Utolsó csoportmeccsükön a női vízilabdázóinknak is szembejött Ausztrália, és a találkozás vége csak egy kicsit lett kedvezőbb, mint a férfiaknál. A magyar válogatott védelme alapvetően rendben volt, amit viszont támadásban mutatott a csapat, abban semmi biztató nincs. A 12 emberelőnyös lövésünkből öt lett gól, míg az ellenfél nyolcból négyet értékesített, rengeteg pontatlan, gyenge lövéssel tettük naggyá az érthetően egyre magabiztosabbá váló ausztrál kapust. A bizonytalan támadójátékunkhoz képest hízelgő eredmény, hogy az utolsó percben egyenlíteni tudtunk a jobban játszó ausztrálok ellen, a büntetőknél viszont sajnos szintén ők voltak stabilabbak. A negyeddöntőben az elmúlt három olimpiát megnyerő amerikaiakkal játszunk – az eddig mutatott játék alapján érdemes kordában tartani a reménykedésünket.
Garda Krisztina szép átlövésével kezdtük meg az érdemi munkát rögtön a meccs elején, így megvolt az alaphang. Sokat és bátran lövöldöztek a mieink, de valami mindig közbejött, vagy a kapus, vagy a blokk, vagy a kapufa. A sokadik ilyen kimaradt lehetőségünk (emberelőnyt is beleértve) után az ausztrálok is megkapták az első emberelőnyüket, és Arancini gólra váltotta a lehetőséget, másfél perccel a negyed vége előtt. A védekezésünk jól állt a lábán, simán távol tartottuk a kapunktól az ellenfelet, nem tudtak veszélyes lövést leadni az ausztrálok, így a játékrész döntetlennel zárult.
Zavaró mennyiségben hagytuk ki a fórokat a második negyedben, naggyá téve az ausztrál kapust, és érett már, hogy jönni fog erre a büntetés. A végrehajtást Gofers vállalta magára, aki távolról, szépen pattintott akciógóllal juttatta vezetéshez Ausztráliát. Erre rögtön megnyílt a mi gólzsákunk is, az újabb kiállítás után Vályi Vanda rámenősen lopta a távolságot a kaputól, majd közelről betalált (2:2). Andrews kapott jó bejátszást centerben, és a bekkjeinktől kevésbé zavarva felvehette,majd kapura fordulhatott vele, így ismét az ellenfél vezetett. Egy ugyanilyen támadásunknál Leimeter hiába kapott labdát, egyszerre három ausztrál ugrott rá hatástalanítani. Egyszerűen minden lövésünk elakadt Gabriella Palmban, kár volt ennyire bemelegíteni őt a korai vezető gólunk után. Ha máshogy nem is ment, Keszthelyi büntetőből megoldotta az egyenlítést. Az ellentámadásból hosszasan elidőztek az ausztrálok a kapunk előtt, emberelőnyt puskáztak el, de utána kipattanót szereztek, majd sarokdobást kaptak, de nem tudták áthámozni magukat a védelmünkön. Támadójátékban viszont egyáltalán nem voltunk megnyugtatóak, volt hova fejlődni, elsősorban lövéspontosságban.
Ez az a mutató, amiben látványosan gyengébbek voltunk, és erre Abby Andrews még rá is erősített, amikor a harmadik negyed elején lenyűgöző pontossággal lőtte ki messziről a felső sarkot, Magyari Aldának esélyes sem lehetett odaérni. Érthetetlen, hogy miért csak az ausztrál gólok után kaptunk ihletet, mindenesetre Keszthelyi hibátlanul játszotta be emberelőnyben a labdát a centerben kiemelkedő Rybanskának, aki a hálóba vágta. A másik oldalon ugyanezt lemásolták az ausztrálok is a gólszerzőnk kiállítása után, így ismét hátrányban voltunk (4:5). Elképesztő, hogy egymás után két emberelőnyt is kihagytunk, Gurisatti a blokkba bikázta a labdát a kapásoldalon, majd a kipattanó után megint kiállítottak egy ausztrált, de Keszthelyi Rita másolta le Gurisatti rossz lövését ugyanonnan. Már-már labdát szereztünk az ausztrál támadásnál, amikor Williams csapott le a megpattant gömbre, és teketóriázás nélkül a kapunkba vágta. Erre a negyedre a védelmünk is fellazult némileg, a helyzetkihasználás viszont ugyanolyan katasztrofális maradt, mint előtte volt, így a magyar csapat tulajdonképpen maga növesztette fel az egyre nagyobb fölénybe kerülő ausztrálokat. Amikor kezdett nagy lenni a baj, Szilágyi a kapásoldalról, szinte nulla fokos szögből kihajolt és kilőtte a hosszú sarkot. Ezután változatlanul pontatlanul, többnyire középre lőttünk, ezek pedig csemegét jelentettek Palmnak. A negyed legvégén még egyszer támadhattunk, de ekkor is kettőt lőttünk az ausztrál kapusba – lelombozó volt, amit a magyar csapat támadásban produkált.
Végre! – kiáltottak fel sokan, amikor Keszthelyi jó messziről az ausztrál kapuba lőtt, és ismét egyenlő volt az állás. Alice Williams tudta kihasználni Magyari Alda rossz helyezkedését, és 7-8 méterről nagyon szépen átemelte (6:7). Utána Leimeter Dóra elveszítette a labdát, majd másodpercekkel később ki is állíttatta magát, Williams pedig ráduplázott; alig örülhettünk, hogy felzárkóztunk, ismét csúnya volt az állás (6:8). Szilágyi Dorottya emberelőnyből szépen elhelyezte a kapufa mellé a lövést, megint csak egy volt közte, de rögtön utána Rybanská büntetőt érően szabálytalankodott, és ki is pontozódott. Alice Williams nagy időszaka volt ez, az ötméteresből megszerezte másfél percen belül a harmadik gólját is, a kapus mellett sikerült őt is az égbe emelni. Nagyon szépen kijátszott akció végén került Parkes ajtó-ablak helyzetbe a kapussal szemben, ahonnan sikerült kapufára lőnie. A megúszó Szilágyi Dorottya elsüllyesztéséért ötméterest kaptunk, ez szerencsére továbbra sem okozott gondot Keszthelyi Ritának, így újrakezdhettük a reménykedést (8:9) egy olyan meccsen, ahol – ha őszinték vagyunk – összességében egyértelműen jobb volt az ellenfél. Időkérés után támadtunk az egyenlítésért másfél perccel a vége előtt, még emberelőnyt is kaptunk, de lehetett tovább feszíteni az idegeket: Szilágyi lövését védte Palm. A kipattanó viszont a miénk lett, Leimeter pedig idegőrlően sokáig lóbálta, benne volt ebben a támadásunk minden bizonytalansága, de végül csak elsült az a kéz, visszajöttünk a meccsbe (9:9). Már csak túl kellett élni a hátralévő 51 másodpercet. Ez sikerült, a legvégén még egy emberhátrányt is kivédekeztünk.
A ránk nézve hízelgő döntetlen után, a büntetőknél mindkét csapat magabiztosan lőtt, az egyetlen kivétel Faragó Kamilla kapufára pattanó lövése volt a harmadik sorozatban, és ez döntőnek bizonyult.
MAGYARORSZÁG–AUSZTRÁLIA 9:9 (1:1, 2:2, 2:3, 4:3); büntetőkkel 3:5
magyar gólszerzők: Keszthelyi és Szilágyi 2-2, Garda, Parkes, Rybanská, Vályi és Leimeter 1-1
Facebook
Twitter
YouTube
RSS