A brüsszeli kötelező betelepítési kvóta az egyik legfontosabb uniós vívmány, a szabad mozgást garantáló schengeni rendszer halálát jelenti – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója, a Migrációkutató Intézet főigazgatója. A kvóta és Schengen végérvényes megszűnése közötti összefüggést azzal indokolta, hogy a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a menekültek abban az országban maradnak, ahova Brüsszel kisorsolta őket, tehát folyamatos belső határellenőrzésre van szükség. “Olyan határellenőrzés pedig nincs, ami csak a migránsokat ellenőrzi, hanem az mindenkire, így ránk is kiterjed” – szögezte le Orbán Balázs. Úgy vélekedett, Magyarország élére állt a migrációs krízisből fakadó európai ügynek, az uniós politikában, közbeszédben a magyar álláspont a releváns a német javaslatok mellett. “Most egy európai vitát tudunk befolyásolni, amelyen tolhat egyet a magyar kvótareferendum” – mondta Orbán Balázs.
Az ellenzék szerint semmi sem indokolta, hogy a kormány szerdán kihirdette a migrációs válsághelyzetet, ráadásul a baloldali megmondóemberek szerint a lépés a magyar jogszabályokkal is szembe megy. Fodor Gábor szerint például figyelemelterelésről, vagy titkolózásról van szó. Ön szerint?
Az elmúlt egy év tapasztalataiból egyértelmű, hogy ha a migránsok által bejáratott útvonalon a körülmények nehezebbé válnak, úgy új útvonalak erősödnek meg. Ezeket az újonnan megerősödő útvonalakat pedig sokkal nehezebb – és humanitárius értelemben is problémásabb – kontroll alatt tartani, ha már kiépültek. Éppen ezért önmagában az, hogy egy kormány ezt előzetesen meg kívánja akadályozni, dicséretes. Hetek óta ugyanezt tanácsoljuk a többi érintett országnak is. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, mint jogi lehetőség három esetben rendelhető el: ebből két esetkör a megnövekedett érkezői létszámot fedi le, tehát meglehetőségen egyértelmű, hogy fennáll-e vagy sem, a harmadik pedig egyfajta megelőző helyzet, ami értelemszerűen rugalmasabb megfogalmazású. Az elrendelés operatív szinten több szempontból nagyon hasznos lehet, például a kerítésépítést és az azzal kapcsolatos előkészítő intézkedéseket is megkönnyíti.
Milyen érdekes, hogy a kerítésépítés és a déli határzár miatt Európában Magyarország volt a fasiszta és a barbár ország, most meg az látszik, hogy szinte mindenki zárja a kapuit. Hétfőn például a balkáni útvonalra került lakat.
Azért, mert már a magyar megoldást másoló macedón, szerb, szlovén és osztrák döntésnek van létjogosultsága, kudarcot vallott az a hozzáállás, hogy mindenkit be kell engedni. A többszólamú európai kommunikációból egyre inkább határok ellenőrzésének fontossága hallatszik ki. Erre már az állami embercsempészetet eddig végrehajtó balkáni útvonal országai is reagáltak.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Törökország is reagált. A hétfői uniós csúcson például új feltételeket szabott Ankara, hogy milyen kérések teljesítése esetén hajlandó részt venni a migrációs krízis megoldásában. Több pénz és bevándorlók cseréje is szerepel a török listán.
A törökök léptéket váltottak. Ankara eddig visszafogottabban beszélt az igényeiről, most már ugyanakkor a vízumliberalizációval, a bevándorlók cseréjével is előrukkoltak. Törökország pozícióban van és ezt a helyzeti előnyét próbálja kihasználni.
Mindebből ugyanakkor az következik, hogy nem hogy közeledünk, inkább távolodunk a migrációval kapcsolatos közös uniós megoldástól.
Az Európára nehezedő migrációs krízisnek a közös uniós megoldás a legnagyobb illúziója. A kérdés ugyanis az, hogy milyen Európát szeretnénk? Egy szupranacionális, nemzetek felett álló uniót, vagy a nemzetállamok együttműködésén alapuló közösséget. A migrációs válság hatására ez az eddig magas absztrakciós szinten mozgó vita egyszerre konkréttá vált. Az uniós döntéshozóknak képesnek kellene lenniük meghatározni, hogy miben lehet egyetérteni, és miben nem. A brüsszeli bürokratákból hiányzik ez a képesség. Pedig egyértelmű, hogy a bevándorlás kérdésében nem tudunk egyetérteni, ezért aki ezen dolgozik, az Európa szétverésén dolgozik, míg aki a határvédelem kérdésében próbál nagy közös uniós megoldást megvalósítani, az az unió megmentésén dolgozik.
Brüsszel csodaorvossága a kötelező betelepítési kvóta, amelyben olyannyira hisznek, hogy az unió egyes vezetői még fenyegetik, zsarolják is azokat a tagállamokat, így például Magyarországot és Szlovákiát, amely országok az Európai Bíróságon támadták meg a közösség döntését. Milyen következményei lesznek annak, ha Brüsszel mégis lenyomja a tagállamok torkán a kvótarendszert?
A Rubicon átlépése sajnos már megtörtént. Mára eljutottunk odáig, hogy a kötelező betelepítési kvótáról döntött az unió. A következő lépésben az EU automatikussá tenné a Brüsszel által megálmodott elosztási mechanizmust. Brüsszel nem látja a kvóta abszurditását, pedig erős a vélemény, hogy a kvóta nem végrehajtható. Ráadásul, ha valaki komolyan gondolja a kvótát, akkor annak definíciójából az következik, hogy Schengennek vége, és nem csak ideiglenesen.
A kvóta lényege ugyanis az, hogy a menekültkérelmezővel szembeni eljárást abban az országban folytatják le, amit Brüsszel meghatároz. Az unió olyan országokba telepítene migránsokat, amelyekben a bevándorlók nem akarnak élni, nem ott képzelik el a jövőjüket, így a kvótából az következik, hogy a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a menekültkérelmező ott is marad, ahova őt Brüsszel kisorsolta. Tehát folyamatos belső határellenőrzésre van szükség, a tagállamoknak vissza kellene állítaniuk a határellenőrzést, amely összeegyeztethetetlen a szabad mozgáson alapuló schengeni logikával. Olyan határellenőrzés pedig nincs, ami csak a migránsokat ellenőrzi, hanem az mindenkire, így ránk is kiterjed. A kvóta tehát az egyik legfontosabb uniós vívmánynak a végét jelenti.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ezt nem látja Brüsszel? Mindezek ellenére miért ragaszkodnak a kvótához?
De, Brüsszel ezt pontosan látja, ugyanakkor az a célja, hogy a szupranacionális szint megerősödésével járjon a válságkezelés. Az összes gyógyszer, amit az uniós bajokra kínál Brüsszel az az, hogy a tagállamok szuverenitásának rovására egyre bővíti az Európai Unió központi intézményeinek hatásköreit. Ez az egyetlen megoldás, amit ők működőképesnek gondolnak. Ezen a ponton kulcsfontosságú a magyar és a kelet-közép-európai perspektíva. Ahogy említettem, jelenleg egy európai szintű vita zajlik: valaki az Európai Egyesült Államokban hisz, valaki a nemzetállamok Európájában. Nekünk, kis országként azt kell látnunk, hogy egy szupranacionális szint az mindig a nagy tagállamoknak és a centrumnak kedvez. Az erőegyensúlyt úgy változtatja meg, hogy a nagy tagállamok és a centrumországok domináns pozícióba kerülnek, és a periféria még inkább perifériára szorul, az érdekérvényesítés is gyengébb lesz. Egy német lehet föderalista, lehet szuverenista, de egy kis kelet-közép-európai tagország állampolgára ezt nem teheti meg. Aki Magyarország jövőjében gondolkozik, az nem tehet ilyet, mert az automatikusan a pozícióink vesztésével jár. A vita tehát nemzetstratégiai jelentőségű.
Igen, de ha például a kvótával párhuzamosan Brüsszel arról is dönt, hogy a menekült minden országban ugyanakkora összegű szociális juttatáshoz, segélyhez jusson, akkor működhetne a kvóta? Ilyen egységesítés is elindulhat?
Ennek a realitását nem látom. Ez olyan mértékű gazdasági átrendeződést feltételez, amelyre nincs lehetőség. Én ezzel ellentétes folyamatokat látok, amik durván befolyásolják a munkavállalók helyzetét. Uniós szinten felmerült ugyanis a menekült minimálbér kérdése. A munkaerő szabad áramlása nem rossz a centrumországoknak, de a probléma azzal van, hogy a külföldi munkavállalóknak is ugyanolyan munkabért kell fizetni, mint amit a hazaiaknak fizetnek. Ez a megoldás nem csökkenti a bérköltségeket, pusztán a munkaerőhiány problémáját képes orvosolni. A menekült minimálbér ugyanakkor jóval alacsonyabb mértékű lenne, mint például a mostani német minimálbér. Ha ez az ötlet is megvalósulna, akkor a másik uniós jog is léket kapna, ez pedig a munkaerő szabad áramlása. Ezzel a kelet-európai munkavállalók ki is szorulnának a centrumországok munkaerőpiacáról, és elkezdődne egy nagy volumenű visszaáramlás az anyaországba. Márpedig ha egy ilyen elindul, akkor annak komoly következményei lesznek.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A migráció okozta társadalmi feszültségek okozhatnak politikai földrengéseket, a tagállami választások eredményezhetnek elitcserét?
Radikális politikai elitcserének egyelőre nem látom a nyomát, de az jól látható, hogy jelenleg az Európai Unióban a legfőbb töréspont az EU-s polgárok és az uniós elit között van. Ebben az évben három tagállamban is lesz népszavazás, amely erre a logikára fűztető fel. Áprilisban Hollandiában lesz népszavazás, amely arról szól, hogy az uniónak, mint a nemzetek fölötti szervezetnek joga van-e eldönteni, hogy a közösség hogyan viszonyuljon Ukrajnához. Júniusban az Egyesül Királyság szavaz a brit kilépésről, ahol arról döntenek, hogy a nemzeti érdekek megfelelően jelennek-e meg Brüsszelben. A harmadik lépcső lesz a magyar népszavazás, a magyar kvótareferendum.
Amelyen négymillió ember szavazata szükséges az érvényességhez, és ha ez nem lesz meg, akkor…
Értem, mire gondol, de én ezt nem így látom. Persze, a részvételi arány fontos, de hogy eléri-e az érvényességi küszöböt a népszavazás, az azért mellékes, mert ennek a referendumnak egy európai diskurzusban van jelentősége.
Most a közösségben végre mi magyarok is fontosak vagyunk, és nem egy magyar ügy miatt. Európai ügy élére álltunk, jelenleg az uniós politikában, közbeszédben a magyar álláspont a releváns például a német javaslatok mellett. Most egy európai vitát tudunk befolyásolni. Ha ezt sikerül megtámogatni kellő súlyú választói akarattal, akkor másodlagos, hogy a népszavazásnak egyébként milyen jogi kötő ereje van, mint ahogy az is másodlagos, hogy meglesz-e a négymillió szavazat. A magyar kvótareferendum tud egyet tolni az európai vitán, és ez fontos.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS