Puzsér Róberttel nehéz nem ezoterikus beszélgetést folytatni. Ezoterikus abban az eredeti értelemben, hogy csak a beavatottak, a kiválasztottak érthetik. Kicsiny hazánkban viszont mindenki beavatottnak és kiválasztottnak számít a saját szektája akolmelegében, ezért mindenki megérthet belőle valamit, vagy amit akar. A szélsőközép, a senkitől sem függés főpapjával, a morál berzerkerével a kampányhajrában készítettünk rendhagyó és szókimondó interjút Orbán Viktorról, a simicskizmusról, az elátkozott huszadik századról, az ellenzék utolsó reményéről, a függetlenség őstoposzáról. Szinte semmiben nem értettünk egyet, de beszéltünk egymással és ez már valami.
PS: Mit tippelsz, mi lehet G. Fodor Gábor kedvenc itala?
Puzsér Róbert: (nevet) Biztos valami alkoholmentes. Áfonyalé? Baracklé?
Úgy hallottam… (Felemelem az asztalon előttem lévő kólásüveget. Néz rám.)
Coca-Cola? Ne bassz, ez túl kézenfekvő! A folyékony kapitalizmus.
Nyilván Amerikából hozatja, mert ott még eredetinek számítanak az összetevők. Gondolom, imádja a kólát.
Kivéve, amikor szabadságharcot kell folytatni ellene.
A NER szerintem egyfajta Rorschach-teszt az ember számára. Szélsőséges reakciókat vált ki. Mi ad neki stabilitást, mitől működik?
A nemzeti együttműködés rendszerének a szent szükségszerűség ad stabilitást és legitimitást. Ez a szükségszerűség az ideológiája. Így valójában nincsen ideológiája. Pont ettől olyan stabil. Bármi helyes lehet, amit a szükségszerűség, a hatalmi érdek megkíván. Mert mi volt a NER 2012-ben, és mi most? Két teljesen különböző dolog. Mégis: az a NER is a magyarság megmentője volt, ahogy ez is. Hogy mitől? Ez folyamatosan változik. Majd meglátjuk, majd kitaláljuk, hogy 2022-ben mitől kell megmenteni a magyarságot – de egyet már tudunk: Orbán Viktor lesz az, aki meg fogja menteni. Ez a NER. A NER valójában az intézményes korruptság, az intézményes megalkuvás és szolgaság rendszere. Ezek tartják egyben. Ebben az országban, ezekre az erőkre mindig is lehetett rendszert építeni. Orbán Viktor biztos kézzel nyúlt a kádárizmusban, a horthyzmusban és a dualizmusban bejáratott hatalmi eszközökhöz. Kicsoda a magyarságnak Orbán Viktor? A megmentője. Hogy mitől kell megmentenie, az a rész még ki van pontozva, de majd kitöltjük. Jól látszik, hogy ez a működés mennyire elvtelen: nem a megmentéshez tartozik a megmentő, hanem a megmentőhöz a megmentés. A megmentő pedig folyton itt van, és folyamatosan megment minket. Ilyenkor azért adódik néhány elég kézenfekvő kérdés: Biztos, hogy meg kell minket menteni? Biztos, hogy megment minket? És tőle ki fog minket megmenteni? Mert az biztos, hogy nem a Gyurcsány, basszameg.
De ez a mentális állapot, amiről beszélsz, nem csak jobboldalra, (kvázi) a mind hithű, az antagonisták impotenciája miatt újraszerveződő kényszerfideszesekre jellemző, hanem az egész nemzetre. Az ellenzék szeméttömörítőben zsugorított műanyagként nyolc éve azt várja, amit te, azaz, hogy végül ki ment meg minket Orbán Viktortól? Mi ennek a jelenségnek az oka?
Ez egy nagyon rossz dilemma, amiben az ország már huszonnyolc éve benne van. A huszadik századból örököltük – már akkor a fasisztáknak kellett megmenteni minket a kommunistáktól, és a kommunistáknak a fasisztáktól. De egyik sem tudott megmenteni minket a másiktól, mert a fasisztákat valójában a kommunisták, a kommunistákat meg a fasiszták okozzák. Ezekben a rossz huszadik századi válaszokba vagyunk még mindig bezárva. Csakhogy a nemzetiszocializmusnak nem a bolsevizmus az ellentéte, és a bolsevizmusnak nem a nemzetiszocializmus, hanem mindkettő közös ellentéte a liberális polgári demokrácia. Tudod, amikor az inga egyik végponttól a másikig leng, akkor pont közepén gyorsul fel a legjobban – pedig épp ott kellene kifeszülnie. Ez az a pont, amit a politika és a társadalom harminc éve kerül. Ez a rossz válaszok rutinja. Orbán Viktor pedig megnyerte a polgárháborút – ez az igazság.
Puzsér Róbert műsorvezető, kritikus, az általa teremtett szélsőközép ideológia képviselője. Fotó: Horváth Péter Gyula
Mi (vagy ki) lenne a harmadik út? Simicska Lajos?
Ugyan már! Simicska Lajos nem egy út. Simicska Lajos nem több, mint egy eszköz.
Neked is?
Persze. Miért, minek kellene lennie? Identitásnak?
Van, akinek már az.
Hagyjuk már ezt. Ilyen nincsen.
Nincsen simicskizmus? Ez csak egy habonyista blöff?
Az alapvető különbség az, hogy Simicska Lajos nem állítja, hogy lenne simicskizmus, az orbánizmust meg orgánumok és választópolgárok tömegei állítják anélkül, hogy lenne. Az orbánizmus egy blöff, a simicskizmus meg nincs. A Simicska egyszerűen egy vállalkozó, aki befektet a politikába. Korábban a Fideszbe fektetett, aztán a Fideszből kitúrták, ezért most a Jobbikba fektet. Simicska eszköz volt mindig is. Eszköz volt Orbán Viktornak, és most eszköz Vona Gábornak – meg eszköz mondjuk, nekem. Csak hát itthon ezeket az eszközöket általában elég nemtelen módon használják, ami nem csoda.
Ezeket a válaszokat csak nem Simicska íróasztal-fiókjából olvasod? Azért az fura nekem, hogy Simicskát ennyire kérlelhetetlenül, pragmatikusan – értelmiségi módjára – piaci fundamentalistának állítod be, akinek az elve, az erkölcse a tőkeáramlás, a tőke szabad útja, amerre a pénz folyik, arra keresi a politikai, erkölcsi likviditását ő is. Nem az van, hogy az igazság pont olyan kétbites, mint aminek látni lehet, és valójában ő használ fel titeket a vendettájához?
Nyilván sértett a csávó, de ne felejtsük el, hogy a sértettség nem rak össze akkora vagyont, amekkora neki van. Ha hosszú távon, kitartóan hallgatna a sértettségére, eltékozolna mindent, amit fölhalmozott. Neki pedig eszében sincs eltékozolni a vagyonát. Ezt úgy mondom, hogy soha életemben nem beszéltem Simicskával egy szót sem, egyáltalán nem ismerem. De az biztos, hogy fűti az elégtétel vágya. Igazából arról van szó, hogy az érdekeltségeit átcsoportosította a Fideszből a Jobbikba. Szerintem most arra számít, hogy 2019-re a Jobbik megerősíti pozícióját az ellenzék élén, és másfél év múlva, Tarlós elveszíti a fővárost, egy raklapnyi vidéki önkormányzatot pedig behúz a Jobbik. Onnan aztán majd jönni fognak a megrendelések a cégei felé, és folytatódik a megszokott nagyüzem. Vissza akar állni az üzembe, az alapjáratba. Vissza akar térni az ország gazdasági elitjébe.
Akkor hazudott, amikor azt mondta, hogy Orbán Viktor átlépte a képzeletbeli vörös vonalat? És ezt ő nem tűrheti tovább?
Őszintén azt hiszem, hogy Orbán kiszorította őt a NER-ből. Simicska Lajos hatalma akkora volt, hogy az már Orbán Viktor személyes ambícióit sértette. A miniszterek hozzá jártak beszámolni, már volt egy kézzel fogható árnyékhatalma Orbán háta mögött. Mert anno ez volt a deal kettőjük között. Ők ledealelték egymás közöt Magyarországot, azaz minket. Simicska pedig igényt tartott a saját jussára. Csakhogy Orbán a 2014-es győzelem után már olyan hatalmasnak érezte magát, hogy azt mondta: kiszorítom Lajost, a többi oligarcha pedig nem fogja sem hatalomban, sem befolyásban megközelíteni Simicska egykori hatalmát és befolyását. Orbán tanult a korábbi hibáiból, abból, hogy ezt az embert kiskirállyá tette, mert ebben az országban nem lesznek többé kiskirályok, csak egyetlen nagy király: Orbán Viktor.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Ez érinti a vagyonelosztás, az oligarchák kérdését. Arra gondolok, hogy Magyarországon van egy belátható, felmérhető és szűkösen elosztható tőke, ami többször is gazdát cserélt a „rendszerváltás” óta. Te még mindig azon az állásponton vagy, hogy az oligarchák veszélyesek? Osszuk el újra, aprózzuk fel a pénzt, és csináljunk sok-sok kis útszéli milliomost, akik majd nem tudják megvédeni magukat, akiket felvásárol a külföldi nagytőke?
Úristen! Ez nagyon rossz kérdésfelvetés. Ezt ne a politika döntse már el! Az már régen rossz, ha a politika dönt arról, hogy kik lesznek gazdagok. Hát, basszameg, ennek a piacon kellene eldőlnie!
De milyen piacon, miről beszélsz? Ez milyen idealista szöveg már?!
Hogyhogy milyen piacon? Hát a szabad piacon.
Értem, tehát a nagybetűs SZABAD PIACON. Na, jó. Ott volt a rendszerváltás pillanatában a felhalmozott állami vagyon, ami ért annyit, amennyit, aztán még kevesebbet.
Aha, talán nem kellett volna kabátgombokért eladni. Gyurcsányoknak.
És akkor ki vette volna meg? A labancok nagyvállalatai? Külföldi nagytőke, multinacionális részvénytársaságok? Mi maradt volna itt? Szerintem semmi.
Az nem merül fel, hogy esetleg állami kézben lehetett volna tartani? Hogy az állam ott maradhat a piacon, mint egy szolgáltató? Amilyen a Peugeot Franciaországban? Ugye az a cég erősen jelen van a piacon, ugyanakkor francia állami tulajdonban van. Ilyenre is látunk példákat. Miért kell mindenáron eladni? Ki mondta, hogy az állam nem vehet részt a kapitalizmusban? Az régen rossz, ha az állam hizlalja fel a tőkéseket. Az volna a jó, ha arra törekedne, hogy az oktatást fejlessze, ennek köszönhetően Magyarországon is lennének piaci innovátorok, akik jól értékesíthető szolgáltatásokat nyújthatnának, így az országnak lehetnének olyan brandjei, amelyek felpörgetik a gazdaságot. Hogy az állam oligarchákat hízlal fel a politikusok haveri köréből – ez nem Európa, ez szovjet Közép-Ázsia.
Ez volt az örökség. Hogyan lehetett volna ezt megkerülni? Itt kiépített titkosszolgálati háttér volt a ruszkik idejéből. A szovjetek politikai-gazdasági mechanizmusai érvényesültek, mint bárhol a keleti blokkban.
Elsőként a politikai garnitúrát kellett volna eltávolítani. Azt kellett volna mondani, hogy akik az államszocializmus idején kompromittálódtak a hatalommal, mostantól semmilyen közfunkciót nem viselhetnek. Az összes komcsi gazembert el kellett volna zavarni. Most meg föl lett töltve velük a politikai elit. Úgy a Fidesz, mint az MSZP és a DK – az MSZMP három még fennálló utódpártja. El kellett volna számolnunk a múltunkkal, nyilvánosságra kellett volna hoznunk az ügynökaktákat. Le kellett volna zárnunk a mocskos huszadik századot. Csakhogy nem ez történt, mert a politikai elitnek túl értékes volt a titkoshálózatok információbázisa és támogatása. Valójában soha nem kaptuk vissza az országot a hálózatoktól.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Te tényleg úgy beszélsz, mint egy idealista. Hová lett a politikai realizmusod? Lehetetlen lett volna feladni a szolgálatok kapcsolatrendszerét, ha akarom: védelmét. Ez még Bezzegromániában sem sikerült, a forradalom, a vér árán sem. Ezek politikai irrealitások. Vágypolitizálásnak tartom azt, amiről beszélsz. Egy harmadik rendszerváltást is akarsz?
Igen. És ha azt is elcsalják, akkor egy negyediket. Sosem késő. Most is meg lehetne lépni a rendszerváltást. Csak hát kinek van bátorsága azt mondani, hogy Orbán lepaktált a hálózatokkal? Kinek van egyáltalán elegendő politikai kreditje Magyarországon ahhoz, hogy ilyet mondjon? Még a Jobbik se mond ilyet. Ehhez ma már túlságosan is meg akar felelni a posztkomcsi elitnek.
Azért az feltűnt, hogy a Jobbik szóba se kerül a „bűnösök” között. Milyen inkvizítor vagy te, Robi?
Azt azért ne mondjad már, hogy a Jobbik egy komcsi utódpárt!
Ha nem is utódpárt, de roncspárt, a rendszerváltás üzemhibája, mellékterméke. Nekik is megvannak a maguk jóvátehetetlen ősbűneik. A 2006 lendületéből, ébredéséből született mozgalmat átmenetek nélkül hátrahagyták a szavazatbetakarító droidoknak. Vona úgy váltott profilt, mint pánikoló gömbhal a kontúrját.
Vona egy szellemi-ideológiai útkeresésben van. Ott fogja megtalálni önmagát, ahol a hatalmat. Itt minden egy srófra jár. Orbán Viktor megmutatta, hogyan kell a hatalmat felépíteni és megtartani. Ezt követi, ezt próbálja utánozni Vona. A harmadik magyar köztársaság egy feladvány volt, és Orbán Viktor ezt a feladványt 2010-re megfejtette. Kirakta a Rubik-kockát, ha úgy tetszik.
Hagyjuk Vonát, mert tényleg mellékszereplő ebben a történetben, unalmas is. Beszéljünk Orbánról, a NER-ről! Mi volt a nagy megfejtés lényege 2010-ben?
El kellett vetnie az összes ideológiát – mindent, amit korábban gondolt. Ezeket egyenként, égő áldozattal kellett feláldoznia Habony Árpád előtt. Egy kosfejjel képzelem el Habonyt, egy fordított pentagrammával az oltáron. Látom, ahogy Orbán Viktor odatérdel elé, és azt mondja: fogok mindent, amit valaha is mondtam, amit valaha is gondoltam a világról, benyúlok a mellkasomba, kitépem a saját dobogó szívemet, leöntöm petróleummal, és meggyújtom. Közben Habony Árpád zsoltárokat énekel, értelemszerűen visszafelé.
Na ne már! Egy politikai intuitív, egy politikai okkultista?
Ilyesmi. Persze profánabb módon. A huszonegyedik század sokkal profánabb, mint a huszadik. Itt már nincsenek szeánszok.
De vannak.
Na, jó, akkor fogalmazzunk úgy, hogy a kor szeánszai a drága viszkis brainstormingok. De Habony nem pusztán egy marketing-kreatív – ő a megrontó. Ő az, aki elkérte Orbán Viktor lelkét, és cserébe megadta neki a hatalmat. Egy Mefisztó. Ez egy fausti alku. Adj nekem mindent, ami vagy, adj nekem mindent, amit gondolsz a világról, adj nekem mindent, amiben hiszel, amiben hittél valaha, adj nekem mindent, ami kedves neked, áldozd fel magad, a személyiséged, a lényeged teljesen nekem – és én odaadom neked Rómát. Amikor a Sátán megkísértette Jézust a sivatagban, ugyanezt kérte, és ugyanezt kínálta. Minden mefisztói kísértés ilyen. Faust még egy romantikus lélek volt, aki egy nő szerelmét kérte, de a mai korban már senki nem adja a lelkét egy nő szerelméért. Ezeket a nőket kilóra adják-veszik. Ma már csak Róma kell. Ez egyetlen deal, amit ma megkötnek: Rómát kérik. És Habony Árpád megadta, ami jár. Ez volt a nagy megfejtés – és ez mára kulturális-közéleti referencia lett a nyilvánosságban mindenkivel szemben.
Nem értékeled túl Habony Árpád szerepét és zsugorítod Orbánét, valóban övé lenne a hatalom?
Ötven méteres sugarú körben. De mondok a fentiekre egy példát. Leírom Karácsony Gergelyről, hogy ő az új Gyurcsány, csak karizmátlanabb és rosszabb verbalitású, de tulajdonképpen ugyanúgy nincsenek sem gátlásai, sem morális fenntartásai. Ez számomra egy teljesen friss tudás, az utóbbi hetek élménye. Csakhogy őt nem erre hozták. És én elhittem, hogy egy konszenzusos figura lesz. Őt Megyónak hozták, nem Gyurcsánynak. Csak amint megkapta a lehetőséget, felrepedt a kígyótojás. Ezt leírom, a kommentelők meg elkezdik okádni, hogy ne írjam ezt, mert akkor NER-lovag vagyok, aki az Orbánt tartja hatalmon, mások meg azt, hogy jó-jó, igazam van, de ezt most nem szabad leírni, mert akkor akadályozom a kormányváltást. Az önelveszejtés lett a kulturális referencia. Mert mi az állítás? Lehet, hogy igazad van, de ne írd le azt, mert ártasz az igazságoddal. Melyik világ az, ahol ártani lehet az igazság kimondásával? Megmondom: ez a világ még nem lett feltalálva. Az igazság jószándékú megvallásával még soha, sehol nem lehetett ártani. Csakhogy ma már mindenki habonykodik. Mi a recept? Megmenthető az ország, de ahhoz el kell veszejtened önmagadat. Ez a sötétség evangéliuma. A fordított üdvtörténet, amely a kárhozatot ostromolja. Méltó az antikrisztusi korhoz.
Ez a korszellem, ez a zeitgeist, ezt kell uralni, ez adja a szelet a politika vitorlájába, bármerre haladjunk is.
Valóban: Magyarországon mindenki kiszolgálja a tömeg mocskos tudattalaniját. Mindenki semmilyen liftzenét játszik – senki nem valósítja meg a rock’n’rollt a politkában.
Dehogynem. Ahogyan Ian Dury énekli: „Sex and drugs and rock and roll/ Is all my brain and body need…”
Magyarországon mindenki versenyt orbánkodik Orbánnal. Mindenki orbánabb akar lenni nála, és nem veszik észre, hogy ezt a versenyt ő mindörökké meg fogja nyerni, mert egyszerűen orbánabb ezeknél – jó hozott alapanyaga van hozzá.
Akkor mi lehet számotokra a megoldás?
Kezdjük azzal, hogy nem a mi számunkra – nem is tudom, hogy kiket értesz ez alatt –, hanem az európai, jogállami Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy közvéleménykutatási grafikonok helyett identitást kell Orbánnal szembeállítani. Nem kell akarni megszólítani mindenkit, mert akinek mindenki a célcsoportja, annak nincs célcsoportja. Meg kell mondani azt, hogy az én politikám ezeknek és ezeknek a csoportoknak lesz jó – nekik szól a politikám. A következő négy évben nekik lesz jó, az azt követő nyolc évben már ezeknek is, az azt követő harminc évben meg már mindezeknek jó lesz. Mondjuk el lehetne kezdeni igazat mondani. Csak tudod, amint bármelyik politikai erő elkezdene igazat mondani a zeitgeist egy politikai marketinges, egy gátlástalan, kokainista Ron Werber képében közbeszólna, hogy álljál már le, még meghallják! Ilyen körülmények közt tényleg csak a zeitgeist van. Ahogyan a grafikon hajlik, úgy hajlik a politikai gerinc. Csakhogy ezeket a referenciákat még Gyurcsány teremtette meg. Ő volt az első nagy politikai pankrátor.
Akkor Vona mi?
Lehet, hogy Vona is hasonló műveletet hajt végre. Önelveszejtésben van. Őszintén szkeptikus vagyok Vona színeváltozásával kapcsolatban. Csakhogy ha megkérdőjelezem Vona jogállami elkötelezettségét, akkor miért nem kérdőjelezem meg a korábbi elkötelezettségét a fasizmus iránt?
De akkor ez is nihil, üresség, egy semmi.
Vona Gábor alighanem soha nem lett akkora demokrata, amekkorának most láttatja magát, ahogy soha nem volt akkora fasiszta sem, anilyennek azelőtt mutatkozott.
De akkor kicsoda ő?
Mindenki abban a szükségszerűségben utazik, amiről beszéltem. Mindenki ezt hajszolja – Vona is.
Jó, akkor hagyjuk! De neki még kísértő sem kellett. Magától elbukott már a verseny legelején. Mivel, kivel érnéd be akkor?
Én már nagyon kevéssel beérném. Beérném egy gátlástalan politikus-pszichopatával, aki legalább européer és atlantista – például egy Lázár János számomra már most egy kurva versenyképes alternatíva lenne Orbán Viktorral szemben. Mert látom Lázárban a fenevadat, a gátlástalan politikai hazudozót, de az tagadhatatlan, hogy a csávó egy kulturált, nyugatos figura. Az ő kulturális normái nem Orbán Viktor kulturális normái. Lázárban a Coca-Cola közép-európai regionális igazgatóját látom, nem egy fehérorosz pártfőtitkárt. Lázár legalább nyugatra seftelne el minket, és nem keletre.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Brüsszelnek? A trónnak, amely pont ugyanabban az önelveszejtésben van, amiről beszélsz?
Ez identitás kérdése. Vagy már azt is feloldotta a zeitgeist? Kik vagyunk: Róma vagy Bizánc? Ez egy kurva egyszerű kérdés, amire nem mi adjuk meg a választ most, hanem Géza fejedelem és István király ezer évvel ezelőtt. És ők azt válaszolták: Róma. Ez itt és most kötelez minket. A mai Róma Brüsszel, a mai Bizánc Moszkva. Ha úgy hangzik a kérdés, hogy Brüsszel vagy Moszkva, akkor nincs jogunk cinikusan félrenézni. Minket, magyarokat latin, és nem görög rítusú kereszténységre térítettek. Latin, és nem ciril ábécét kaptunk. Ezek vagyunk. Vagy senkik sem vagyunk? Vagy a grafikon mondja meg, hogy kik vagyunk?
Mintha létezne egyáltalán Róma vagy Brüsszel. Pont ez a lényeg, hogy nincs, eltűnt, feloldódott. De értem, hogy miről beszélsz, csak valahogy az egésznek nincsen alapja. De Orbán rendszere is enigma az ellenzék számára.
Orbán Viktor is adott egy feladványt az országnak. Úgy hangzik: lehet itt nyugatos, liberális jogállamot konstruálni, de akkor ezt a kibaszott polgárháborút elfelejtitek, mondja Orbán, mert ezt én 2010-ben megnyertem. Szóval az van, hogy vagy betemetitek a lövészárkokat, vagy csinálok egy olyan országot, ami nekem tetszik. Ha pedig ez nektek nem tetszik, akkor kiléptek a huszadik századból, és beléptek a huszonegyedikbe.
Egy egységes népfronttal, ugye?
Vagy valami olyasmivel. És Orbán Viktor így folytatja: ha nektek fontosabb a holokauszt meg Trianon, mint a hazátok jövője, ha nektek fontosabbak a politikus pszichopatáitok, a gátlástalan, uszító hipokritáitok, mint a hazátok jövője, akkor maradok. Ha viszont létrehoztok egy népfrontot, akkor visszakapjátok az országot tokkal-vonóval, a NER-t is leépíthetitek, csak vessetek véget a polgárháborúnak! De vigyázzatok: én folyamatosan megpróbállak majd fölvásárolni benneteket, és ha ez sikerül, ti is a NER lesztek – ez az ajánlat vagy fenyegetés egyszerre szól a politikai elitnek és a társadalomnak. Aki ellenáll a korrupciónak, és képes eltemetni a csatabárdot, ahogy azt Heller Ágnes tette, alkalmassá válik arra, hogy a huszonegyedik századba lépjen.
Heller Ágnes semmiféle fegyvert nem tett le, csak engedelmeskedik a kényszerképzetének, miszerint Orbán megbukott. Már valamikor 2012-ben. Csak el kéne végre takarítani a romokat. Még mindig azt gondolja, hogy uralhatnák Vonát, aki az ő fejüket letaposva ült fel a trónra.
Pedig Heller Ágnes kétségtelenül letette a fegyvert, erről biztosíthatlak. Ő, aki a holokauszt-sérültség élő etalonja. Mint tudjuk, a holokauszt-sérültség mértékegysége: 1 heller. Amikor ez a nő Vona Gábor támogatására szólítja fel a baloldalt, akkor kimondhatjuk, hogy a sír szélén billegve igenis átlépte az árnyékát. Úgy tűnik, a sír peremén billegve ezt könnyebb megtenni – Kertész Imrének is ekkortájt sikerült. Amikor majd a komplett baloldal és a komplett jobboldal képes lesz egy ilyen minőségű gesztusra, akkor majd újra lesz jövője Magyarországnak. Amíg megosztja az országot ez a rossz dilemma az antifasizmus és az antikommunizmus között, amíg nincsenek kulturális minimumok, amíg annyi össztársadalmi minimumot nem tudunk meghatározni, hogy váltsuk le Polt Pétert, és írjunk egy új választási törvényt, addig miért is kéne léteznie a magyarságnak a huszonegyedik század után? Miért is? A minimumot most az a beszélt magyar nyelv jelenti, amivel őrjöngve fasisztázzuk és kommunistázzuk egymást, meg amivel kimondjuk megrothadt lelkünk torz igazságát: az erősebb kutya baszik. De ugyan mit tudunk felmutatni a történelemnek, ami létjogot szolgáltat arra, hogy legyen jövőnk? Ez a kérdés.
Végezetül, mi a helyzet a függetlenséggel, az nem egy az arcunkba lengetett szaros gatya? Látod most is beszélgetünk. Tehát mégiscsak létezik?
Puzsér Róbert és Szerencsés Márton Dániel – Fotó: Horváth Péter Gyula
A függetlenség nem egy szaros gatya. Nagyon nem sokan lengetik, és igenis létezik. Attól még, hogy Magyarországon széles körű érdek kapcsolódik ahhoz, hogy tagadjuk a politikai függetlenség létét, attól az még létezik. Engem kibasztak már a Radiocaféból, az Echo TV-ből meg a Rónai Egon-féle 88.1-es frekvenciáról. Engem már a politikai paletta valamennyi orgánumából kibasztak. Nem gondolom, hogy ne volnék független. Egyáltalán nem igaz, hogy mindenki politikai vagy üzleti érdekeket szolgál. Továbbá van függetlenebb és kevésbé független – ezek nagyon is létező kategóriák. Egyáltalán nem igaz, hogy csak pártérdekek és szolgaság van. Nem igaz, hogy mindenki szolgál valamilyen érdekeket – én például Simicska-érdekeket. Na, a nagy lófaszt! Én azt képviselem, amit én gondolok. A Simicska Lajos igyekszik használni engem, én igyekszem használni a Simicska Lajost. Lehet, hogy szolgálom a Simicska-érdekeket, de kizárólag a saját meggyőződésem mentén és erejéig. A Puzsér talán valóban szolgálja a Simicska érdekeit, de legfeljebb annyira, amennyire a Simicska szolgálja a Puzsér érdekeit. Kölcsönösen használjuk egymást. Így volt ez az RTL-el is. Ez egy win-win üzlet. Én hitelesítem a Simicska médiát a függetlenségemmel, amit úgy tűnik, a Simicska értékel. És nem tudom, mivel érdemeltem ki azt, hogy a Lajos kijárófiúja vagyok. Akiknek függetlenségi deficitjük van, akik nem függetlenek, elvitatják a fogalom puszta jelentését is, és máris nincsen deficit. Hiszen ha nincs függetlenség, akkor velük nincs is semmi probléma – máris minden kurvára rendben van. Na hát, a faszomat nincs függetlenség, csak aki tagadja, az egy szolga. Ez a helyes válasz, és nem az, hogy függetlenség nem létezik.
Miután többen megvádolták a PS-t avval, hogy az interjú másik felét elsinkófáljuk a választás utánra, illetve nem merjük leközölni Puzsér Róbert szó szerinti válaszait, úgy döntöttünk, hogy a második részt is beillesztjük az eredeti írásba, íme. Ugyebár a PS-nél nincs íróasztalfiók, mert ami oda kerülne, az itt megjelenik.
A fotókat készítette: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS