A nomád világtalálkozó ismét lefagyasztotta az arcokról a szkeptikus mosolyt

Negyedmillió ember. A misztikus és hanyagul odavetett számok országában bizonyára sokak számára megmosolyogtató, ha a szervezők egy rendezvényre legalább ennyi reménybeli látogatót jeleznek. Miután a hazai média hagyományosan javarészt tudomást sem vesz a kétévente megrendezett Kurultájról – Európa vitán felül legmonumentálisabb lovas hagyományőrző rendezvényéről –, az idén is ott kellett lenni Bugacon, hogy az arcokról lefagyjon a szkeptikus mosoly.

MARKOVICS PÉTER – PestiSrácok.hu

Noha a bejáratnál nem üzemelt lélekszámláló, a hatalmas hun kapu felé hömpölygő és a helyszínt benépesítő tömeg látványa nagyjából igazolta a szervezők bejelentését, miszerint az ötödik magyarországi “törzsi gyűlés” háromnapos ünnepén végül látogatórekord született. A bugaci puszta három napra ismét a rokon gyökérzetűek – vagy ahogy a szervezők fogalmaznak: a hun és türk tudatú nemzetek – „világközpontja” lett, ahol megelevenedett a hunok, az avarok és a honfoglalás kori magyarok világa.

A szombati seregszemlén 12 ország 27 íjfeszítő, lovas nomád gyökerű nemzete – köztük a török, bolgár, üzbég, azeri, kirgiz, kazak, mongol, türkmén, ujgur, baskír, tatár, jakut, csuvas és balkár – vonult fel 300 korhű felszerelésben feszítő lovassal és a turáni népek zászlóival. Az elmaradhatatlan kézműves vásár, a 150 hagyományőrző és zenei program között olyan bemutatók marasztalták a tekintetet, mint a lovasnomád játékot felelevenítő, s az alföldi juhászok által egészen a 19. századig űzött köböreverseny, a párbaj- és szablyavívóversenyek vagy a távlövő íjászok megmérettetése – köztük a világcsúcstartó Mónus József újabb rekordkísérlete.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és a Kurultáj fővédnöke beszédében újfent hangsúlyozta, hogy a Kurultáj a rokonságtudat, a kulturális testvériség, a közös kulturális hagyományok felkutatásának ünnepe, legfőbb üzenete pedig az összetartozás és az ősök iránti tisztelet. „Az a fölhalmozott tudás, amely az elmúlt évezredekben közös kincsünk a rokon tudatú népekkel, azt mozgósítani kell ma egymás között, egymásért” – fogalmazott.

Örömteli, hogy a főszervező Bíró András Zsolt, illetve a Magyar-Turán Alapítvány a hivatalos programban továbbra sem engedett teret szellemi fertőzésnek. Noha a szervezők abba nem szólhattak bele, hogy egy-egy álsámán mivel traktálja az érdeklődőket a jurtájánál, a könyves standokon mindenesetre hiányoztak az önjelölt történészek virulens agymenései, amelyekben sokszor meggyőző (ál)tudományos magabiztossággal vezetik félre olvasóikat a magyarság őstörténetét és genezisét illetően. Bíróék az idén is kifejezetten olyan előadókat kértek fel, akik a saját szakterületükön már bizonyítottak.

Szombaton például a neves olasz nyelvész, Angela Marcantonio, a római La Sapienzia egyetem nyelvésze tartott előadást a magyar nyelv eredetéről. Ha a cél az, hogy az ősi magyar régmúltról a modern tudományosságnak megfelelő, a mítoszokot és érzelmeket helyén kezelő képet közvetítsen, a Kurultáj láthatóan jól veszi az akadályokat. Ehhez pedig kívánni sem lehet a bugac törzsi gyűlésnél autentikusabb és hangulatosabb környezetet.

Fotó: PS/Horváth Péter Gyula