Most légy észnél, Magyarország!

Gyönyörű! Az ukrán soviniszta támadásokat éveken át tétlenül szemlélő Karácsony Gergely és csapata most a kárpátaljai magyarokért aggódik és tüntetést szervez az agresszió és “Orbán Viktor Putyin-barát politikája” ellen a budapesti orosz követség elé. Ráadásul az ’56-osokra is hivatkoznak, érdemtelenül és szégyentelenül. Márki-Zay Péter pedig – aki pár napja még katonákat, fegyvereket küldött volna az oroszok ellen – most háborús cinkossággal vádolja a magyar kormányt, csakúgy, mint a vezérük, Gyurcsány Ferenc.

Ukrajna tragédiájáért Orbánt hibáztatni nyilván ormótlan hazugság. Tény, hogy az unió és Oroszország kapcsolatának normalizálása nem sikerült, de ez nem Orbán Viktoron és a Putyinnal tárgyaló európai állam- és kormányfőkön múlt. Valójában Ukrajna totális amerikai gyarmatosítása és kihasználása vezetett ehhez a szörnyű háborúhoz.

Az Egyesült Államok demokrata vezetése és mélyállami struktúrái mindvégig az Európát lehetetlen helyzetbe hozó háborúra játszottak és el is érték céljukat. Az ukrán nép pedig most szembesül vele, hogy vezetőik hiába szolgáltatták ki az országuk teljes gazdaságát, vagyonát és szuverenitását az USA-nak, segítségre nem számíthatnak, ellenben az orosz vérmedvét sikerült felbőszíteniük.

Ukrajna megtámadása semmivel sem indokolható, de mindenki láthatta, hogy Oroszország évek óta agresszívan védi biztonsági és gazdasági érdekeit a posztszovjet térségben, sok helyen a fegyveres beavatkozástól sem riadva vissza. Előre tudható volt, hogy az ukrajnai kisebbségek folyamatos terrorizálása és az ország amerikai támaszponttá alakítása robbanáshoz vezet. Persze mindannyian reméltük, hogy ez a robbanás nem lesz ekkora.

Tavaly volt harminc éve, hogy az utolsó orosz katonát is sikerült hazaküldeni Magyarországról. 1991. június 19-én szereztük vissza a szuverenitásunkat, az évfordulót a hazaszerető magyarok évről-évre megünneplik: ez A magyar szabadság (vagy függetlenség) napja. Orbán Viktor a tavalyi évfordulón ezt mondta:

Mi ott voltunk. Mi tudjuk, hogy a szabadság nem beköszöntött, hanem kivívtuk. A kommunizmus nem megdőlt, hanem megdöntöttük. A berlini fal nem leomlott, hanem ledöntöttük. A szovjetek nem kimentek, hanem kiszorítottuk őket. Ügyesen, vérveszteség nélkül, bátran és ravaszul megdöntöttük, ledöntöttük, kiszorítottuk és kivívtuk. Ma is ugyanazok vagyunk, akik voltunk: Európa utolsó máig élő szabadságharcosai. Európa története nem megváltozott, hanem mi változtattuk meg. Tudjuk, hogy most, amikor az Európai Unió bajban van, nem fog magától megjavulni, átalakulni és helyes útra térni. Nekünk kell megjavítani, átalakítani és visszavezetni a helyes, egykor sikeres ösvényére is.

Orbán Viktor és a Fidesz bő három évtizede következetesen küzd Magyarország szabadságáért, szuverenitásának megőrzéséért. Ha Ukrajna is ezt a példát, a nagyhatalmaktól való egyenlő távolság megtartását és az erős, nemzeti érdeket követő kormányzást választja, ma valószínűleg nem lángolnának a városaik és a reménybeli tűzszünet után nem kellene egy feloldhatatlan konfliktus árnyékából tervezni a holnapot.

Ha békét, fejlődést és nyugalmat akarunk, akkor pont nem a Gyurcsány-, Karácsony- és Márki-Zay-féle quislingekre, a magyarországi Zelenszkijekre kell bízni a jövőt, hanem a szuverén, a magyar érdeket következetesen képviselő jelenlegi kormányra! Soha máskor nem volt világosabb, hogy hova vezet az önfeladás! Talán azt sem nehéz belátni – még a Fidesszel kevéssé szimpatizáló szavazók számára sem –, hogy bár kötelességünk segíteni a háborús menekülteken és kárpátaljai nemzettársainkon, de ez nem a mi harcunk! A konfliktus brutális begyűrűzésétől, Magyarország belerángatásáról csak egy erős és független, okosan szövetkező nemzeti kormányzás tudja megvédeni a magyarokat.

Most légy észnél, Magyarország!

A vezető kép ma készült Harkovban és a török közmédia adta közre.

Karácsony Gergely mai felhívása