Mi a fenét keresnek a dán gyarmatosítók Grönlandon?

Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértő igen tanulságos kérdése ez, amely rámutat arra, hogy mennyire jóvátehetetlenül európai a nézőpontunk. Hasonló marhaságok még, Grönland a grönlandiaké, Grönland az őslakosoké, Grönland azoké, akik elég régóta élnek ott.
A dánok egyébként közismert európai kultúrnép, amely gyarmatosítóként is az egyetlen igaz civilizáció szellemét igyekezett terjeszteni. Nyilván ennek részeként kell felfogni azt a hatvanas évek végén végrehajtott dán állami programot, amelynek során igyekeztek Grönland lakosságának túlszaporodását megakadályozni, természetesen csak a természeti környezet megóvása érdekében. Természetesen a projekt az őslakosokat, az inuitokat érintette, egészen véletlenül.

Grönland kié lehetne még?
Egyébként ebből is látszik, hogy Dánia mennyivel fejlettebb társadalom, mint a miénk, hiszen nálunk, a rohadt népelnyomó, kommunista Kádár-diktatúrában akkortájt vezették be a gyest. Még szerencse, hogy nem dán gyarmat voltunk akkoriban, hanem orosz. Persze enyhén gúnyolódom most, de ideje lenne mindenkinek végre megtanulnia, hogy az álláspontját általában az üléspontja határozza meg, két különböző okból is sokszor, egyrészt hogy miképp szocializálódott, másrészt sokak esetében pedig az, hogy azzal a szervével gondolkozik, amely egyébként a az ülésre van szakosodva. Ez meg azért is rossz, mert az ülésnél összenyomódik a vonatkozó régió és még drasztikusabban romlik a vonatkozó régió vérellátása. Szerencsés nyelvünkben erre van külön kifejezés is.
Induljunk ki abból, hogy mi következik a felismerésből, hogy az erősebb kutya csaja lesz jogosult gyesre? Sok érdekes következtetés adódik ebből, például az, hogy érdekünk-e az USA erősödése, valós erősödése és ezzel párhuzamosan az erejének a látványos bemutatása? A kedvenc viccem máig az, amelyből kiderül, hogy Móricka szovjet katona szeretne lenni. Értelemszerűen abból a belátásból, hogy milyen hadifogságba is szeretne esni. Ha a kedves olvasó elvégzi a tesztet magán és mondjuk az orosz, kínai, román, amerikai négyesből az utolsót ikszeli, akkor bizonyára helyesli, hogy Amerika erőt mutat. Persze ésszel, tehát komolyabb háború nélkül, vagyis ott, ahol tényleg ő az erősebb kutyus.
A realitások, amelyeket utálunk, mert igen szemetek tudnak lenni, azt mutatják például, hogy Ukrajnába a Biden kormányzat nem a legerősebb kutyát küldte, ha egyáltalán, és nem is lett a kikutyakozmetikázott spániel kislány elszeretve Putyintól. Putyin persze egy bántalmazó, de Bidenék csak azt érték el az udvarlásukkal, hogy az Ukrajnácska nevű, egyébként sunyin harapós kis dögöt Putyin agyba-főbe veri rendszeresen. Azt hiszem itt hagyom abba a sztori kutyás mondásba préselését.
A világrendváltás oka egyébként az, hogy több új szereplő észrevette, hogy az USA és persze a csatolt részek, vagyis Európa, egy csomó dolgot tekint úgy a sajátjának, hogy azt nem tudja és nem is akarja megvédeni. Csak visítozik, mint a fürdőben dolgozó hölgy, ha valaki nekiáll emberkedni ott ahol még száz éve, és már száz éve ő volt az úr, de nem igazán megy a behatolók közelébe.
Trump újítása a hülye demokraták után az, hogy fog egy baseball ütőt és a saját mezsgyéje környékén eltöri a térdét annak, aki ugrál. Európának egy leégett fejű gyufaszálja van ugyanerre a célra. Amit már bő tíz éve el is sikerült törni. Az EU elitje úgy visítozik Grönland miatt, hogy az amerikaiak baseball ütőjéről készült 1990 előtti fényképet mutogatja mindenkinek (tisztes távolból), aki elfárad az EU határaiig, vagy esetleg befárad a nyugat-európai nagyvárosokig megnézni, hogy a népe hol is fog lakni majd pár év múlva.
Azonban a hódítók, az agresszív vallások vezetői nem hülyék, hanem szimplán elmebetegek, akiket nem érdekel, hogy hányan halnak bele a sajátjaikból abba, hogy pár száz kilométerrel távolabb legyen kitűzve a zászló. A hülye nyugati civilizáció egyik legjobb értéke volt, hogy véralgebrailag elég magas árfolyamon váltotta át a saját lakosságának, a saját katonáinak az értékét. Az USA társadalma akkor fordult végképp a vietnámi háború ellen, amikor, talán a Ted offenzíva után, nyilvánosságra került a heti veszteséglista. Azon a héten több, mint 500 amerikai esett Vietnámban.
Az USA még nagyon erős, valószínűleg messze a legerősebb katonai hatalom a Földön, de ez nem örökös, ezt a tényt és ezt a hitet rendszeresen meg kell mutatnia az ellenségeinek és a szövetségeseinek egyaránt. Venezuela és Grönland olcsó győzelmek lehetnek, és megmutatják mindenkinek, hogy az amerikai kormány most éppen nem a szabályokon alapuló világrend illúziójától szenved.
Nagyon sajnálom azokat az Inuit nőket, akiket erőszakkal sterilizáltak, ráadásul a kor színvonalán, tehát elég barbár módon. De annál azért sok rosszabb dolog történhet velük, hogy egyszer csak arra kelnek fel reggel, hogy már amerikai állampolgárok. Csak az számít, hogy mi stabilizálja a jelenleg instabil világunkat. De a grönlandi balhéról sem tudjuk előre, hogy merre visz.







