Puzsér Róbert tegnap hazai pályán, a hetedik kerületi Mika Tivadar mulatóban vitázott egyet a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről Huth Gergellyel. Elsősorban azért mentem el, mert nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a közönség és annak reakciói. Puzsért nehéz elhelyezni a politikai palettán, függetlennek vallja magát, ami az ő esetében talán úgy értelmezhető, hogy mindenkit – a kormánypártokat és az ellenzékeket – egyformán utál és kritizál. Nem sajnálom senkitől a független jelzőt, ám Puzsért a tegnapi performansza alapján mégis inkább Orbánfóbnak, mint függetlennek nevezném. Persze tudjuk, hogy liberális értelmezésben a kettő ugyanaz. Az ok, ami miatt tollat ragadtam az esemény kapcsán azonban nem az, hogy Puzsér Róbert politikai hovatartozásáról értekezzek, hanem hogy megosszam a kedves olvasókkal a közönséggel kapcsolatos tapasztalataimat.
Örömmel tapasztaltam, hogy telt ház volt, sőt az ülőhelyeken kívül sokan állva, vagy a lépcsőn ülve figyelték az intellektuális párbajt. A hallgatóság túlnyomó többsége a fiatalabb generációhoz tartozott, 18-30 év közöttiek voltak jelen. Számomra szívmelengetően hatott, hogy ebben a korosztályban ekkora érdeklődés övez egy kormányról szóló vitát – még úgy is, hogy sejtettem, nagy részük ellenzéki érzelmű. Örömöm azonban hamar elszállt, amikor hallottam a közelemben ülők egy-egy színpadon elhangzott mondatra adott reakcióját.
Puzsér szokásához híven nagyon erős állításokat fogalmazott meg, amelyeket „Pontosan!,” „Így van!” megjegyzésekkel fogadott a hallgatóság Orbánfób többsége. (Most tényleg ők voltak a többség, nincs is ezzel baj.) Olyan állítások hangzottak el a harsány kritikus szájából, mint például, Orbán Viktor Paks 2-vel kiszolgáltatja a magyar gazdaságot Putyinnak. Amikor Huth felhívta rá a figyelmet, hogy egy atomenergiával kapcsolatos gazdasági szerződés talán kevés ahhoz, hogy ezt az állítást alátámassza és további példákat kért, természetesen csak az előző állítás megismétlése hangzott el kicsit hangosabban, hevesebb gesztikulációkkal kísérve, megspékelve egy kis szovjetezéssel. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a vita egésze így fog kinézni: abszurd állítások minimális megalapozottsággal, megkérdőjelezés, alátámasztás kérése esetén nagyobb decibel.
Hasonlóan erős fejtegetés volt arról, hogy Magyarországon veszélyben a jogállam (ez a kedvenc Orbánfób megjegyzésem egyébként, mert jó megfoghatatlan és mindenki nagyon okosnak és műveltnek érzi magát, amikor a jogállam meglétéről vagy annak hiányáról elmélkedik), és természetesen korlátozva van a sajtó- és gyülekezési szabadság. A közönség természetesen megint éljenezett, Puzsérral egyetemben ők is pontosan így látták. De hogy milyen okból kifolyólag, az megint csak nem derült ki.
Az egészségüggyel kapcsolatban Puzsér kijelentette, hogy ennek a rezsimnek (csak úgy mint mindnek az előző harminc évben) az a teljesen egyértelmű célja, hogy mihamarabb „kihalassza” a nyugdíjasokat és ennek érdekében tudatosan rombolja az egészségügyet. Mert hát milyen jó az, hogy valaki negyven évig fizette a társadalombiztosítást, aztán még él négy évig és meghal. Azt mondjuk nem fejtette ki, hogyan lehet azt kivitelezni, hogy a direkt lerohasztott egészségügy csak az idősebb generációt pusztítsa, a fiatalt ne, de a patás ördög földi reinkarnációjának kikiáltott Orbán bizonyára ezt is megoldja, vagy megoldatja egyik hűbéresével. Mert hogy Magyarországon feudalizmus van, ha valaki nem tudná.
Huth Gergely, a vita elején tartott Puzsér-féle negyedórás felvezető után megkérdezte, ő minek van itt, ha nem kap szót, majd udvariasan, a parlamenti patkó inverzét kérve, az idő egyharmadát kérte válaszadásra, illetve új érvek felvetésére. Az egészségügy kapcsán sokadjára igyekezett a nagyérdemű elé tárni azt a tényt, hogy bár kétségtelenül rengeteg munka áll még a kormányzat előtt e téren is, de nem szabad elvitatni a fejlődést, lásd vidéki kórházak; majd hozott pár példát arról, hogy a szocik hogyan álltak az egészségügyhöz. A közönség reakciója megdöbbentő volt:
Miért kell mindig a szocikkal jönni? Kit érdekel mi volt 10-20 éve?
Nos, ez a baj és ez az Orbánfóbia egyik leggyakoribb tüneti megjelenése – nem hajlandóak tudomásul venni az eredményeket, és ezt úgy tudják megtenni, hogy elzárkóznak az összehasonlítástól és fogalmuk sincs az előzményekről, amelyek megteremthetnék a kontextust. Tudniillik, amikor az Orbán-kormányt egy másik kormányhoz hasonlítjuk, azt nem elsősorban azért tesszük, hogy elmondhassuk „de ők is”, vagy hogy „ők bezzeg ezt sem.” A kontextusba helyezés és a viszonyítási alap megjelölése a tárgyilagos megítélést segíti. Klasszikus Orbánfóbia ennek az egyébként teljesen magától értetődő logikai folyamatnak a megtagadása. Ezért borzasztó nehéz egy Orbánfóbbal vitázni, mert az előzményekről rosszabb esetben nem is tud, mert nem vette a fáradságot, hogy utána nézzen, jobb esetben pedig csak letagadja vagy figyelmen kívül hagyja – ilyenkor szoktak ugyebár témát váltani gyorsan, általában Mészáros Lőrincre, mert az aztán az ütőkártya.
A legnagyobb fenntartásom Puzsér Róberttel kapcsolatban azonban nem a fenti állításaihoz kötődik, sokkal inkább ahhoz, hogy a végletekig idealista, és frusztrációjának legfőbb oka, hogy az általa oly katasztrofálisnak ítélt helyzetre ő maga sem találja a megoldást. Véleménye szerint a komplett ellenzék a NER zsebében van, Orbán támogatja a médiájukat és érdekében áll, hogy Gyurcsányok vezessék az ellenzéki tábort. Magyarán Orbán az oka, hogy vicc az ellenzék. Valóban kapnak állami támogatást ellenzéki médiumok is, és ez Puzsér szerint a rendszert szolgálja. Ha nem kapnának, akkor meg diktatúra lenne és hetente járhatnánk a jogállam gyászszertartására. No de akkor mégis mi legyen?
Továbbá, Orbán megveszi a nyugdíjasokat az Erzsébet-utalvánnyal, mert így tulajdonképpen szavazatokat vesz. De ha nem juttatna nekik semmit, akkor a kormány magára hagyná szegényeket éhen halni, már ha nem az egészségügy végez velük. Utáljuk Orbánt, mert segít a nyugdíjasoknak, hogy ezzel megszerezze a támogatásukat, hát jó, tehát utáljuk akkor a politikust azért, mert politizál.
Puzsér álma a választásokkal kapcsolatban az lett volna, hogy az ellenzék mindenhol közös jelöltet állít, megnyerik 2/3-dal a választást (nyilván), kirúgják Polt Pétert, majd írnak egy új, igazságos választójogi törvényt. Ezt követően a 2/3-dal megválasztott Parlament feloszlatja magát és kiírnak egy új választást az új választójogi törvény szerint. És utána őt nem érdekli, ki kormányoz, de majd biztos jó lesz. Ez azonban nem valósult meg, mert az ellenzék is a NER része, mert Orbán… Igen, ez az érv. Még véletlenül sem azért nem állítottak egy ellenzéki jelöltet minden körzetben, mert minden ellenzéki párt hataloméhes törtető figurákkal van tele. Ó nem, nem, ne tévedjünk, ez is Orbán miatt van, ahogy minden más. Persze arról sem szól a fáma, milyen lenne az az új nagyon igazságos választójogi törvény. Nyilván az ellenzéki pártok szerint olyan, ami alapján a Fidesz soha többet nem nyerne választást.
És még egy költői kérdés a végére: el tud képzelni a kedves olvasó egy olyan világegyetemet, ahol egy parlament, amelyben Gyurcsány Ferenc többségi csoportosulásban van jelen, valaha feloszlatná magát egy igazságosabb választás érdekében?
