Herszon kiürítésével közelebb kerülhetünk a békéhez
Valami történik Herszonban, ami talán arra utalhat, hogy közelebb kerültünk a háború lezárásához. Sajnos azonban már március óta tudjuk, hogy az optimista jóslatok nem váltják be magukat egy háborúban.
A Mandiner több elemző véleményét idézve állította össze cikkét a herszoni front változásával kapcsolatban. Az oroszok ugyanis a civil lakosság után a katonák kivonását is elrendelték a Dnyeper jobb partjáról. A lépést maga Armageddon tábornok, azaz Szergej Szurovikin javaslatára rendelték el. Abban minden idézett szakértő egyet értett, hogy a lépés újabb politikai kudarc Moszkva számára, katonailag viszont még megmagyarázható.
Lássuk a tényeket: Herszon feladása egy megalázó lépés, különösen annak fényében, hogy alig két hónappal ezelőtt jelentették be a térség Oroszországhoz csatolását, sőt alkotmányba foglalták a lakosság "örök" védelmét. Ezt szinte lehetetlen megmagyarázni az oroszok számára. Bár Putyin bukását már hetente megjósolták (különösen olyankor, mikor százan tüntettek ellene a tizenkétmilliós Moszkvában), Herszon feladása sokkal jobban megingatja az orosz elnök pozícióit, mint az orosz liberálisok bármilyen akciója. Az orosz lakosság nagy része ugyanis háborúpárti. A legélesebb kritikák, amelyek Putyint érik éppen arra vonatkoznak, hogy túl gyengekezűnek tartják, aki nem hajlandó keményebben fellépni a NATO-val szemben (az oroszok ugyanis nem Ukrajnában látják a legyőzendő ellenséget).
Le kell azonban szögezzük azt is, hogy nem Herszon megyéből vonultak ki az orosz csapatok, hanem Herszon városból. A megye nagy része továbbra is orosz kézen van, és a Dnyeper balpartja valóban jobban védhető, mint a város folyón túli oldala, ahová gyakorlatilag lehetetlen megfelelő mennyiségű ellátmányt juttatni a csapatok számára. Így stratégiai szemszögből érthető Szurovikin tábornok döntése, még akkor is, ha ez a propagandában egy eladhatatlan lépés. Ez pedig egy újabb érdekességre világít rá: az orosz politikai vezetés eddig rövid pórázon tartotta a háborút vezető katonákat, Armageddon tábornok viszont a saját szabályai szerint játszik. Moszkva célja a kritikus ukrajnai infrastruktúra megtartása volt, Szurovikin azonban szemben elődeivel komolyan vette a háborút, és kinevezése után megkezdte Ukrajna energiaellátásának megsemmisítését. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy most is a tábornok terve érvényesült, ami politikai szinten újabb csapás Oroszországnak, katonailag azonban indokolható, hiszen a nehezen tartható város előreláthatólag sok áldozatot követelő védelme helyett egy könnyebben tartható pontra vonták vissza a csapataikat.
Felmerült azonban még egy magyarázat az egyértelmű stratégiai döntés mellett: Demkó Attila úgy vélekedett, a jelenlegi helyzetben talán egy fokkal közelebb kerülhetett a béke lehetősége, egy forrását idézve pedig arra célzott, olyan békeajánlat van, ami alapján lehet "megegyezés", méghozzá „valós”. Ez egy érdekes fordulat volna, van azonban, ami nem cáfolja ezt az optimista hozzáállást: Zelenszkij éppen a közelmúltban szabta meg újra békefeltételeit, amelyek között a határ teljes visszaállítása és az "apró orosz történelem" eltörlése is szerepel. Persze, feltehetjük, hogy nagy bajban van az orosz hadsereg, de ha ezekkel a feltételekkel egyeznek meg a felek, akkor a következő európai háború Jakutföld és Szentpétervár között zajlik majd. Azt nem zárhatjuk ki, hogy a félidős amerikai választások fényében Washington más feltételekkel a háttérben elkezdett kiegyezni Putyinnal, de mivel az ukrán retorika nem változott meg, erre nem látszik nagy esély.
Oroszország egyszerűen nem fejezheti be úgy a háborút, hogy teljesen lemond az Ukrajnában megszerzett területekről (köztük a Krímről), ez egy olyan szintű politikai összeomlást eredményezne, amely Moszkva befolyásának végét jelentené. Ezért Putyin hamarabb nyúl az atomrakéták indítógomjáért, mint hogy lemondjon a vérrel szerzett területekről. Tehát ha orosz katonai összeomlásról beszélünk, akkor még a legvágyvezéreltebb ukránpárti elemzőknek (itt természetesen nem Demkó Attilára gondolunk) is el kell ismerniük, hogy ez egy elképesztően rossz forgatókönyv az egész világ számára.
A béke tehát nem valószínű, anélkül, hogy legalább a jelenleg tartott területek ne kerüljenek Oroszországhoz. Ha pedig Kijev nem hajlandó a kompromisszumra, akkor továbbra is egy elhúzódó háborúval kell számolnunk.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke
