Miközben a fél világ lélegzetvisszafojtva figyeli Észak-Korea és az Egyesült Államok – egyelőre – verbális párbaját, a legtöbben elfelejtenek belegondolni, hogy mennyire borzalmas lenne egy háború a kommunista országgal. Azon túl persze, hogy egy háború csak borzalmas lehet. Amerika kétségtelenül különösebb megerőltetés nélkül legyőzné Kim Dzsongunt és rezsimjét, a veszteségeik viszont a politikailag és társadalmilag elviselhetőnél nagy valószínűséggel magasabbak lennének, ami tulajdonképpen jól ismert jelenség a térségben folytatott háborúskodásaik esetében. És amellett, hogy az USA szövetségesei helyrehozhatatlan károkat szenvednének, a „felszabadított” országot sem lennének képesek pacifikálni, újjáépíteni.
Játszunk el a gondolattal, hogy a kommunista Korea valami hülyeséget csinál, Amerika pedig kíméletlen ellencsapást indít, ahogy azt Donald Trump a napokban megígérte. Egyúttal tegyük fel, hogy egyik fél sem vet be nukleáris fegyvert, csak hagyományos fegyvereket és reguláris csapatokat.
A szövetségesek szenvednének a legjobban
A háború minden bizonnyal nem csak Észak-Korea területén zajlana és természetesen nem is az Egyesült Államokban, ahogy azt a Red Dawn 2012-es remake-jének meglehetősen nevetséges és hihetetlen plotjában vázolták, hanem valószínűleg Dél-Koreában, illetve a két Korea közötti demilitarizált zónában. Valamint a Japánban található amerikai támaszpontok miatt hamar átterjedne a szigetországra is. De térjünk vissza Dél-Koreához. Amerikai szövetségesként és Kim Dzsongun talpában lévő tüskeként minden bizonnyal ők szenvednék el a legnagyobb károkat, hiszen Szöul mindössze 50 km-re van az Észak-Koreától őket elválasztó határsávtól, aminek túloldalán sorakozik a kommunista állam szinte teljes arzenálja, így a kommunista országnak nem tartana semeddig csapást mérni Dél-Korea fővárosára, az ottani civil lakosságra. Kim Dzsongun kiszámíthatatlanul viselkedő diktatúrájának beszámíthatatlanul viselkedő vezetőjéről azt az egyet pedig bizton tudjuk, hogy adott esetben nem késlekedne kiadni a parancsot Szöul eltörlésére, még akkor is, ha ez hagyományos fegyverekkel vívott háború esetében is Phenjan megsemmisítését vonná maga után, ahogy erre a menetrendszerű kölcsönös fenyegetések során nem mulasztanak el ígéretet tenni a déliek.
Fotó: CBC
Ezenkívül az is ismert, hogy Észak-Korea rengeteg alagutat ásott déli szomszédja irányába (ezeknek egy része turistalátványosság), amelyeken keresztül bármikor küldhetnek ezres nagyságrendben jól képezett csapatokat, akik ha elfoglalni nem is tudnák a várost hatalmas káoszt tudnának előidézni a polgári lakosság ellen intézett támadásokkal.
Hatalmas károkat okozna egy konfliktus
Nem elhanyagolható apróság az sem, hogy Dzsongunnak 1,1 millió fős hadsereg áll bármikor rendelkezésére, amit a tartalékosok behívásával több mint 5 milliósra duzzaszthat, ezen kívül pedig 4300 tank és számtalan egyéb harcjármű. És bár a hírszerzés szerint elavult a fegyverzetük, hiányos a felszereltségük és a felvonulások során bemutatott haditechnikájuk sok esetben funérlemezekből faragott patyomkin, Dél-Korea megtámadása esetén így is hatalmas károkat tudnának okozni, annak ellenére, hogy az USA pár hét alatt könnyedén győzelmet aratna.
Fotó: Daily Express
De ezek csak a legegyszerűbb példák, valójában a legnagyobb problémával azután szembesülne a győztes koalíció, ha Amerika legyőzné Észak-Koreát anélkül, hogy nukleáris temetővé változtatná az országot. Ennek oka egyszerű: a vezetés nélküli, legyőzött kommunista Korea valószínűleg egyesülne Dél-Koreával. Érthető okok miatt ezt a déli testvér nem szeretné, még ha szavakban híve is az egység helyreállításának, hiszen hihetetlen anyagi erőforrások kellenének ahhoz, hogy az elszegényedett, elnyomorodott, elmaradott ország(részt) felzárkóztassák. Képzeljünk el 25 millió éhes észak-koreait, amint az egyik pillanatról a másikra szembesül azzal, hogy idáig a középkorban élt, és próbáljuk elképzelni, hogyan lehet 25 millió embert megtanítani a modern életünk mindennapjaira, a színes tévé használatától kezdve a reggelizésen át egészen odáig, hogy ne ijedjenek meg egy elektromos fogkefétől.
Társadalmi kérdések is felmerülnek
Ha ez sikerülni is, akkor sem világos, hogyan lehetne átnevelni a diktatúra által agymosott népet, illetve hogy mit szólna az egyesítéshez és egy “Nagy Koreához” a gazdaságilag rivális Kína, illetve Dél-Kínai tenger térségének többi állama, akik – a rivális és hatalmas Kínától tartva – Japánnal karöltve erős az Egyesült állom hű és kevésbé hű szövetségesei, de gazdaságilag Dél-Korea vetélytársai.
Ennyi érvnek elégnek kell lenni ahhoz, hogy a háborúpártiak elgondolkodjanak rajta, hogy vajon megéri-e. Ahogy azon is, hogy a háborúpárti héják véleményével szemben nem elég egy casus belli a háborúhoz, olyan (később megvalósítható) célokkal is kell rendelkezni, amiért érdemes megvívni azt a háborút.
Forrás: FoxNews, CNN, Vezető kép: The Star
Facebook
Twitter
YouTube
RSS