Sem megemészteni, sem elfelejteni nem lehet azt a mondatot, amit az akkor 15 éves fiúnak mondott az őt megrontó, majd éveken át rengetegszer megerőszakoló férfi dzsúdzsucuedzője. Most, amikor egyre-másra derülnek ki a fiatalkorúak sérelmére felnőttek által elkövetett szexuális visszaélések, megrontások, nem lehet többé elmenni az egész jelenség mellett. Akkor sem, ha formailag nem törvénybe ütköző egy-egy eset – ez csak azt jelenti, hogy nem jó a törvény. Világosan látni kell azt is, hogy mindez jócskán túlmegy a progresszív hangadóktól évtizedek óta hallgatott papozáson, amikor pedofil bűncselekményekről van szó. Nem a papok pedofilok, hanem a pedofilok és efebofil pajtikáik mennek rendszeresen olyan állásokba, ahol gyerekek közelébe férkőzhetnek.
Mi az a feldolgozhatatlan mondat? A fiú nemrégiben tett vallomása szerint az edzőjétől, F. M.-től kapott sportmasszázs lassan átalakult a feneket és a nemi szervet érintő intimmasszázzsá, és az edző egy ponton közölte:
„Én akkor most beteszem.”
Tizennyolc évvel ezelőtt óriási sikert aratott a Túl a barátságon című film, amelyben a Jake Gyllenhaal által megformált karaktert agyonverik a homoszexualitása miatt. Ugyanebben a filmben korábban látható egy homoszexualitása miatt halálra kínzott férfi is. Hát igen, ez a felvilágosulatlan, barbár pórnép, ez már csak ilyen, hogy pusztán a homoszexualitásuk miatt képes agyonverni embereket. Talán még tájainkon is történtek ilyesmik régebben, hogy a trágyával etetett gombák, a fogatlan és ostoba, mucsai vidékiek agyonvertek, vagy bántalmaztak homoszexuálisokat. Nem állítom, hanem kérdezem: nem lehetséges, hogy az ilyen bántalmazások tényleges oka nem a homoszexualitás, hanem a gyakorlati megvalósításba fordult efebofília?
Nem lehetséges, hogy azok a kevésbé szerencsés efebofil homoszexuális ragadozók jártak így, akik nem egy súlyos betegen kórházban fekvő édesapa kamaszfiát cserkészték be, mint F. M.? Egyáltalán mire számít az apától az, aki ilyet tesz? És legyünk őszinték: apaként mi az első, zsigeri gondolata az embernek, ha ilyenről hall?
Természetesen civilizáltabb helyen nem ez a megoldás, hanem igazságügyi megoldása van a dolognak. Egyelőre azonban azt látjuk, hogy nincs. Gyulán a pedofíliával gyanúsított, és talán gyerekgyilkossággal is összefüggésbe hozható H. László éveken át oktathatott gyerekeket karatéra. Bite Zsolt azzal kérkedik nyilvánosan, hogy ő efebofil, rendszeresen tesz magáévá tizenéves fiúkat, és nem fogja a törvény. Hiszen a beleegyezési korhatár 14 év, és afölött mindent szabad. Még az identitásukat kereső, a hormonok tombolásától eleve megzavarodott kamaszfiúkat megrontani, lelkileg egy életre megnyomorítani is szabad.
Örökre nyoma marad
Annak ugyanis egy életre nyoma marad, ha egy kamaszfiú egy meglett férfival szerzi meg az első szexuális tapasztalatát. Onnantól fogva csak torz útlehetőségek állnak előtte. Ha el tudja temetni magában a traumát, és képes lesz heteroszexuális családi életre a későbbiek során, akkor is ott mérgez majd a mélyből ez az identitás- és lélekromboló emlék. Nagy valószínűséggel lelki problémákat okoz, és később olyan látható tüneteket, viselkedésmintákat, amelyek az idült lelki bajokból szoktak származni.
A megrontás következményeit egész életében cipeli az áldozat (illusztráció, forrás: topclassactions.com)
Ha a tapasztalt homoszexuális férfi általi megrontás annyira összezavarja a kamaszfiút, hogy ettől később maga is homoszexuálissá válik, akkor a társadalom vesztett egy leendő éplelkű, heteroszexuális férfit és talán egy későbbi családot is, a homoszexuális társadalom pedig nyert egy újabb tagot. A homoszexuális körökben igencsak jellemző promiszkuitás szempontjából ez akár még célnak is tűnhet. Máris hallom persze az ingerült felháborodást és homofóbozást, de tessék csak megnyugodni!
A homoszexualitás immár a tudomány szerint sem az emberrel születik, hanem meggyőzéssel terjed. A korábbiakhoz hasonlóan a melegjogi szervezetek által végig támogatott, neves intézmények által elvégzett, igencsak nagyívű kutatás is ezt igazolta.
Amikor egy heteroszexuális kamaszfiú (hiszen mindenki teljesen vagy döntően heteroszexuálisnak születik) homoszexuális érintkezésekkel kezdi a nemi életét, akkor könnyebben meggyőzhető arról, hogy számára ez a normális. Egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott felvetés az sem, hogy az ilyen ember később maga is homoszexuális, efebofil ragadozóvá válik.
Semmilyen szexuális ragadozónak nem jár kegyelem
Itt meg kell állni, mert másféle szexuális ragadozók is vadásznak a gyerekekre. A nemi érés előtti gyerekeket megrontó pedofilokról nincs is mit beszélni; kapjanak egy társas cellát, és bízzunk benne, hogy lakótársaik megtudják róluk, miért kerültek oda! Amikor úszóedzésen a gyúró „megkicsibácsizza” a tizenéves lányokat, az undorító, és nem érdemel sem munkahelyi, sem társadalmi, sem jogi kegyelmet. Amikor a tornatanár mazsolázik a diáklányok közül, az akkor is elfogadhatatlan, ha esetleg törvényes, habár valószínűleg nem teljesen az. Amikor a férfi pedagógiai asszisztens az ágyába rángatja a gondjaira bízott tizenéves fiúkat, az akkor is elfogadhatatlan, ha esetleg törvényes, habár valószínűleg nem teljesen az.
Amikor bármilyen egyházi személy megrontja a szülők által rábízott gyereket, az a legsúlyosabb bűn, mert az Egyháznál kéne a gyerekeknek és főleg a gyerekek lelkének a legnagyobb biztonságban lenni. De iskolába, edzésre, szakkörre is azzal a szándékkal engedi el a szülő a gyerekét, hogy okosodjon, erősödjön, fejlődjön, és nem azzal, hogy megerőszakolva jöjjön haza.
Le kell szögezni, hogy nem a papok, diakónusok, tanárok, nevelők, edzők, gyúrók zaklatók. Ellenben ezek a hivatások működnek olyan közegben, ahol a gyerekek közelébe lehet férkőzni, tehát ezeknél fokozott a szexuális ragadozók felbukkanásának veszélye, és ezért nagyobb figyelmet igényelnek. A fenntartók, igazgatók, klub- és szakosztályelnökök, püspökök felelőssége nem félrenézni, nem utólag tüzet oltani és a lehető legnagyobb csöndben intézkedni, hanem eleve úgy szűrni az embereket, hogy a szexuális ragadozók bejutását radikálisan megnehezítsék.
Mindenkinek fel kell lépnie a szexuális ragadozók ellen
A munkatársak, ismerősök, szülők felelőssége, hogy ne történhessen meg az, ami megtörtént F. M., a fent említett újpesti dzsúdzsucuedző esetében, hogy nagyjából mindenki tudta róla a környezetében, mit művel, mégsem állították meg. Ebben azonban a szexuális ragadozók bejáratott önvédelmi paneljein és figyelemelterelő manőverein túl közrejátszhat még valami: az elkövető áldozatpózba vágódása.
A gyerekekre vadászó szexuális ragadozók érthető módon nem vájárnak meg biztonsági őrnek mennek, hanem olyan hivatások vonzzák őket, ahol gyerekek körül sündöröghetnek. (illusztráció, forrás: nannymcphee.co.uk)
Hiányzik valakinek manapság, hogy rázúduljon a homofóbia vádja?
Tudjuk, milyen társadalmi meghurcolásba tud ez átcsapni, és érthető, ha egy ismerős, akinek nincs személyes érintettsége, nincs családtagja a megrontottak közt, inkább elkerüli a tortúrát. Felelősségük tehát nemcsak az intézményi döntéshozóknak, nemcsak az ismerősöknek van, hanem azoknak is, akik politikai bunkósbotot faragtak a homoszexualitásból, és érinthetetlen, éteri lényekként ünneplik a nyilvánosságban a homoszexuálisokat. Ezzel is fel kell hagyni, mert amint látható, ezen a szépen kikövezett úton gyerekeket tönkretevő szexuális ragadozók vonulnak végig peckesen. Arról nem is beszélve, amikor filmben dicsőítik a felnőtt férfi és a kiskorú kamaszfiú közti szerelmet, mint például a Szólíts a neveden című 2017-es olasz drámában. Bőven lehet most hiányérzetünk.
Nem jönnek a jogvédők harsány felszólalásai, hogy a gyerekeknek is vannak jogaik, nemcsak a homoszexuálisoknak. Nem hallani a melegszervezetek együttérzését a megrontott, tönkretett gyerekekkel és családjaikkal. Nem állnak ki, és nem mondják, hogy ezek nem mi vagyunk, mi becsszó nem ilyenek vagyunk, elhatárolódunk ezektől az undorító lényektől. Hol vannak? Miért hallgatnak?
Az is sokat segíthetne, ha híres emberek is megszólalnának ebben az aggasztó össztársadalmi ügyben, ahogy máskor gyakran megteszik. Legyen az színész, énekes, évtizedek óta a pályán lévő, máig népszerű showman, esetleg híres orgonaművész. Az elismertségüket, szakmai tekintélyüket latba vetve elmondhatnák a nyilvánosságnak, hogy a gyerekek becserkészése és megrontása micsoda ördögi, alávaló, undorító féregség.
Valósághű törvény kell
Végül pedig nyilvánvaló, hogy az igazságügynek is teendője van a dologgal, ahogy arra már rá is érzett, hiszen máris beharangozták a gyermekvédelmi törvény szigorítását. Megjegyzendő: nem biztos, hogy van kapcsolat a progresszívek által dühödten támadott gyermekvédelmi törvény és a gyerekzaklatási ügyek mostani sorozatos kibukkanása között, de ne vessük el ezt a lehetőséget!
Külföldi példa ugyan Franck Ribéry esete, mégis érdemes idecitálni, hogy legyen elrettentő fogalmunk a szemforgató, buta törvénykezésről. A korábbi francia focista csak azért úszta meg a többéves börtönt egy 16 éves prostituálttal létesített kalandja nyomán, mert nem tudta a lány valós életkorát. Franciaországban ugyanakkor 15 év a beleegyezési korhatár, és az eset megtörténtekor ennek megszegéséért sem járt egyből büntetés, hanem megvizsgálták, hátha történt beleegyezés a korhatár alatti személy részéről.
Tehát következmények nélkül lehetett nemi kapcsolatot létesíteni idősebbként mondjuk egy 14 évessel, ha utóbbi is beleegyezett, de éveket kellett börtönben ülni, ha nemi kapcsolatot létesített akár egy 17 éves prostituálttal, akkor is, ha utóbbi beleegyezett.
A magyar törvénykezés helyzete persze nem egyszerű, hiszen a 14 éves beleegyezési korhatár régi bevett dolog idehaza. Valószínűleg javíthatna rajta, ha Európában ugyancsak bevett módon felemelnék 15 vagy 16 évre, illetve szintén európai mintákat követve, meghatároznák a korkülönbséget (Svájc, Svédország, Olaszország), a felek közti fejlettségbeli hasonlóságot (Spanyolország), továbbá alá–fölérendeltségi, függelmi viszony esetén 18 évre emelnék (Nagy-Britannia, Svédország, Finnország, Németország, Franciaország, Spanyolország, Szerbia, Románia). Az viszont tarthatatlan, amit ennek a cikknek a beteg gazember főszereplői a joghézagokat kihasználva művelnek a fiatalkorúakkal.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS