A tüntetéseket országszerte a baloldal beépített emberei szervezik meg. De azt sem bírják kivárni, hogy civilnek látszódjon a kitalált történet. Akkora bennük a hataloméhség, hogy ott tolonganak ezek a lejárt szavatosságú politikusok az iskolákban – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúban Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és országgyűlési képviselője. Azt ugyanakkor elismeri: maga is lát alkalmatlan embereket vezetői székekben, s látja azt is, hogy az oktatáspolitikában ottragadtak a liberális szakértők, akik nemcsak Bajnaiéktól és Soros alapítványaitól kaptak szép pénzeket, hanem 2010 után is. – Ők tették bele a csapdákat a köznevelés új rendszerébe – tette hozzá Németh Szilárd. Kérdésünkre, hogy vannak-e előre megnyert választások, határozottan leszögezte: nincsenek. “Mégis vannak köztünk, akik hátra dőlnek, hogy, hú de jók vagyunk, s miattuk tartunk most ott, hogy régi meccseket kell újrajátszani”. Saját választókörzetéről, Csepelről megjegyezte: Ami ott folyt, az a baloldal, a kommunisták igazi énje, az állatorvosi ló, a példa, hogy mire képesek. Amihez hozzányúlnak, az vagy eltűnik, vagy tönkremegy. Németh Szilárd beszélt arról is, hogy színleltnek tűnnek a Political Capital 2010 előtti, csaknem félmilliárd forintba kerülő tanácsadói szerződései, ezért az ügyet ki kell vizsgálni. A vasárnapi boltzár visszavonásáról pedig kijelentette: a témára álságos módon ráült az ellenzék, a valós céljuk azonban nem a tilalom visszavonása, hanem a választói adatgyűjtés, a politikai balhékeltés és a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás ellehetetlenítése volt. Szélsőbaltól szélsőjobbig egyaránt.
HUTH GERGELY – STEFKA ISTVÁN – PestiSrácok.hu
Tíz év után Csepel önkormányzatának árverésen kellett visszavásárolnia a Kis-Duna-part egy jó részét. Elég furcsa aktus és viszonylag ritkán fordult elő ilyesmi a magyar önkormányzatiság történetében. Miért volt erre szükség?
A szocialisták arra hivatkozva adták el tíz éve a területet, hogy itt majd egy csodálatos nagyberuházás fog megvalósulni. Aki ott volt két hete a visszavásárlás ceremóniáján, láthatta, hogy hova vezetett a telekspekuláció: minden tönkrement és az enyészeté lett, szétlopták, szétrabolták az egykori napközis tábort. Szimbolikus történet ez.
És név szerint kik a felelősei ennek az ingatanpanamának?
Ugyanazok adták el ezt a gyermekjóléti intézményt, akik ma a csepeli DK és az MSZP képviselői, és kockás ingben sztrájkolnak a Jedlik Ányos Gimnázium előtt, állítólag a diákokért. Természetesen egyikük sem tanár. Név szerint Horváth Gyula volt MSZP-s alpolgármester és Borka-Szász Tamás szintén volt MSZP-s frakcióvezető, most épp’ DK-s képviselők, vagy Dobák István és Takács Krisztián MSZP-s képviselők, vagy éppen Szenteczky János pártelnök, aki tíz éve még a szocik önkormányzati képviselője, majd a vagyonkezelő vezérigazgatója volt, később meg polgármesterjelöltként is elindult. Mellesleg ő az egyetlen, aki ellen már ítéletek is születtek a hasonló ügyei miatt.
Igazi gazemberek!
Azért kevés helyszínről lehet ilyen egyértelműen kijelenteni, hogy a bukott baloldal szervezi a “pedagógustüntetéseket”!
Ez pont fordítva van, a tüntetéseket országszerte a baloldal beépített emberei, a párttagok és szimpatizánsok szervezik meg. De azt sem bírják kivárni, hogy civilnek látszódjon a kitalált történet. Akkora bennük a hataloméhség, hogy ott akarnak lenni az első sorban, ott tolonganak ezek a lejárt szavatosságú politikusok az iskolákban. Pedig azok, akik gyermekjóléti intézményeket számolnak fel, azok igazi gazemberek. Csepelen ezen kívül még két iskolát és a pedagógus szállót is bezárták, ma mindegyik úgy néz ki, mint a kis-Duna-parti telep. Ha nem történhet úgy, ahogy ők eltervelték, az enyészetnek hagyják az egészet. Ugyanez történt a Csepel Sport Clubbal is. Azt is addig fosztogatták, amíg ingyen át nem passzolhatták egy off-shore cégnek. Higgyék el, én nagyon régóta próbálom minél több embernek elmagyarázni: ami Csepelen folyt, az a baloldal, a kommunisták igazi énje, az állatorvosi ló, a példa, hogy mire képesek a szocialisták. Amihez hozzányúlnak, az vagy eltűnik, vagy tönkremegy. Ilyen egyszerű. Csepelt 2010-ben a csőd szélén, 10,2 milliárd forintos vagyonvesztéssel, 3,6 milliárdos aktuális költségvetési hiánnyal vettem át. Ehhez képest, amikor négy évvel később Borbély Lénárd polgármester úr vihette tovább a stafétát és vontunk egy mérleget, 1,5 milliárd forint volt a költségvetési többlet, 2,3 milliárdot tett ki a vagyonnövekmény, s mindemellett visszafizettük a tartozásokat, semmit sem adtunk el, sőt megkezdtük a visszavásárlásokat, és nem zártunk be egyetlen intézményt sem. Ennyit a komcsi garnitúráról.
Volt olyan eset, hogy egy kunsági iskolába a KLIK Pestről küldött szerelőt az írásvetítőhöz. Biztos, hogy minden rendben van a közoktatás irányítása körül?
Egy szóval sem mondtam, hogy minden rendben van! Magam is látok alkalmatlan embereket vezetői székekben és látom a vízfej-effektust is. De azért amit az önkormányzati konszolidáció során a köznevelésben végre kellett hajtani, nem egy zárójelbe tehető körülmény. Először is ki kellett menekíteni az oktatási-nevelési intézményeket a nyakig eladósodott önkormányzatok fenntartásából, ha úgy tetszik meg kellett menteni az egész intézményrendszert a tömeges csődtől. Másrészről esélyt kellett adni a kistelepülési iskoláknak! Nem csak a belvárosi és budai tanulók a magyar gyerekek, hanem a szatmári vagy borsodi diákok is, nekik is ugyanaz jár, őket is szolgálnia kell a köznevelés rendszerének. Az iskolában első a gyermekek érdeke, a versenyképes tudás, az életre nevelés és a testi-lelki biztonság a legfőbb értékei. És elfelejtették, hogy milyen állapotban adták át a Fidesz-KDNP-kormánynak az iskolákat, milyen helyzetben volt a pedagógustársadalom? Nyolc év alatt 381 iskolára került végleg lakat. Évtizedek óta fel nem újított épületek, fizetéscsökkentéssel megalázott tanárok, soroljam? Vajon miért volt az első lépésünk – mindjárt azután, hogy a magyar emberek teljesítményének köszönhetően kimásztunk a szoclibek által ásott csapdagödörből -, hogy megemeljük a pedagógusok bérét? Ma Csepelen egy tanítónő havonta százezer forinttal visz többet haza, mint 2012-ben. Én a napközis nevelőtől az iskolaigazgatóig végigjártam a köznevelés ranglétráját, engem nem könnyű megvezetni.
A tanárok az ellenzéki politika foglyai
Miért állnak mégis ezrek, tízezrek az elégedetlenek közé?
A tüntetések résztvevői közt akadt nem kevés jóhiszemű tanár, szülő, diák, de naivság lenne azt hinnünk, hogy az eseményeket ők mozgatták. Mert akik tüntettek, jórészt nem tanárok és nem diákok. Ők csak az ellenzéki politika foglyai. Eszközök, s nem igazán látják, hogy mire megy ki a játék: a vágyott kormánybuktatásra, a folyamatos műbalhékra. És persze a kormánnyal szemben mindig lehet egy kis elégedetlenséget szítani. De mint mondtam, az emberi alkalmatlanságok és a köznevelés új szervezetének hibái is rátettek egy lapáttal erre a hangulatra. S még így is, a tanárok mindössze két százaléka érezte, hogy sztrájkolnia kell. Nem látom ezt a hullámot olyan erejűnek, olyan megalapozottnak, hogy mindent újra kelljen tervezni. Persze lehet mellet verni a zuglói Teleki gimnáziumra hivatkozva, de már ott is felszólaltak a szülők és tanárok, hogy ne legyen már az iskolájuk az MSZP, vagy a Jobbik zászlóbontogatásának a helyszíne, az ellenzékieskedő politika játékszere.
Márpedig Pukliéknak köszönhetően az lett.
Pukli István pontosan úgy viselkedik, mint egy beépített ügynök, aki méltó ÁVÓ-s nagypapájához. Egyébként Csepelen is megmerítkezett. Annak az MSZP-s Deme Gábornak volt a beosztottja, aki megszervezte a kettős gyilkosságot a szocialisták csepeli alapítványi iskolájában, igaz, Pukli és Deme később valamin összeveszhetett és Pukli húzta a rövidebbet.
Önnek sikerült-e megfejtenie, hogy a sztrájkolóknak a KLIK korrigálni ígért ballépésein és a napi tornaórán kívül mi a bajuk?
A kormánybuktatás melletti céljuk a 2010 előtti állapotok helyreállítása a köznevelésben, a Magyar Bálint-féle alaptanterv restaurációja, az oktatás újbóli piacosítása, így például a tankönyvekből származó profit ismételt lenyúlása. Nagyjából ennyi.
“Csepeli gyerek.” – Németh Szilárd ebben az igazi csepeli munkásházban rendezte be irodáját. Ha nem a Parlamentben, akkor itt dolgozik – Fotók: Horváth Péter Gyula/PS
Soros és Bajnai szakértői a helyükön maradtak
Tavaly a kormányzat is provokálta a tanárokat, például az úgynevezett PÖCS-ökkel, azaz a Pedagógus Önértékelési Csoportokkal, ami sokakat felháborított.
Amikor ezek a kötelezettségek bejöttek, sok volt tanárkollégám felháborodva hívott fel és én teljesen egyetértettem velük. Az önértékelés mellett ilyennek tartották a portfóliófeltöltést is, amelyek bosszantó és fölösleges adminisztrációs terhek. De kik is találták ki ezeket? Azok a szakértők, akik ott maradtak 2010 után, és akik nemcsak Bajnai Gordonéktól, vagy Soros György hálózati alapítványaitól kaptak szép pénzeket, hanem 2010 után is kaptak az új kormány oktatáspolitikai intézményeitől. Miért is? Mert a vádaskodások ellenére, az oktatásban sem volt politikai alapon elbocsájtás, s így ezek, az úgymond szakértők egészen mostanáig bolondra keresték magukat. Most pedig, hogy az áterőszakolt, liberális agymenéseik kudarcot vallottak, rögtön csatlakoztak a mindenféle ellenzéki hálózatokhoz. Pedig ők tették bele ezeket a csapdákat a köznevelés új rendszerébe. A liberális pedagógia kezeli piacként, szimpla szolgáltatásként a közoktatás-köznevelés rendszerét, s ennek az árát részben a családokkal fizetteti meg, lásd tankönyvek. Részben meg közpénzeket nyúl le mindenféle fölösleges, életszerűtlen, erőltetett programokra. Az oktatás-nevelés nem piaci kérdés, hanem jóval több. Egy rendkívül fontos társadalmi küldetés, a jövő záloga, nemzeti ügy.
Azt valóban nem lehet az ellenzék nyakába varrni, hogy a tiltakozókat összefogó Civil Közoktatási Platform vezetőjének a cége, nem mellesleg Bajnai Gordon oktatási programjának szerzője egészen napjainkig évi több tízmillió forintot vett fel az EMMI-től…
Dehogy lehet! Épp arról beszélek, hogy nem voltunk elég bátrak vagy elég erősek az oktatáspolitikában, magunkkal vittük ezt a koloncot, ahelyett, hogy nyíltan és bátran kimondtuk volna már akkor: az állami oktatás mellett állunk, amely a gyerekeket helyezi a középpontba, s csökkenti a szociális hátrányokat, és aki másként gondolja, az most nyugodtan lépjen egyet hátra! Az elmúlt húsz év oktatáspolitikáját le kell zárni, az ő integrációsnak, antiszegregációsnak hazudott bűvkörük megbukott. Tanárok sokasága mondta el nekem, hogy drukkol a kormánynak, és helyes, hogy a „17 éves Józsika immár nem terrorizálhatja a hetedikes osztályt, neki is jobb, ha dolgozik”. Miért is nem beszélünk arról, hogy “haverok” nyúlták le a tankönyvpiacot, és erőltették a szülőkre, a költségvetésre a méregdrága agymenéseiket? Miért is nem beszélünk arról, hogy a családoknak ma 15 milliárd forinttal kerül kevesebbe a tankönyvvásárlás és felmenő rendszerben jövőre már a negyedikesek is ingyen kapják meg a csomagot? Ha szükséges, az elkapkodott, elhibázott dolgokat ki kell javítani, akár a jogszabályok és a rendszer alapjainak a módosításával is. Aki nem balhét akar, hanem megoldást, igenis ott ül a Köznevelési Kerekasztal körül.
Még fel meri venni az emlegetett kockás favágó ingeit?
Naná, hogy hordom! Szerintem ez a hecc nem tart már sokáig. Viszont unatkozni nem fogunk, jön majd az egészségügy, a szociális szféra és így tovább. Annak idején a rezsicsökkentés ellen is tudtak lázongani, holott nincs olyan ember, aki ne járt volna jól vele. Mindenkinél maradt egy kazal pénz, amit szabadon elkölthetett. Februárban például 6,5 százalékkal nőtt a kiskereskedelem! Szabó Szabolcs, az Együtt Csepelen megválasztott képviselője mégis veszi a bátorságot és nyíltan kimondja: vissza kell állítani a piaci árképzést az ivóvíz szolgáltatásban.
Ez a multicégek követelése is.
Erről beszélek. Pontosan tudjuk, hogy az ellenzék milyen érdekeket képvisel, viszont mindig lehet valami hangos elégedetlenséget, valami indulatot kelteni a csendes többség ellenében.
Sosem adom meg magam!
Ön aztán megtanulta ezt, amikor 2014-ben a semmiből jövő Szabó Szabolcstól kellett – mindenki meglepetésére – kikapnia. Igaz, az önkormányzati választáson a csapata aztán gyorsan kiköszörülte a csorbát.
Pedig polgármesterként és képviselőként is rengeteget dolgoztam, végrehajtottam a programomban ígérteket, és ennek meg is volt a látszata. De elég volt a sikerükhöz, hogy sokat hajtogatták: Csepelen én vagyok Orbán Viktor jobbkeze. Itt a legkeményebb ellenzéki szavazó is tudja, sőt még el is ismeri, hogy sokat tettünk Csepelért, de soha nem fog rám szavazni. Ébren kell lenni, én sosem adom meg magam!
Orbán Viktor legszűkebb politikai munkacsoportjának tagjaként, december óta a Fidesz alelnökeként nyilván van rálátása a párt belső ügyeire. Érzi, amit néha mi is hallunk, hogy a pártvezetés fő tanácsadóit hatalmába kerítette az önelégültség? Hogy emiatt több a banánhéj az úton, mint kellene?
Nem kérdés, hogy mit gondolok! Ha megtámadnak minket, fel kell venni a kesztyűt! Nem hagyhatjuk, hogy az ellenfél a kedvére páváskodjon! És őszintén kell beszélni. Én mindig nyíltan mondom a magamét, a túloldalon utálnak is érte rendesen. Persze a kérdés jogos, vannak köztünk, akik hátra dőlnek, hogy, „hú de jók vagyunk”. Azt képzelik, hogy bennünket örök időkre választottak! Miattuk is tartunk most ott, hogy régi meccseket kell újrajátszani. Mert ha KLIK-vezetőként rám bíznak húsz-harminc iskolát, kell annyi lelkiismeret, hogy kimegyek legalább havonta egyszer és megkérdezem, van-e kréta, segíthetek-e valamiben? El kell végezni a ránk bízott munkát, törődnünk kell a ránk bízott pedagógusokkal és nebulókkal. És azzal is tisztában kell lenni, hogy ez nem egy politikai állás, hanem felelősségteljes hivatalnoki munka, amihez jogkörök és kötelmek egyaránt tartoznak.
Akkor marad a kérdés, vannak-e előre megnyert választások?
Hogy lennének? Más jól működtetni az országot, az önkormányzatokat, és egészen más a választáson ezt bemutatni. Ráadásul léteznek fokozottan nehéz terepek az országban. Csepelen pláne nincs győzelmi menet, feszülj meg öreg, és sikerülhet! Szóval nincs megállás.
Nehogy már ők szövegeljenek III-as csoportfőnökségről!
Jöjjön egy kis TIBEK-ezés! Azt mondja az ellenzék, hogy a Kádár-kor állambiztonsági hármas főcsoportfőnökségét akarják visszahozni az új titkosszolgálati csúcsszerv felállításával. Igaz ez?
Egyelőre a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ felállításáról most még csak zajlik az ötpárti tárgyalás, nincs elfogadott jogszabály. Az elképzelésnek pedig semmi köze a diktatúrához, a TIBEK működése éppen úgy ellenőrizhető lesz a parlament nemzetbiztonsági bizottságában, mint ma is az egyes titkosszolgálati szervek. Feladata pedig az elemzés és az értékelés lesz, tehát önálló információszerzést nem végez majd, hálózata nem lesz. Jó lenne, ha az ellenzék sem feledné el, drámai időket élünk, beengedtek ide másfél millió migránst, s nekik is köszönhetően egyre nő a terrorveszély. Ehhez mérhető elemző-értékelő szervre van tehát szükség.
A PestiSrácok.hu megszerezte a tervezetet. Abból igenis úgy tűnt, hogy csökken parlamenti képviselők rálátása, mert a TIBEK vezetőjét nem számoltathatják majd el.
Ez egészen biztos, hogy nem így lesz. Olvassák inkább a hatályos nemzetbiztonsági törvényt! Abból kiderül, hogy minden titkosszolgálati szerv vezetőjét beszámoltathatja a bizottság. Miért is kéne ezt külön beleírni egy előterjesztésbe?
Nem lesz semmiféle fehér folt?
Ha lenne, az biztos nem a törvényszövegben lenne elrejtve, de természetesen nincs a kormánynak semmiféle hátsó szándéka. Emlékezzünk csak arra, hogy a szuper, minden nyugati normát túlteljesítő nemzetbiztonsági szabályozás hatálya alatt mit műveltek Gyurcsányék a titkosszolgálatokkal! Nehogy már azok szövegeljenek itt hármas csoportfőnökségről, akik regnálása alatt a titkosszolgálati miniszter megbízásából a maffiafőnökkel szervezkedtek az ellenzék lejáratására, s politikusokat hallgattak le törvénytelenül, ellenséges külföldi ügynökökkel zsarolták a hazai állományt, vagy – gondolva Dávid Ibolya és Herényi Károly amúgy nevetségesen enyhe elítélésre – az UD-ügy révén a titkosszolgálatok közreműködésével rátették a kezüket egy pártra?
Színlelt szerződések a Political Capitallal?
Ha jól tudjuk, az ön kezdeményezésére hozták nyilvánosságra a Political Capital a titkosszolgálatnak 2010 előtt adott tanácsait. Volt-e bármi haszna ezeknek a tanácsoknak és vajon miért fizetett majdnem kétszázmillió forintot az MDF egykori kampányfőnöke cégének az Nemzetbiztonsági Hivatal?
A bizottság ülésén érdeklődtem, miért e nagy titkosítás? Már vizsgálóbizottság is volt az ügyben, annak a jegyzőkönyvét is titkosították. Én azt képviseltem, hogy hozzuk nyilvánosságra mindkét anyagot, az összes szerződést, teljesítés igazolást, a tanácsokat és a jegyzőkönyveket, hiszen azokban semmi sincs, ami a minősítést alátámasztaná. Viszont az emberek láthatják – a dokumentumok már elérhetők az Alkotmányvédelmi Hivatal honlapján – mire költött Gyurcsány titkosszolgálata 190 millió forintot. Döbbenetes, de ma azt véljük, színlelt szerződések születtek, nevetséges, „nesze semmi, fogd meg jól” tanácsokat fizettek ki közpénzen. Ezért arra kérjük a kormányt, hogy vizsgáltassa ki az egész Political Capital ügyet, ugyanis a teljes tanácsadói díj csak nem félmilliárdjába került az adófizetőknek. De ne csak ezt, hanem a 2006 és 2010 között, 17 milliárd forint értékben közvélemény-kutatásokra, kommunikációs tanácsokra kötött szerződéseket is.
Vasárnapi szavazás: az MSZP adatokat akart gyűjteni
A Fideszben sem váltott ki osztatlan sikert a vasárnapi boltzárral kapcsolatos kapituláció, Kövér László nem is titkolta el a véleményét. Ön mit gondol, helyes volt engedni?
A vasárnapi munkavégzés tilalma megosztó kérdésnek bizonyult az elmúlt egy évben. Bár a kormánypártok eredeti célkitűzései megvalósultak a jogszabállyal – a kiskereskedelmi forgalom tavaly 5,6 százalékkal bővült, a foglalkoztatással kapcsolatos félelmek sem igazolódtak be, sőt tavaly 1,8 százalékkal nőtt a kiskereskedelemben foglalkoztatottak létszáma, az üzletek döntő többsége is növelte a forgalmát – mégsem sikerült meggyőzni az embereket arról, hogy ez az intézkedés az ő szempontjukból is sikeres. Sokan azt hangsúlyozták: a vasárnapi munkavégzés tilalma megnehezíti a családok mindennapi életét. Erre ült rá álságos módon az ellenzék is, a valós céljuk azonban nem a tilalom visszavonása, hanem a választói adatgyűjtés, a politikai balhékeltés és a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás ellehetetlenítése volt. Szélsőbaltól szélsőjobbig egyaránt.
Vajon miért folytatják az aláírásgyűjtést?
Tegnap lépett hatályba, az hét elején sürgősséggel elfogadott a jogszabály, amely a boltok nyitva tartásánál visszaállítja a 2015. március 14-i állapotokat. Így a népszavazás és az aláírásgyűjtés teljesen okafogyottá vált. Az MSZP mégis erőlteti, és immár törvénytelenül is gyűjti az állampolgárok aláírásait, adatait. Nyilván azért, mert ez volt az eredeti céljuk is! Erre még az adatvédelmi biztos is felhívta a figyelmet. Másrészről azok, akik eddig is bevándorláspárti politikát folytattak és gátlástalanul kiszolgálták Brüsszelt, rá akarták tolni a boltzárról szóló kérdést a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazásra. Pedig ez utóbbi a valódi nemzeti ügy, hiszen e referendum érvényessége és eredményessége évszázadokra fogja meghatározni a magyarok életét, sorsát és hazánk szuverenitását, biztonságát.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS