A Gulág üzenete ma az, hogy sose engedjük többé, hogy külső hatalmak idegen ideológiákat erőltessenek ránk – hangsúlyozta Völner Pál. Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára a magyarországi kényszermunkatáborokról rendezett konferencia kapcsán portálunknak elmondta, továbbra is fennáll a kettős mérce a kommunizmus és a náci bűntettek megítélése közt, és egy nyugati bíróság akár Biszkut is fölmentette volna, ha hozzájuk fordul.
A kommunizmus bűneire való emlékezés fontosságáról beszélt az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára pénteken Csolnokon, a magyarországi kényszermunkáról rendezett konferencián. Völner Pál kifejtette, a nácizmus bűneit senki sem vitatja napjainkban, azonban a baloldali diktatúrák bűneit elnézőbben kezelik; továbbra is létezik a kettős mérce a két diktatúra tömeges jogsértéseiről.
A mai konferencia célja, hogy fenntartsuk az emlékezetet
– tette hozzá.
Fotó: Pöltl Oxi Zoltán
Az államtitkár, a térség országgyűlési képviselője kiemelte, bizonyított tény, hogy a kommunista kormány fizikai munkára kényszerítette az embereket Magyarországon. Embertelen körülmények között sanyargatta saját állampolgárait, az embereket eszközként használta a rendszer fenntartásához, például az ötéves terv megvalósításához. Völner Pál szólt arról is, hogy az országban kilencvennél több munkatábort állítottak fel. Kezdetben ítélet nélkül vitték el az embereket, majd 1953-tól 600 ezer per nyomán, futószalagon gyártott ítéletekkel 300 ezer embert nyilvánítottak bűnösnek. Kitért arra is, hogy az első Recskről Nyugatra szökött rab beszámolóját kétkedés fogadta, a nyugati világ nem hitte el, hogy a második világháború után újra létezhetnek munkatáborok.
Kolonics Péterné (független) polgármester emlékeztetett arra, hogy Csolnokon működött az utolsó “magyar Gulág”, ide gyűjtötték össze a megszűnt rabtáborok ezernél több lakóját. A konferencián a csolnoki felkelés egyik szervezője, Ernst Ervin emlékezett vissza a történtekre, aki Rabtábor a meddőhányón címmel 2015-ben könyvben is közzétette emlékeit.
Akár Biszku Bélát is fölmentették volna
Völner Pál portálunk kérdésére elmondta, a beszédében is emlegetett kettős mérce mind a mai napig tetten érhető. Született például olyan jogszabály, amely a tiltott önkényuralmi jelképek közé utalta a vörös csillagot, ezzel is kifejezve a kommunista diktatúra bűneinek súlyosságát. Egy magyar baloldali politikust, aki a jogszabály ellenére mégis hordta a vörös csillagot, az Emberi Jogok Európai Bíróságán mégis fölmentették. Völner Pál hozzátette, a náci háborús bűnösök felelősségre vonásáért, nagyon helyesen, külön szervezetek alakultak, végül a munkatáborok őreit is emberiségellenes bűnökért ítélték el. A kommunista vezetőkkel szemben viszont semmilyen elszámoltatást nem tartottak szükségesnek, amikor Kelet-Európa megszabadult végre a szovjet elnyomástól. Hazánkban Biszku Bélát sem sikerült elítélni, hiszen halálával az ügy véget ért. Ugyanakkor Völner szerint egyes nemzetközi fórumok akár Biszku Bélát is fölmentették volna.
Fotó: Pöltl Oxi Zoltán
A jóléti társadalmak marginális ügyekkel vannak elfoglalva
Az államtitkár arról is beszélt, mára elfogadják ugyan a Gulág-táborok tényét Nyugaton is, de nem foglalkoznak vele. A jóléti társadalmak érzéketlenségét jól jelzi, ahogyan például a dél-szudáni népirtáshoz hozzáálltak – a nagyhatalmi érdekszférák fenntartását tartják talán a legfontosabbnak. Völner Pál hozzátette, a kettős mérce jegyében hazánkat például azért támadják a külföldi emberi jogi aktivisták, mert a házasság intézményét nem terjesztettük ki az egynemű párokra. Ebből is látszik, a jóléti társadalmak marginális ügyekkel vannak elfoglalva, míg a tömegeket érintő problémák elől visszavonulnak a saját kényelmükbe.
Völner Pál hangsúlyozta, a Gulág a szovjetunió exportcikke volt, még saját, magyar szavunk sem volt rá. A Gulág üzenete a politikus szerint az, sose engedjük többé, hogy külső hatalmak idegen ideológiákat erőltessenek ránk. Völner Pál véleménye szerint az ugyanakkor jelentős eredménynek tekinthető, hogy a türelmes feldolgozásnak köszönhetően a rendszerváltás után a Gulág hazai megítélése mára egységessé vált.
Fotó: Pöltl Oxi Zoltán
Az utolsó Gulág-tábor
Ernst Ervin, a tábor egykori lakója, a sztrájk egyik résztvevője portálunknak elmondta, 1956 tavaszán, nyarán a felszámolt Gulág-táborokból, az elítélteket mind Csolnokra szállították. Felidézte, október 24-én az éjszakai műszak munkásai elhatározták, hogy sztrájkot hirdetnek, és nem jönnek fel a szénbányából. Négy napig maradtak étlen-szomjan a bányában, és ezzel megbénították a teljes munkavégzést a kényszermunka-táborban. A sztrájkolók azt követelték, hogy az ügyészség tekintse át a már folyamatban lévő ügyeiket. A tábor parancsnoksága zendülésre hivatkozva a katonaság közbelépését kérte, ugyanakkor a kivonuló katonákat a helyiek meggyőzték, hogy nem köztörvényes bűnözőkről, hanem politikai elítéltekről van szó. Október 31-ére az ügyészség és a forradalmi bizottság gyorsított eljárásban bírálta el a szabadulási kérelmeket. Ernst Ervin megjegyezte, érdekesség, hogy a szabadulólevélen az ügyészség pecsétje mellett a forradalmi bizottság szignója is szerepelt.
Fotó: Pöltl Oxi Zoltán
Az utolsó magyar Gulág-táborból kiszabadult volt elítéltekért a dorogi bányából küldtek teherautókat, amelyekkel a Nyugati pályaudvarhoz szállították őket. Portálunk kérdésére Ernst Ervin elmondta, a szovjet csapatok bevonulása és a forradalom leverése után az egykori rabok közül többeket ismét elfogtak és börtönbe zártak, így azok jártak legjobban, akik azonnal elmenekültek az országból.
Forrás: MTI/PestiSrácok.hu; fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS