Amíg föl nem találják a fluxuskondenzátort, vagy Mr. Fusio házi reaktorát, a szemét mindenképpen a saját felelősségünk lesz. A különböző szemétfajták, köztük a háztartási olaj gyűjtése és újrafelhasználása azonban mindenképpen biztató jel, hogy a jövőben a hulladék nemcsak nyűg, hanem érték is lehet.