![](https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2024/06/hungaria-koncert-fb-fenyo-miklos-1000x600.jpg)
Azt hiszem, nem vagyok egyedül vele, hogy még most is pörögnek a fejemben a Hungária-dalok, megalapozva az átlagosnál jobb hangulatot. Sőt, szerintem tízezrek vannak így ezzel az országban a szombati koncert óta. Ez pedig azt jelenti, hogy működik a dolog, sőt betölti a küldetését. Hetvenes zenészeknél természetesen nem ugyanaz az energiaszint, mint fénykorukban, de nem baj, mert ez a koncert nemcsak nosztalgiabulinak volt jó, hanem önmagában, buliként is megállta a helyét. Becsüljük meg a Hungáriát, mert a szórakoztatás képessége nagyon fontos dolog! És olyan jókedvet kívánok a mai tizenéveseknek, mint amilyet ez a zenekar negyvenvalahány évvel ezelőtt csinált az akkoriaknak!
Amikor 1980-ban az új felállással elkezdődött a Hungária jampi korszaka, a rock and roll már majdnem két évtizede kiment a divatból az Egyesült Államokban. A magyar zenekarok csak néhány dal erejéig tudták megvillantani, azt is kicsit később (köztük az ős-hungáriás Csavard fel a szőnyeget), így idehaza ez kimaradt az amúgy is egészen más hangulatot és elfoglaltságot hozó ’50-es évekből. Alighanem ezért is tudott akkorát durranni ’80-ban, hogy megőrültek érte a tizenévesek. A rock and roll éppen másodvirágzását élte Nyugat-Európában, és a Németországban kapott biztatás is kellett ahhoz Fenyő Miklósnak, hogy ilyenre hangolja át az együttesét, de ebben a sikerben volt egy nagyon egyedi tényező.
Igazából Amerikában se volt ilyen a rock and roll, amilyen álomvilágot teremtett meg köré a Hungária. Színek színek hátán, neonfények, mesebeli mulatóhelyek és figurák, végtelen buli, hangulatos helyzetek, olyan szavak, amelyeket minden rendes dalszövegből kirúgnának, itt mégis zseniálisak, intelligens poénok és beszólások magyarították meg és dúsították fel hazai felhasználásra a műfajhoz illeszkedően egyszerű zenét – persze azért amennyire lehet, utóbbit is felspécizték ám.
Nemcsak behozták a zenei műfajt, hanem különleges hozzáadott értékkel honosították.
Egyrészt hunglish before it was cool. Olyan természetességgel és erőlködés nélkül szőtték bele az angol menőzést a magyar dalszövegekbe, hogy arra joggal lehet irigy mindenki, aki valaha vért izzadt ezzel az amúgy nagyjából lehetetlen feladattal. Másrészt vigyorogva csináltak ebből az egészből ízig-vérig magyar szórakoztatást. Fekete Gyula, azaz Szaxi Maxi kicsit csalódottan mesélte egy jóval későbbi interjúban, hogy Amerikában nem hatotta már meg a zenei producereket 1981-ben a Hungária egekbe repítő magyarországi sikere a rock and rollal. Ők ugyanis csak a divatból kikopott zenét hallották benne, és nem lehetett tőlük elvárni, hogy átéljék például a Hotel Mentholban kibontakozó fergeteges világot, vagy felnevessenek egy-egy szófordulaton. Eleve nem értettek magyarul, de az eredeti, klasszikus amerikai rock and roll dalokban hiábavaló is ilyesmi pluszokat keresni:
A jampecok a Chevroletben agyba-főbe nyomják a dudát.
Úgy fújom a szaxit, hogy kiegyenesedik.
Egész héten hajtottam a melómat, elkerültem gondosan a csehókat.
Süt ezekből a szövegekből, hogy amikor megírták őket, összerakták a dalokat, akkor is állati jól szórakoztak az elkövetők. Ezért tud ilyen jól szórakozni rajta máig a közönség is. Szembe kell tudnunk nézni azzal, hogy ez nekünk való, és nem az amerikaiaknak. Persze a zenész nyilván minél szélesebb körű sikert szeretne, de mi a közönség vagyunk.
Nekünk fölösleges magyar világsztárra meg külföldi elismerésre vágynunk állandóan, inkább éljük át, hogy van olyanunk, amit csak mi értünk, de mi nagyon!
És ennyi, ez a fontos. Persze néha foglalkozni kell a világ nagyobb, komorabb dolgaival, de az is nagyon-nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat. A jampi Hungária első két lemezéből annyit adtak el annak idején, hogy szinte nem volt nélküle lemezjátszós háztartás. Ez a hangulat tényleg minden zegzugba eljutott, és a tizen-huszonéves korosztályban szinte mindenki bulizott rá.
A világ nagyobb, komorabb dolgaival kapcsolatban az is fontos, hogy ne zúdítsuk azokat a gyerekekre. A fiatalság minden korszakban rajong valamilyen zenéért, ma is megvannak ennek a sikeres előadói. Általánosságban nézve viszont most a „first world problems”-ből fakadó frusztrációk és düh, meg világvége-aggódás uralják a szövegvilág hangulatát. A sosem látott jómód és technikai fejlettség sosem látott magányos és szomorú kamaszokat produkált, akiket erre rezonáló, nyafogó popzenével is bőségesen kiszolgálnak. Már a mozgalmárkodást, tüntetést, a felnőttek befeszülését is egyre szívesebben akasztják tizenévesek nyakába ahelyett, hogy hagynák őket bulizni.
Valószínűleg észre se vesszük, amikor ez történik, mert a befeszülés annyira alattomosan szivárog az életünkbe. Oda például mikor jutottunk el, hogy egy koncertbeszámolóba észrevétlenül csúszik be ilyen megjegyzés?
„(…) az együttes nem létezik, mégis a sokadik generáció szeret bele ezekbe a dalokba. Talán mert annyira jól lettek kitalálva. Úgy dallamukban, mint szövegükben – amelyekből talán ma már nem mindegyik píszí.”
Hogy mi van?! A kommunista diktatúra cenzúráján átment dalszövegekről beszélünk, hé! A pártállam által átengedett szövegekre leíródik a kritika az állítólag szabad világban, hogy ma már nem mindegyik píszí!
Ennyire megrágta az emberek agyát észrevétlenül a woke pusztítás, hogy már a csajokkal lazázó jampikról vagy a fogyasztó hatású twistelésre biztatott „digi, dagi, pufi, hájpacnikról” az jut eszébe bárkinek, hogy nem polkorrekt.
És ha nem az, hát ki a francot érdekel?! Arrafelé haladunk, hogy előbb-utóbb lesz miért irigyelnünk a kommunista diktatúra szólásszabadságát? Sokkal több önfeledt jókedvet és sokkal több Hungáriát mindenkinek!
Istvànnè Lantosi
2024-06-08 at 22:01
Nagyon èlveztem a koncertet, 1983- ban a Bartok moziban, 1995 – ben ugyanitt akkor mèg a Nèpstadionban.A fiùnk ezen a zenèn nőtt fel, most 30 èves,velūnk volt most,ès ènekelt velūnk. Igen Fenyő, Szikora, Dolly,Novai ikonok!!!
A zene,a dalszövegek most is èrvènyesek,szuper ebben a kiàbràndìtò vilagban, èljen a rock and roll, aHungària!!
kanigunda
2024-06-08 at 13:18
1980-ban (?) láttam őket az akkori VÁR klubban (Szentháromság tér).
A színpad már jó korán be volt rendezve, azt gondoltam valami amerikai
csapat lép majd fel. Amíg élek el nem felejtem azt a koncertet, azt az
élményt. A Fenyő egy szent, az ötletei korszakosak és a munkabírása
példa nélküli. A banda pedig egy telitalálat volt. A legenyhébb ami
eszembe jut az a mennyei profizmus. A mai napig is.
Matyi Papa
2024-06-07 at 21:18
Bálint Botond
Szia Botond, megtisztelő, hogy irodalmi mukásságom e zsengéje ilyen mély nyomot hagyott benned.
Üdvüzlettel
Matyi
Pit73
2024-06-07 at 19:12
A cikk minden szavával egyetértek!
51 éves vagyok, a megjelenésük idején megvolt minden nagylemezük, mai napig imádom őket -bár akkori gyerekként kakukktojás voltam a Hungária szeretetével. Mégis, minden házibuli kötelező része volt.
“Egy jobboldali”: így igaz. Mi a 335-ben voltunk, a 3. szám után lementünk az elsőre, ahol nyitott körfolyosó volt. Ott jó volt, élveztük, jót táncoltunk!
Tudományos libsizmus
2024-06-06 at 20:45
A jampik a limbót himbálják.
Tudományos libsizmus
2024-06-06 at 20:45
Limbó hintó.
Talpra magyar!
2024-06-06 at 17:38
Mindig is él volt es lesz is a Hungári számait hallgatnom Szandi és Dolly nagyon hozzájárultak.
Bandi
2024-06-06 at 16:10
Az egyetemi szobatársam nője volt nagy Hungáriás, a csaj barátnőit meg jó volt potyázni.
Mike
2024-06-06 at 14:50
Szikora ugyanúgy nyomta,mint 30 évvel ezelőtt. Ez az energia 70 évesen bámulatos volt. Szívvel, lélekkel, magas színvonalon.
papamaci
2024-06-06 at 12:51
“A környékbeli jampecokon úrrá lett a láz.
Rongyláb Jani csőnadrágját meglazította,
A szomszéd srác egy mozdulattal a hárét bedobta.
Rongylábaznak a parketten.
Dilli-Dolly a mikrofonhoz lép.
– Helló!
Szikla Szilárd a húrokat tépi szét.
Maxi a szaxit fújja már már már.
Egy mozi kijáratban láttalak meg,
Másnap már csörögtünk az utcabálon
Digi, dagi, pufi, hájpacni
Ideje stancagolva lefogyni.
Nem kell félni nem fogunk leégni.
Mindenki twistel aztán meg spriccel.
Csajok tolongnak a kabinnál.
Mindenki izgatottan kukucskál.
Ideért a csábító mutatvány.
Odabent vetkőzik a szkanderkirály.
Kreol a bőre, tetovált a teste.
Brillantínos sérója hupikékre festve.
Reped a csőnaci, semmi gáz, – limbó,limbó,limbó-láz.
Majd felruház a Rock and roll áruház. – limbó,limbó,limbó-láz.
Isztambul, tarka képzeletem kitárul.
Mennyi bomba élmény a kaszinóban,
O-ó, eldobom magam!
S álmodok, hogy csörögnek ott a jampecok,
S hányan értik azt, hogy I love you,
Vapp-bap, subi-dubi-dú!
A csókkirály kocsija almazöld Buick,
Csaja az ülésen hozzá bújik.
A hapsin egy krepp nylon Hawaii ing,
És szól: ‘Come on baby, let’s have a drink.’
A jampecok a Chevroletben agyba-főbe nyomják a dudát.
Úgy bírom a dumád!
Hullajó a szipkád,
Mindened tömény,
Erre bukom én.
Gyere velem, rázzuk meg
A rockabilly-t kis csibém!
Csinibaba, figyelj!
Nájlon blúzt viselj!
Ha pörög majd a ruhád,
Minden jampi téged imád.
Ilyen szédületes jó bulát
Még nem pipált a nagy világ.
Oóó Duci Juci, micsoda szexepil!
Duci Juci, száguldó automobil.
Duci Juci, miattad bezsongtam.
Duci Juci, eléd dobom magam.
Duci Juci, haláli telt pipi
Járni véled, rázni téged ez a dili
ViAM
2024-06-06 at 10:09
Akkoriban néha bár, de őrületbe kergettem a rock and roll imádatommal az akkori idős szomszédokat, ma pedig engem zavar, de nagyon a körülöttem lévő fiatalok igénytelen, dobszólóból álló zenéje, ami fölfokozza a herbát.
Így változnak az idők, amibe vissza is ugrok gyorsan, ha már kedvet “csinált” a bejátszás.
Uncle Ment
2024-06-06 at 09:35
Azt majdnem elfelejtettük a szövegek mellett, hogy profi a zene.
Mert lehet ám a rocknroll középszerűen játszani, főleg ha gyenge a dobos.
Itt szerencsére az ellenkezője az igaz (hála Szikorának).
Dalszöveg idézetként pedig a Ciao Marina a legmegfelelőbb (elejétől a végéig).
Theo
2024-06-06 at 09:15
A kedvenc sorom, nem tudom hányan értették meg (habár benne van a kissé kivételezett fiú elképzelése a hatvanas évek magyar társadalmának lehetőségeiről):
Nekem megvolt Amerika, amíg másnak csak az IKKA (!)…..
És vegyük észre, hogy Fenyoek ugyanúgy megtoltenek egy stadiont szép csendben, mint egy agyonsztarolt Azahriah.
Fenyő felfedezettjei is kitunok, én Dollyt és Szandit is kedvelem, mindegyiket azonnal fel lehet ismerni, nem úgy, mint a sok mai jelentéktelen egyenisegu nyekergo énekest.
A színvonal örök.
K
2024-06-06 at 07:29
–Maximálisan egyetértek a fenti cikkel, a következőket tenném hozzá…..:
–Sajnos a mai zenét nem tudom hallgatni, mert a LIBERÁLIS trendnek megfelelően a női hangon nyávogó copfos férfiaktól hányingert kapok, de a férfiasan ordibáló fiús hajú nők sem tudnak meghatni.
–Sajnálom a mai fiatalságot, mert undorító világban élnek, ahhoz képest még egy fenti cikkben említett Hungária együttes is üdítően hat.
Angie
2024-06-06 at 07:11
Én imádtam öket a ’80-as években. Mennyit buliztunk ezekre a dalokra…
Ha meghallom, még ma is nagyjából tudom a szövegüket.
Egy jobboldali.
2024-06-06 at 07:05
Most lehet nem lesz népszerű amit irok.
Egy évvel ezelött vettük meg a jegyet. Eljött a nap nagy várakozással indultunk neki. Mi a 330 szektorba kaptunk jegyet. A koncert elején volt egy bemurató beszélgetés nem hazudok de vagy én vagyok süket vagy a hangositas volt borzalmas, vagy a 3 szinten vvolt baj az akusztikával, de a három negyedét nem lehetett érteni a beszélgetésnek. Tanuló koromba az átkosba a gyakorlatom idején az asztalos műhelybe volt az ablakba egy fa dobozos rádió, na az torzitott így, azon is élvezhetetlen volt barmit is hallgatni. Ezt ereztem az egesz koncert alatt. Egyszerűen nem lehetett élvezni se a beszédet se a zenét. Pedig az előadok nagyon jók voltak, mindent megtettek a jó hangulatért. A latvany elemek is profi színvonalú volt. A Szikorát kiemelném, profi előadás volt. Nagy kár hogy élvezhetetlen volt a hangosítas miatt.
Bálint Botond
2024-06-06 at 06:41
Valamikor a nyolcanas évek elején, amikor kijött az új Hungária lemez, M. Gábor nevű gimnáziumi osztálytársam, némi szarkazmustól hajtva, írt egy elemzést magán használatra a dalszövegekről. Verselemzés paródiát viszonylag könnyű írni, de olyat nem, amely a szórakoztatás mellett elvégzi a tényleges elemzést is. Sosem hallgattam magamtól Hungáriát, de kétségtelenül igaz, hogy ez bizony szövegcentrikus zeneként is értelmezhető produktum.:) És nem is a szokásos sírvavígadós projekt. És az különösen értékessé teszi, hogy első szándékból lányokra nyomuló fiúkról szól, mely (nem hátsó) szándékokkal a lányok alapvetően és részleteiben is egyet értenek. Régi szép idők.:)