Nehéz feladat a forradalom, hiszen mindig készenlétben kell állni, a világ azonnali jobbá tétele sosem tűr halasztást, bármekkora kárt is kell ehhez okozni emberéletekben és anyagi javakban. Ez a kemény élet megedzi a forradalmárokat is, akiknek így a türelem hiánya az egyik fő gyengeségük. A kommunizmus bűneinek dicsőítői nem bírták hát kivárni a tanácsköztársaság kikiáltásának századik évfordulóját sem, és már március 17-én megünnepelték a szent március 21-ét. Biztos mocorog már a kortárs kommunisták zsebében az elektrosokkoló meg a körömtépő fogó, és eddig bírták.
Az újpesti Szabadság parkban, a Tanácsköztársaság emlékművénél ünnepelték a Népi Front tagjai a Tanácsköztársaság 99 évvel és 361 nappal azelőtti kikiáltását. A csodálatos mozgalmi dalok és a veretes szónoklat mellett az érzelemgazdag szobor mellé állított zászlótartó ember munkásőr egyenruhája is fokozta a hangulatot. Érdekes lenne amúgy egyszer megnézni, hogy milyen reakciókat váltana ki, ha SS-egyenruhákban vonulnának fel a nácik, megemlékezni mondjuk Hitler január 30-i hatalomra jutásáról. Mit szólnának hozzá a haladó ellenzéki politikusok, akiket a két tömeggyilkos totalitárius diktatúra közül az egyik valamiért nem annyira zavar?
Az ünnepség központi eleme Fogarasi Zsuzsanna, a Népi Front Párt Központi Bizottságának elnöke volt, aki kommunistához méltatlanul engedékeny hangnemet ütött meg a beszédében. Elmondta, hogy a megemlékezők közt vannak eltérő gondolatok, és nem mindenben vélekednek ugyanúgy, de ennek a napnak (március 17.? – VKL) a szentségében egyetértenek. A szónok részleteket olvasott fel a Magyar Tanácsköztársaság alkotmányából, elmondása szerint azért, mert nem érezte magát méltónak ahhoz, hogy feldolgozza, átdolgozza a szent iratot, hiszen az egyébként nem is igényel további kommentárt a maga tökéletességében. A világ leghaladóbb és legtoleránsabb alkotmányának nevezte az általa idézett irományt, amelyről úgy vélekedett, hogy igazságosan és humánusan rendezi a befogadás, az autonómia és az emberi jogok kérdését.
Sem előtte, sem utána soha, még a szocializmus idején sem volt Magyarországnak ilyen, minden szempontból emberi és ugyanakkor logikus, betartható, marxista szellemiségű alkotmánya
– hangzottak a rajongó tisztelet szavai.
Legyenek méltók a tömeggyilkos elődökhöz!
Valóban teljesen logikus volt, hogy mindent el kell venni a jómódúaktól, és azok kezébe kell adni az ország irányítását, akiknek fogalmuk sincs, hogy kell azt csinálni. És betartható is volt, hiszen tagadhatatlanul meg tudtak gyilkolni százakat, és ki tudtak fosztani még sokkal többeket. Aligha érdemes bármit hozzátenni ehhez a markáns mondanivalóhoz.
Talán ismét csak annyit, hogy képzeljük el a Szálasi-féle nyilas rendszert minden szempontból emberinek, ugyanakkor logikusnak és betarthatónak minősítő szónoklatot egy megemlékezésen! És képzeljük hozzá a reakciókat is!
Fogarasi Zsuzsanna kifejezte sajnálkozását afelett, hogy mára sárba tiporták a dicsőséges 133 nap vívmányait. Felszólította továbbá a nagyjából kéttucatnyi ünneplőt, hogy legyenek méltók elődeikhez, nagyapáikhoz, de nem derült ki, hogy a kulákok lámpaoszlopokra akasztására vagy csak simán a kirablásukra gondolt. ITT olvasható az ünnepre készülődő elnökasszony megelőző lelkigyakorlata.
A jelenlévők közül személyes kedvencünk az az úr, aki a VOR öltönynadrágjához kopott kék pólót és piros melegítőfelsőt vett fel erre a csodás ünnepre. A megható rendezvényt némileg kaotikus, az emlékezés koszorúit és a tisztelgő meghajlást is rugalmasan kezelő koszorúzás, majd végül az Internacionálé enervált eléneklése zárta.
A forradalom az út szélén hagyja a nehéz felfogású gyermekeit
A forradalom külön bája, hogy noha mindig továbbhalad, a korábbi szakaszai sem múlnak el nyomtalanul, hiszen mindig vannak, akik megragadnak az évszázadokon átívelő folyamat egy-egy lépcsőjénél, és azt őrizgetik megszállott hittel, mint végső igazságot. Ők azok a francia forradalmi eszmékből kinőtt polgári radikálisok, akiket felzabált Kun Béláék akkor felbukkant kommunista mozgalma, és ők azok az egykor munkásmozgalmi élharcosnak számító, ma MSZP-s meg DK-s öreg kommunisták, akik a kétforintos kenyér emlékének bűvöletében már semmit sem értenek a saját szellemi utódaik genderforradalmából és társadalmi igazságosságon rugózó újkommunista aktivizmusából. Amikor pedig az ember a forradalom hárommal ezelőtti szakaszának híveit látja egy tanácsköztársaságos megemlékezésen, akkor igazából már kinevetni se akarja, mert tanösvényt nézegetni nem azért megy az ember, hogy nevetgéljen.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS