Olasz taktika, őrült büntetőpárbaj, német siker

„Bonucci posztjából, szerepköréből, a csapat támadójátékából adódóan, a szűk, erősen feltolt helyzetben mélységi irányítóvá válik, ezzel biztosítja a támadásokhoz szükséges létszámfölényt, a középpályások letámadását. Ne gondoljuk, hogy a belgák elleni zseniális gólpassz az egyszeri véletlen műve, valójában ezek a Bonucci felől érkező mélységi passzok, lágy, tűpontos beívelések a Juventus játékának az egyik legfontosabb alapját képezik

” – írta Szerencsés Dániel Márton a PestiSrácokon megjelent

mai cikkében

, és kiderült, igencsak jól látta a helyzetet (még ha a végeredményt nem is). Miután az olasz válogatott az első félidőben

teljesen megfojtotta a német válogatott játékát

– ahogy

Németország is

az olaszok támadásait –, a szünet előbb éppen a hátvéd (még inkább klasszikus 'liberó') Bonucci „tűpontos” indítása után alakult ki a legnagyobb helyzet. Sőt, az első félidő egyetlen igazi lehetősége. Bár kimaradt, összességében az olaszok lehettek elégedettek. A gól nélküli első félidő az ő terveiknek valószínűleg teljesen megfelelt. Hiába ismerjük az olasz válogatott történelmét, taktikai felkészültségét, védőinek fegyelmezettségét, egészen elképesztő volt, ahogyan

tökéletesen hatástalanították

a torna legnagyobb esélyesének futballját. Özilt, Kroost, Müllert, Gomezt észre sem lehetett venni, a németek kínjukban ívelésekkel próbálkoztak.

A második félidő elejét megnyomta a német válogatott: Gomez lekészítése után Thomas Müller lőtt remek csel (

Müller cselezett, mi lesz itt?

) után kapura, Florenzi hihetetlen vagány mozdulattal mentett. Ezután az olaszok kicsit szétestek, egymás után

több feleslegesnek tűnő sárgát összeszedtek

, igaz, ebben a magyar Kassai is partner volt – általában nem osztogatja ilyen könnyedén a lapokat. A sárgás pillanatoktól függetlenül a meccs langyosan csordogált, egyáltalán nem volt benne a gól, ami ezúttal tényleg a semmiből érkezett. Gomez a bal szélen remek passzt adott Hectornak, aki

szokása szerint elrontotta a beadást

, de az megpattanva éppen tökéletes lett az addig észrevehetetlen Özilnek (1–0). Nagy bajba kerültek az olaszok.

Nem sokkal később majdnem dupláztak a németek:

Gomez sarokkal akart lőni

(szürreális jelenet II.), az olasz Chiellini megelőzte, Buffon elképesztő bravúrral védte a mentést.

A német csatárt ezután lecserélték, Gundel Takács kommentátor talán a góltól megenyhülve mondta, hogy milyen remekül játszott (a Whoscored.comnál lecserélésekor neki volt a leggyengébb osztályzata...).

A 'csápoló' Boateng segített az olaszoknak

Bár az olaszok átvették a kezdeményezést, ki tudja, hogy mire mentek volna Boateng nélkül. A német védő

hihetetlenül amatőr módon

(mégiscsak klasszis hátvédről beszélünk) feltartott kezekkel próbált védekezni (nyilván a tizenegyes-gyanú ellen) egy bedobást követően, és mivel látványosan a kezére pattant a labda, Kassai tizenegyest ítélt. Teljesen jogosan - senki sem reklamált.

A büntetőhöz éppen a

felvezetőnkben méltatott Bonucci állt oda

: bár Neuer jó helyre mozdult, az olasz védő kegyetlenül bevágta a labdát. (1–1).

Nem meglepő, hogy az egyenlítés utáni perceket megnyomták az olaszok, a németeknek kellett pár perc, amíg összeszedték magukat. (Nem csodáljuk, egy ilyen tizenegyes után még Beckenbauer is lett volna varázsolva egy darabig). A rendes játékidőben sok érdemleges már nem történt, mindkét csapat 'rábólintott' a hosszabbításra. A túlórában sem rágtuk le a körmünket (kivéve a német és olasz drukkerek), egyetlen nagyobb helyzet volt, de akkor a kiválóan előretörő Draxler hosszan tolta a labdát Müller elé. Jöhettek a tizenegyesek.

Ki rúg gyengébben? Olaszország...

A büntetőpárbaj hihetetlen izgalmakat hozott, az elején mind a németek, mind az olaszok rendkívül gyengén lőtték a tizenegyeseket, de mivel az első öt lövés után nem született döntés, jöhetett a ráadása. Itt már higgadtabbak voltak a játékosok, végül az olasz Darmian hibázott, s miután Hector gyatra büntetője elfért Buffon alatt, Németország jutott az elődöntőbe. A meccs legjobbja Kassai volt. Fotók: UEFA.com