Pesti Srácok

És újra itt vagyunk: megint Kurszk miatt billen Oroszország javára egy háború

És újra itt vagyunk: megint Kurszk miatt billen Oroszország javára egy háború

Feltűnt, hogy ezen a héten még egyetlen Rácz András kaliberű katonai szakértő sem fejtette meg, hogy a Kuszknál betörő ukrán hadsereg megnyeri a háborút és most aztán tényleg jól megszorongatták az oroszokat? Nem furcsa, hogy egy hónapon keresztül a teljes fősodratú média azzal volt tele, hogy ez a zseniális hadművelet megváltoztatja a háború menetét, most meg szépen csendben elfelejtik? Eszébe jutott valakinek, hogy Moszkva miért nem rendelt nagyobb erőket a megszállt területek felszabadítására? Ah, dehogy, csak mi orosz propagandisták foglalkozunk ilyesmivel, és amikor már Lembergben mászkálnak az oroszok, akkor is Kurszkra kell majd figyelni, hiszen két-három ukrán katona még biztosan ott lesz.

Igen, tudjuk, orosz propaganda, miért nem beszélünk az ukránok sikereiről, biztosan Putyinnak szurkolunk blablabla. A kötelező köröket tudjuk le gyorsan, személy szerint nem szurkolok ebben a háborúban senkinek, se ukrán, se oroszpárti nem vagyok, főképpen azért nem, mert nem igazán teszek különbséget a két nép között.

A tényeket viszont megírom, és ha valaki szerint ez az orosz propaganda, azon sem én, sem a legjobb pszichiáter, csupán a jó Isten segíthet. Mert mint ugye korábban többször is kitértünk rá: az ukrán betörés Oroszország területére a propagandának szólt, nem a harctérnek. Meg kellett mutatniuk, hogy még mindig tudnak sikeres hadműveletet végrehajtani (ugyanakkor nagyon furcsa, hogy míg az oroszok ukrán földön megszállók, addig ők a kurszki régióban felszabadítók voltak a média szemében, de mindegy).

Katonai haszna a betörésnek mindössze akkor lett volna, ha Moszkva a donyecki frontról csoportosít át haderőt a régióba. Nem így lett, és akinek van némi esze az előre tudta, hogy nem így lesz, hiszen míg az orosz erők létszáma Ukrajnában korlátozott, addig a saját földjükön annyi sorkatonát vetnek be, amennyit nem szégyelnek. Valamilyen furcsa oknál fogva azonban nem vontak össze komolyabb csapatokat a térség védelmére. Vajon miért?

PestiSracok facebook image

Gondolkozzunk

Miért várt Moszkva a térség megerősítésével addig, amíg hadosztálynyi ukrán erő lépte át a határt? Nos azért, mert míg az oroszoknak otthon még vannak tartalékai, addig az ukránoknak már otthon sincsenek, a Kurszk felé küldött csapatok pedig nagyon jól jöttek volna a donbaszi védekezéshez. De míg a médiahajcihő kalandorakciójában kötötték le a katonáikat, addig a Pokrovszk felé vezető megerődített falvak sorban estek el, mert nem volt, aki megvédje őket. De ha nekem nem hisznek, nézzék a térképeket:

Pokrovszk elsődleges védvonala egy hete

Mint arról korábban írtunk, Pokrovszk előtt négy megerődített ukrán falu állta az oroszok útját. Mint azt szintén megjósoltuk, a négyből a legvalószínűbb célpont Novohorivka volt. Az egyetlen dolog, amiben tévedtünk, hogy ennek a településnek az elestét szeptember közepére jósoltuk. Tévedtünk, a fenti képen a front állása látható augusztus 8-án, alább pedig öt nappal később:

Pokrovszk elsődleges védvonala ma

A dologban egyébként közrejátszott a létszámhiány mellett az is, hogy a térség mélységi védelemmel nem is rendelkezett. Már korábban panaszkodtak rá az ukrán katonák, hogy a helyi kormányzó egyszerűen lenyúlta a védvonalak kiépítésére szánt forrásokat. Sebaj, valahol a kaszonyi gyógyfürdő mellett már biztosan takaros dácsa épült belőle, sokkal több értelme van annak, mint a sárkányfogaknak az orosz tankok ellen.

Lehet, hogy ez volt Szirszkij naaaaaagy terve

Felmerül azonban egy másik lehetőség is, az más tészta, hogy a németeknek se nagyon jött be '44-ben, de pár hetet nyertek vele. Azzal ugyanis, hogy az orosz támadóék hosszúra nyúlt egy meglehetősen széles frontszakasz keletkezett a középső és a déli arcvonalak között:

Bekerítés, vagy kiürítés vár a csapatokra még kérdéses

A fenti képen az láthato, hogy az említett térségben még komoly ukrán erők állomásoznak. Amennyiben az oroszok lassítják a Pokrovszk felé való nyomulást, és átcsoportosítják az erőiket, akkor ezek könnyen bekeríthetőek. Felmerül azonban, hogy Szirszkij a fent említett német taktikát akarja megismételni, tudniillik kiüríti ezt a térséget, ezzel kényszerítve az oroszokat arra, hogy egy tulajdonképpen üres régióba csoportosítsanak át csapatokat, a Krasznohorivkától északra lévő erők pedig átmehetnek Pokrovszk védelméhez.

Megoldja a gondot? Nem, de némi időt nyerhetnek vele az ukránok, pár száz életet is megmenthetnének, azonban ismerve Kijev hozzáállását a véráldozatokhoz, ez kevésbé érdekli őket. Amennyiben a kurszki térségből és Krasznohorivka felől is átcsoportosítják a csapatokat Pokrovszk védelmére, úgy akár meg is tarthatnák a Donbász egy részét. S minthogy mindez logikus lépés volna, gyakorlatilag kizárjuk (azonban ha mégis megteszik fenntartom az "én megmoondtam" jogát).

Ukrán logika

Nézzük ugyanis, hogy mennyire működik logikusan Ukrajna: tőlünk követelnek áramot, miközben a kőolaj importunk embargójával fenyegetőznek. Pénzbírságra ítélnek mindenkit, aki oroszul beszél a médiában, de az elnökük meglehetősen furcsa állapotban (eh, úgyis propagandista vagyok, kimondom: betépve, mint a gerely) megkéri a riportert, hogy beszéljenek inkább oroszul. Ukrajna a kettőségek országa, a választások nélküli demokráciáé, a jogok nélküli jogállamé és a szociális háló nélküli nemzeti-szocializmusé...

Fotó: MTI/AP/Orosz védelmi minisztérium

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)