Pesti Srácok

Nem tudtuk megállítani a hazai hengert... – Svédország–Magyarország 37–28 (18–14)

Nem tudtuk megállítani a hazai hengert... – Svédország–Magyarország 37–28 (18–14)

Szinte az egész meccsen vezetett, a második félidő közepén pedig kegyetlenül kihasználta mélypontunkat a svéd válogatott a férfi kézilabda-világbajnokság középdöntőjének első fordulójában, így végül magabiztosan legyőzte a mieinket. A legjobb nyolc közé kerüléshez még mindig megmaradt a remény, ám most már nem lehet hibázni, ráadásul nincs a saját kezünkben a sorsunk.

A legfontosabb kérdés az volt a mai, Svédország–Magyarország világbajnoki középdöntős meccs előtt, hogy a mieink az Izland elleni, vagy a portugálok ellen látott arcukat fogják majd mutatni? A kettő között ott feszült maga a világegyetem, és amíg az elsőnél akár a győzelemre is lehetett esélyünk a háromkoronások ellen, az utóbbival még a tisztes vereségre sem... Nagyon nem volt tehát mindegy, hogy mi a válasz a kérdésre.

Első félidő

A mérkőzés első percei jól kezdődtek számunkra, abszolút meccsben voltunk, 4–4-ig fej fej mellett haladtunk a házigazdákkal. Sajnos utána megléptek hárommal–néggyel a svédek, és ezt a különbséget egy időre állandósítani is tudták. A félidő felénél is így álltunk (11–7), és sajnos amint zárkózni kezdtünk, mindig volt viszontválasz a svédektől.

PestiSracok facebook image

Nem játszottunk rosszul, átlövésekből voltak kifejezetten szép góljaink is, ám az a kevés pontatlanság, ami a támadásainknál olykor előjött, illetve az a néhány könnyű gól, amit a védelmünk engedélyezett a svédeknek, éppen elég volt ahhoz, hogy vezessenek. A vb-ezüstérmes és Eb-címvédő ellen ennyi is sok hibának bizonyult. A szünet előtt Palicka előbb egy hetesünket, majd szélről kidolgozott ziccerünket védte, így a félidő végére sem kerültünk közelebb (18–14).

Lékai Máté (k), valamint a svéd Jim Gottfridsson (b) és Jonathan Carlsbogard (j) a férfi kézilabda olimpiai kvalifikációs világbajnokság középdöntőjének első fordulójában játszott Magyarország - Svédország mérkőzésen a göteborgi Scandinavium Arénában.<br /> Fotó: MTI/Kovács Tamás
Lékai Máté (k), valamint a svéd Jim Gottfridsson (b) és Jonathan Carlsbogard (j) a férfi kézilabda olimpiai kvalifikációs világbajnokság középdöntőjének első fordulójában játszott Magyarország–Svédország mérkőzésen a göteborgi Scandinavium Arénában. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Második félidő

A folytatásban folytatódott a felváltva zajló gólgyártás, ami azt eredményezte, hogy a svédek nem tudtak ugyan meglépni, ám mi sem tudtunk három gólon belülre kerülni, pedig kétszer is támadhattunk a további felzárkózásért. Palicka azonban mindkétszer védeni tudott. A 41. percben történt ebből az állapotból először elmozdulás, amikor szélről gólt dobtak a svédek és elhúztak öttel (24–19). Bóka gólja után Ancsin kettő percet kapott, ami a lehető legrosszabbkor jött számunkra.

A hetest a svédek belőtték (25–20), és így indult még a kétperces fórjuk. Rosta Miklós ötödik találata azonban nem engedte, hogy ötről a hatra jussanak a svédek, sőt, a beállósunk újabb remek góljával mi nyertük az emberhátrány két percét és négyre visszazárkóztunk (26–22). Nagyon úgy tűnt azonban, hogy ezzel sajnos el is lőttük a puskaporunkat, mert két elrontott magyar támadás után kétszer lerohantak bennünket a hazaiak és az eddigi legnagyobb előnyt építették fel (30–23).

Chema Rodríguez ki is kérte első idejét, de ez sem hozott változást a mérkőzés képében. Egyértelműen kidomborodott a svédek nagyobb tudása, s mivel több támadásunkba is hiba csúszott – eladott labdák, rossz passzok –, így a hazai csapat végül könnyed győzelmet tudott aratni. A végén már csak abban reménykedhettünk, hogy nem lesz meg a „közte tíz”, s ezt a csúnya blamát végül Szöllősi utolsó pillanatban szerzett góljával meg is úsztuk (37–28).

A magyar válogatott kalkulálható vereséget szenvedett tehát a házigazda Svédország ellen. Nagy kár, hogy a mérkőzés végére kissé szétestünk, így a vereség bántóan nagy arányú lett. A folytatásban mind a Zöld-foki Köztársaság, mind pedig Brazília ellen győzni kell ahhoz, hogy legyen esélyünk odaérni a legjobb nyolc közé. Erre az esély még mindig megvan, ugyanis Portugália ma döntetlent játszott a brazilok ellen, ám most már nincs a saját kezünkben a sorsunk.

Vezető kép: MTI/Kovács Tamás

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.