A népfőiskolák fontosságáról, értékteremtéséről és viharos múltjáról tartott előadást Lezsák Sándor a Parlamentben. A politikus szerint az egész világon létező mozgalom hazánkban, más országoktól eltérő módon jelenik meg. Egy közös pont azonban mégiscsak akad, mégpedig, hogy születésüket a veszélytudat indukálja. Az a nemzethalálhoz közeli állapot, amikor az ország vagy nép sorsa, jövője és kultúrája kerül veszélybe – hangzott el a Nemzeti kultúra – társadalom, gazdaság, jólét című szakmai konferenciáján.
A népfőiskolai mozgalom „szülőatyja” a veszélytudat. Célja megtalálni a válaszokat a közösség mindennapjait érintő és életének döntő kérdésire az „itt és most” elve alapján, de történelmi összefüggésekben.
Trianonnal kezdődött minden
Az első világháborút lezáró – 1920. június 4.-én a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy- Trianon-kastélyban aláírt – békediktátum, az ország megcsonkítása, a magyar nép lelki állapota és a társadalmi bajok együttesen követeltek azonnali válaszokat és megoldásokat arra a kérdésre, hogyan válhatunk végre a politikai nemzet részévé és sorsunk alakítójává. Az Országgyűlés alelnöke a rövid történelmi visszatekintésben kitért arra is, hogy bár a kommunizmusban mindent megtettek azért, hogy elfojtsák a keresztény szellemiségű mozgalmat – államosították a népfőiskolák vagyonát, üldözték vezetőiket – a rendszerváltás után a közművelődés leépülésének időszakában mégis újjá születtek a népfőiskolák Magyarországon.
Lakiteleki Népfőiskola
A népfőiskola gondolata, mint búvópatak úgy tört elő a szovjet megszállást követően. A lakiteleki intézmény 1990 telén alakult.
„Már a kezdetkor alapvető feladatom és célom volt, hogy fölkutassam, megtaláljam azokat a településeket, személyiségeket, ahol, és akik a minden területen bomlasztó és pusztító és züllesztő erkölcsi, gazdasági válság ellenére és ellenében is képesek életerős kisebb-nagyobb közösséget szervezni, megtartani, szemléletet formálni, egymást erősíteni, gazdagítani. A Lakiteleki Népfőiskola kollégiumai, elsősorban a Klebelsberg Kollégium, a Karácsony Sándor Kollégium, a nyári szabadegyetemek munkája élményforrás volt, és bizonyította, hogy a búvópatakokból felszínre tört a népfőiskolai gondolat és korszerű formában képes közösségi tereket létrehozni, akár önellátó falvakat is működtetni.” – fogalmazott Lezsák Sándor.
A Lakiteleki Főiskola adott otthont az első Hungarikum konferenciának 1990-ben. A majdani törvény előkészítő folyamataként pedig Bács-Kiskun megye tíz kistérségben értékfeltáró kiállításokat, összejöveteleket szerveztek.
„Többek között e tapasztalatok segítségével jutottunk el képviselőtársaimmal az országgyűlési határozathoz, és 2012-ben a nagy többség által megszavazott törvényhez. A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvény berendezi az ország, a magyarság kirakatát világszerte ismert és elismert magyar csúcsteljesítményekkel, de ez a törvény a helyi értékek föltárást, bemutatását is szorgalmazza.” – tette hozzá Lezsák Sándor.
Szerinte van, ami nem változott, ez pedig a szemlélet. A mai népfőiskolák törekvéseit ugyanaz jellemzi, mint a két világháború közti mozgalom résztvevőit, vagyis:
„Európai létünk és a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseire keresik az adott korszak szerint lehetséges válaszokat.”
A több évtizednyi népművelői gyakorlattal rendelkező politikus zárásként hozzátette, a népfőiskolák szerepe vitathatatlan a magyarság nemzeti öntudatának, összetartozásának megteremtésében továbbá bázisa a közösségi művelődésnek. Előadást Benda Kálmán gondolatával zárta, a két világháború között megjelentetett „Népfőiskolai Útmutató”-ból:
„Nem is csak a népfőiskolát nézem. Szemem előtt az egész magyar népművelés van. Ebbe próbálom beleépíteni a népfőiskola célkitűzését, és munkáját is.”
Ma is ez a feladatunk, és ez nem kevés – hangsúlyozta a végén Lezsák Sándor.
Címlapfotó: lezsaksandor.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS