Ahogy azt megszoktuk, a modern online kereskedelem soha nem hagy minket kalandok nélkül. Történetünk főhőse (egy olvasónk) egy egyszerű fekete forgószékre vágyott. Első ránézésre nem egy bonyolult történet. A webshopok tele vannak székekkel. Csak ki kell választani a megfelelőt, és megrendelni. Azt hinné az ember, hogy 2025 hajnalán, az online világban ez nem okozhat különösebb problémát. Ekkor azt mondta egy Magyaroszágon működő webshop, hogy fogd meg a söröm.
Olvasónk hosszas keresgélés után egy külföldi, de hazánkban is működő webshopban találta meg az áhított ülőalkalmatosságot. Közel 50 ezer forintba került kiszállítással együtt. Elmondása szerint a weboldal nem jelezte előre a kiszállítás dátumát, csak a megrendelés leadása után közölték vele, hogy mire számíthat. Ez természetesen még nem sért törvényt, de nem tartjuk etikusnak ezt a gyakorlatot az online vásárlás esetén. Képzeljük csak el, hogy beülünk egy étterembe, ahol csak a rendelés leadása után közlik velünk, hogy a pizzára másfél órát kell várni, majd a másfél óra elteltével kihoznak egy tál pacalt. Mert itt konkrétan ez történt.
Olvasónk pár napon belül meg is kapta a hatalmas dobozt, benne az említett fekete székkel. Kifizette a futárnak a kért összeget, de amikor kibontotta, elkerekedett a szeme. Igen, valóban szék volt benne, de teljesen más, mint amit ő előre, a doboz tartalmának megvizsgálása előtt kifizetett.
Megpróbálta felhívni a céget, de a weboldalon feltüntetett telefonszám “tárcsázása” után azt mondta egy robothang, hogy a hívott szám jelenleg nem elérhető. Történetünk főhőse úgy döntött, nem adja fel. E-mailt ír a cégnek, abban bízva, hogy ők majd készségesen megoldják a problémát. Hamarosan érkezett is a válasz:
A gyártó cég a megrendelt termék helyettesítő terméket küldte, ami a paramétereiben megegyezik az Ön által rendelt termékkel.
Most vonatkoztassunk el a helyesírási hibáktól, és elemezzük az üzenetet. A gyártó úgy döntött, hogy valamilyen okból nem azt küldi ki, ami a vásárló megrendel. Erről a vásárlót nem tájékoztatja, pedig amikor bedobozolták azt, már tudniuk kellett a cseréről. Persze az is lehet, hogy találomra veszik le a polcról a termékeket.
Majd közlik, hogy visszafizetik a különbözetet, ha a küldött termék ára eltér a megrendelt termékétől. Tehát te, mint vásárló, járj utána, hogy van-e különbség a két termék ára között, de ettől függetlenük szerintük a két termék paramétereiben azonos. Hát hogy a viharba ne lenne azonos? Ez is szék, az is szék. Rá lehet ülni, nem? De ennyi erővel egy elefántot is küldhettek volna, hiszen azon is szoktak emberek ülni, nem? Persze finoman azért hozzáteszi, hogy nem muszáj megtartanod, vissza is küldheted.
A majdnem széktulajdonos olvasónk ekkor már elég pipa lett, és közölte, hogy ő nem fog önköltségen feladni egy nemzetközi csomagot annak tükrében, hogy át lett verve. Ekkor a szemmel láthatóan ügyfélközpontú cég megírta neki, hogy márpedig ez az ő kötelessége. Ha nincs megelégedve a termékkel, önköltségen kell azt visszaküldeni.
Ezt persze senki sem vitatja, ha azonban a vásárló nem azt kapja, amit kifizet, akkor kinek a feladata orvosolni a problémát? Ha a pizza helyett kapsz egy tál pacalt, mert az étterem kifogyott a lisztből és a paradicsomszószból, akkor a vendégnek kellene elmenni a boltba és önköltségen beszerezni azokat? Szerintünk sem.
Olvasónk nem hagyta annyiban. Kijelentette, hogy ő nem fog húsz kilós dobozokat cipelni, főleg nem fog fizetni azért, hogy visszavegyék azt, amit ő soha nem rendelt meg, de a cég ezt nem érezte problémának. Továbbra is ragaszkodnak a valóságtól elrugaszkodott elképzelésükhöz. Mintha nem éreznék hibának, amit tettek, ezzel azt üzenve:
Add ide a pénzed! Hogy utána mi lesz, arra mi magasról teszünk. Nekünk csak addig vagy fontos, míg meg nem kapjuk a pénzed.
Sokan ilyenkor csak legyintenek, és fejcsóválás közepette kijelentik, hogy ezért nem kell interneten vásárolni, de nem ez a megoldás. Ez a történet nem az interneten valós vásárlásról vagy annak veszélyeiről szól, hanem a fogyasztóhoz való hozzáállásról.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS