Ismét Orbán Viktort bírálta Angela Merkel német kancellár, ezúttal a tegnapi Merkel-Schulz televíziós vitában ment neki a magyar miniszterelnöknek. A kormányfő és politikája már a vita kezdetén szóba került, Merkel pedig a következőképpen emlékezett a 2015-ös eseményekre: “Orbán Viktor elvette a menetjegyeket a Budapesten lévő menekültektől, egyszer csak nem engedte, hogy elinduljanak a vonatok. Tudtuk, hogy Magyarország nem hajlandó szolidárisan részt venni a menekültek ellátásában, 2015. szeptember 4-én ezért döntöttem úgy, hogy beengedem Németországba a Magyarországról gyalog elindult menekülteket”. Úgy tűnt, a vita során a felek nem is egymással álltak vitában, hanem közösen mentek neki az „ott se lévő harmadiknak”, Orbán Viktornak és Donald Trumpnak. Alig három héttel a német választások előtt érezhető volt, hogy nem két egyenlő esélyes szócsatáját halljuk, hanem egy olyan emberét, aki 12 éve vezeti Németországot, egy olyannal, aki ugyan nagyon szeretné elvenni tőle a munkahelyét, de ő sem gondolja már komolyan.
Másfél órás vitában mérte össze erejét és alkalmasságát vasárnap este Angela Merkel, a kormányzó CDU és Martin Schulz, a kormányzó SPD nevében. A vita kimondottan különösre sikeredett, ugyanis a két fél végig tartózkodott egymás támadásától, kritikájától, viszont annál többször került elő a migránsválság, benne természetesen az aktuális európai főgonosszal, Orbán Viktorral. És bónusznak pedig ott volt Donald Trump, aki meg a kontinensen kívüli gondokért felelős egyszemélyben.
Az SDP vezérének fő mondanivalója az volt, hogy Donald Trump a krízis szélére sodorta a világot, és nem lehet bízni abban sem, hogy megoldja az észak-koreai válságot. Amikor Merkelt a moderátor arról kérdezte, hogy milyen értékeket vall közösnek az amerikai elnökkel, a jelenlegi kancellár nem adott egyértelmű választ, inkább az éghajlatváltozásról beszélt sokat, illetve erős véleményt fogalmazott meg a charlottesville-i eseményekkel kapcsolatban. A kancellár a koreai félszigeten kialakult válsággal kapcsolatban csak annyit sikerült kipréselnie magából, hogy “csak a békés megoldásban hisz”. Ez persze Trump megoldásával szöges ellentétben áll, így nyilvánvaló, hogy kijelentésével az amerikai elnöktől akart elhatárolódni, aki viszont semmilyen eszközt nem zár ki.
Fotó: Sky News
Merkel a vita során végig magabiztosnak tűnt, ami annak köszönhető, hogy az elmúlt hónapok felmérései rendre őt és pártját nevezik toronymagas esélyesnek. Egyes jelentések szerint az CDU jelenleg 40 százalékos támogatottságot élvez, vagyis jó eséllyel ők lesznek abban a pozícióban, hogy kormányt alakíthassanak. Schulz pártja ezzel ellentétben jelenleg a szavazók nagyjából 20 százalékát érdekli.
Nemrég még az volta kérdés, hogy Merkel vajon képes lesz-e visszaverni a két oldalról érkező támadásokat, vagyis a balról előzni próbáló SDP-t, illetve a jobbról közelítő AfD-t, azonban a kancellárnak sikerült egy stabil, alacsony kockázatú kampányt vinnie, amely eloszlatta a kételyeket, ez a hangulat pedig az esti vitában is visszaköszönt. Schulznak valószínűleg le kellett volna mosnia vitapartnerét, hogy legalább a valós verseny látszatát fenn tudja tartani, ez azonban nem sikerült: a volt EP elnök nagyjából csak azzal tudott érvelni, hogy “ugyanazt csinálta volna az elmúlt időszakban, mint versenytársa, csak sokkal sikeresebben”. A migrációs válsággal kapcsolatban ki is fejtette lelkesen, a külső határok lezárása helyett egy közös, uniós bevándorlási jogi rendszert kell kialakítani, kanadai, amerikai és ausztrál mintára. A témával kapcsolatban természetesen ismét előkerült hazánk. Schulz kijelentette, “nem mehet tovább”, hogy olyan tagállamok, mint Lengyelország és Magyarország támogatást kapnak az EU-tól, de elutasítják a szolidaritást.
Angela Merkel a vádbeszédet kiegészítette azzal a megfontolt semmivel, miszerint az uniós külső határok ellenőrzése mellett az EU-Törökország menekültügyi megállapodáshoz hasonló együttműködéseket kell kötni a többi tranzitállammal is.
Fotó: Politico Europe
Schulz a vita egy pontján ismét elővette az “ugyanazt, de sokkal jobban” érvet saját maga mellett, ami hasonlóan demagógra sikerült, mint Botka László “fizessenek a gazdagok” szlogenje. Kijelentette: egy egyenlősítőbb gazdasági modellre van szüksége Németországnak, mert annak ellenére, hogy “Németország gazdag ország, sajnos nem mindenki gazdag benne”.
A vitában Orbán Viktor neve – tekintettel az ország előtt álló gondok mennyiségére – aránytalanul sokszor hangzott el. Angela Merkel a közelmúltunkat román akadémistákat megszégyenítő kreativitással úgy írta át, hogy az általa vázolt szekvenciában már nem is ő volt a hibás, mikor meghívta országába a harmadik világ összes lakóját, hanem “Orbán Viktor elvette a menetjegyeket a Budapesten lévő menekültektől és egyszer csak nem engedte, hogy elinduljanak a vonatok”, és “tudtuk, hogy Magyarország nem hajlandó szolidárisan részt venni” a menekültek ellátásában. Schulz mindenre azzal replikázott, hogy ezt a gonosz kalauzt a CDU testvérpártja, a CSU díszvendégnek hívta meg, tehát Merkel maga is egy kicsit össze van orbánozódva.
Összegezve úgy tűnik, Angela Merkel szerepelt jobban a tévévitában, amely a szeptember 24-i szövetségi parlamenti választást felvezető kampány legfontosabb nyitóeseménye volt. Schulz sem érezte hibátlannak a teljesítményét, amit azzal magyarázott, hogy sok témára nem maradt idő, így véleménye szerint még egy vitát kellene tartani. Kérdés, hogy van-e értelme Orbán Viktor nélkül azt megtartani?
Forrás: The Washington Post, MTI, Politico; Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS