A Mandiner információi szerint a magyar miniszterelnök levélben jelezte Angela Merkelnek, hogy kész megvétózni az uniós költségvetést és a helyreállítási alapot is, amennyiben jogállamisághoz kapcsolódó, teljesen definiálatlan és meghatározhatatlan feltételekhez kötik az egyes tagállamoknak szánt források kifizetését. Mint ismeretes, az Európai Unió Tanácsának német soros elnöksége és az Európai Parlament (EP) tárgyalói ilyen kitételeket tartalmazó megállapodásra jutottak az uniós források elosztásáról. Ezek az alapvetően politikai alapú támadásokra szánt feltételek első sorban Magyarország és Lengyelország megregulázását szolgálnák, ha elfogadják.
A tervezet szerint, ha az Európai Bizottság a jogállamiság megsértését vagy annak kockázatát érzékeli valamely tagállamban, akkor kezdeményezheti a szankciós mechanizmus elindítását. A szankciókról, így az uniós források esetleges felfüggesztéséről pedig a Tanács döntene minősített többséggel (Magyarország és Lengyelország tehát nem tudna vétózni).
A lengyelek már jelezték: készek a vétóra
A jogállamisági kritériumokat tartalmazó megállapodást európai parlamenti és tanácsi rendelet közös formájában tervezi elfogadni az EP és a Miniszterek Tanácsa, kihasználva az EU rendkívül bonyolult és már felpuhított döntéshozatali rendszerét. Ehhez a Tanácsban elegendő a minősített többség is, magát a jogállamisági mechanizmust tartalmazó rendeletet tehát Lengyelország és Magyarország nem tudja megvétózni. Csakhogy a Többéves Pénzügyi Keret (az EU hétéves költségvetése), valamint a 750 milliárd eurós járványügyi csomag, a Next Generation jóváhagyásához már egyhangúság szükséges az Európai Tanácsban. Ez utóbbiak esetében tehát már van lehetőség a tagállami vétóra.
Ezt a jogi lehetőséget kihasználva Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő már pénteken határozottan reagált és jelezte: vétózni fog a Tanácsban, amennyiben nem születik a lengyel elvárásoknak megfelelő megállapodás az uniós kifizetések feltételrendszeréről.
Orbán Viktor is vétóra készül
A Mandiner információi szerint mindezek nyomán Orbán Viktor miniszterelnök levélben fordult a jelenlegi, valamint a jövő évi soros uniós elnökséget ellátó országok, azaz Németország, Szlovénia és Portugália vezetőihez, továbbá Charles Michelhez, az Európai Tanács és Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez. Írásában a kormányfő előrevetítette: bár Magyarország elkötelezett az együttműködésben, a fejlemények tükrében a júliusban elfogadott csomaghoz szükséges egyhangúságot nem tudja biztosítani.
A kormányfő ezzel lényegében bejelentette a vétót. Vagyis azt, hogy az uniós kifizetések jogállamisághoz kötését célzó rendelet elfogadása esetén megvétózza a Többéves Pénzügyi Keretet és az uniós járványügyi csomagot, a „Next Generation EU” programot is.
A miniszterelnök érvelésének lényege, hogy veszélyezteti a tagállamok közötti bizalmat, emellett Magyarország érdekeit a jogállamisági feltételrendszer beemelése a következő hétéves költségvetésbe, illetve a járványügyi mentőcsomagba. Megerősítette: hazánk számára alapvetőek az olyan közös értékek, mint például a jogállamiság, ezek számunkra a demokrácia alapját jelentik, ám érvényesülésüket és alkalmazásukat a magyar embereknek kell megítélniük. Akik erre ugyanúgy képesek, mint bármely más európai nép.
Úgy tudjuk, levelében Orbán kitért arra is, hogy a magyar jogrendszert az unió illetékesei korábban teljes mértékben átvilágították az európai standardok szempontjából, és valamennyi vitás kérdésben megegyezés született. Az EP mégis kezdeményezte hazánk ellen a hetes cikkely szerinti eljárást, ennek keretében pedig a kormány az elmúlt két évben több száz oldalnyi tisztázó dokumentumot terjesztett elő. Lényegében hiába, mivel komoly érdeklődés nem volt a válaszaink iránt az Általános Ügyek Tanácsában. A kormányfő levelében kifogásolta azt is, hogy az Európai Bizottság közelmúltban megjelent jogállamisági jelentése nem a tényeken alapult, abban sokkal inkább politikailag motivált, a hazai ellenzéktől és a Soros György által finanszírozott szervezetektől már ismert vádak kaptak helyett Magyarországgal szemben.
A miniszterelnök úgy látja, mindezek nyomán körvonalazódik egy olyan eszköz, amellyel akár egyes országok demokratikus választási folyamataiba is be lehet avatkozni.
Nothing is agreed until everything is agreed
Semmiről nincs megállapodás, amíg mindenről nem állapodunk meg – Orbán Viktor szerint ez volt eddig az unió kialakult gyakorlata, amivel most szembemegy a jogállamisági kritériumrendszer leválasztása a júliusi megegyezésben foglaltakról. A júliusi kompromisszumnak ugyanis éppen az volt a lényege, hogy egyszerre születik döntés a jogállamiság kérdésében, valamint a Többéves Pénzügyi Keret és az uniós járványügyi csomag vonatkozásában. Ezt rúgta fel az EP és az Európai Unió Tanácsának német soros elnöksége a mostani javaslattal.
A kormányfő azt is sérelmezi, hogy a tervezett szankciós mechanizmus olyan, jogilag homályos definíciókon alapul, mint például „a jogállamiság alapelveinek sérelme”. Orbán szerint az ilyen, nehezen meghatározható fogalmak lehetőséget teremtenek a politikai visszaélésekre, és sértik a jogbiztonság követelményét. A kormányfő szerint, ha ez így marad, a magyar kormánynak nincs más választása, mint hogy a júliusi csomag többi elemét is elutasítsa.
Orbán javaslatokat is tesz a levélben egy esetleges új szankciós mechanizmus esetére
Szerinte az Európai Bizottságnak – miután minden szükséges eszköze megvan ahhoz, hogy önállóan járjon el – nem lenne szabad külső szereplők, így nem kormányzati szervezetek véleményére hagyatkozva döntenie a különböző, tagállamok elleni szankciókról. Brüsszel jelenleg olyan szervezetektől kölcsönzi a hitelességét, amelyek semmiféle demokratikus felhatalmazással nem rendelkeznek – utal a miniszterelnök a bizottsági jelentéshez szellemi muníciót biztosító Soros-szervezetekre. A miniszterelnök szorgalmazza továbbá, hogy a kifizetési feltételrendszer csak azokra az esetekre vonatkozzon, amelyek ténylegesen és közvetlenül érintik az EU pénzügyi érdekeit. De indítványozza azt is, hogy teremtsék meg a jogorvoslat lehetőségét a tagállamok számára.
Ez azt jelentené, hogy a Tanács által hozott szankcionáló döntéseket az érintett tagállam megtámadhatná az Európai Bíróságon. A fellebbezés pedig halasztó hatállyal bírna, vagyis az esetleges szankciók felfüggesztésre kerülnének mindaddig, amíg a Bíróság nem dönt.
Forrás: mandiner.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS