Pokol Béla Gyurcsány bukásáról és a most kormányzásra készülő olasz kollégáiról

Számomra kissé a 2009-es magyar helyzetet idézik a mostani olasz fejlemények, amikor Gyurcsány miniszterelnök 2006-os őszödi beszéde következtében beállt teljes hitelvesztésük és a 2008-ban beindult pénzügyi válság ellenére sem az új országgyűlési választások kiírásával próbálták meg csökkenteni a számukra várható politikai kártételeket, hanem a hatalomhoz ragaszkodva még kitöltötték a maradék idejüket. A velük szemben 2010-ben összejött kétharmadosság az Orbán-kormány mögött és az ellenelit építésének jogi formát adó közjogi „fülkeforradalom” - mely persze még csak a közepén tart - csak ezzel jöhetett létre, és az akkor leváltott balliberális káderállomány feltehetően sok keserűségét tudná tapasztalatként átadni most az éppen ezen az úton elinduló olasz kollégáknak.
Ám míg Salviniék politikai nyereségként hosszú távon esetleg még csak örülhetnek is a fejleményeknek, addig mi európaiak az újra megnyíló olasz tengeri határok következtében ismét a migráció-beözönlés megindulásának lehetünk a kárvallottjai. Igaz, hogy ebben az általalános európai szerencsétlenségben számunkra most menedéket jelent, hogy mi magyarok a határainkon felépített kerítések révén megvédhetjük magunkat, de a szerbek, horvátok, szlovénok felől talán ismét a Röszkénél már megismert ostromhangulatra számíthatunk.